mobile phone advantages disadvantages essay essay on information technology in pakistan example of statement of the problem in research proposal pdf sample cover letter for event coordinator no experience sample application letter for any vacant position without experience essay on independence day of india in kannada case study methodology research paper
szept 172013
 

A múlt hét vége nagyszerű futkározásokat hozott. Az idő remek volt, végre minden testi bajomtól megszabadultam, szóval tényleg csak menni kellett. És mentem.

Csütörtökön fartlek volt terítéken, végre megint jó kondiban éreztem magam, egészen meggyőzően futottam (magamat meggyőzve, hogy repülök 🙂 ) a 11 km-es Rákos-patak kört. Sötétben indultam, világosban, de ködben végeztem – tisztára, mintha ősz lenne…

Pénteken aztán munka után indultam neki, ekkor kicsit fújt a szél, de nem volt vészes. A terv egy kellemes, 140 alatti pulzusos kocogás volt a patak parton. Gondoltam egyet, és lenémítottam az Endomondos telefonomat, és csak mentem érzésre, ahogy jólesett, ahogy vitt a lábam. Nagyon élveztem ezt a “nomád” futást. Később visszanézve az időmet nem lehet panaszom: 5:12-es átlaggal tettem megy a 11 km-t, úgy, hogy tényleg nagyon kellemes “kocogós” tempónak érzékeltem a sebességet. Hát csoda, hogy akarok még ilyet?!

Szombaton céges családi napot ültem, a futás helyett volt némi ping-pong. Az eső szinte egész nap esett, így még jól is jött ki a lépés. Vasárnap azonban várt rám egy 20 km-es laza futás. Szép napos időben indultam neki olyan 11 óra felé. Ezt (is) szeretem az őszben: el lehet menni napközben futni anélkül, hogy egy hordónyi vizet kelljen vinni kiszáradás ellen, meg minden méteren azon izgulni, hogy mikor következik be az öngyulladás.

Rajzoltam tehát egy megfelelő kört az Endomondoval a környéken, és megkértem a telefonom, hogy a nevezett alkalmazás segítségével vezessen végig rajta. Felemás siker született az együttműködésből: kb. 9 km után az Endomondo bemondta az unalmast, és leállt. Csinált már ilyet máskor is, ettől persze még ugyan olyan dühítő. Mindegy, száműztem a telefon és a program készítőinek máglyahaláláról szőtt gondolataimat, újraindítottam a mérőszoftvert, és mentem tovább. Még egy darabig azért az eseten töprengtem, és megállapítottam, hogy most már tényleg kell vennem egy rendes futó órát.

Végül az előző 9 km-hez még hozzáfutottam a maradék 11-et. Itt is lenémított telefonnal haladtam, élveztem az időt, a tájat, nem törődtem a pillanatnyi időmmel. Az utolsó 4 km-en még gyorsítani is volt erőm, ami azért nem rossz 16 km után. Vidáman lenyújtottam, és mentem haza. Jó kis vasárnap volt.

Az eheti edzésadagot ma kezdetem volna bekebelezni, de ezúttal az időjárás (meg a józan eszem) közbeszólt: felkeltem ötkor, de szakadt kint az eső. Azért felvettem a futó gúnyámat, és nekiindultam, de kb. az első 100 m után hazakanyarodtam. Ennyi elég is volt, hogy teljesen elázzak. Semmi értelme nem lett volna futni, ráadásul fartlekezni akartam. Ezt mondta a józanabbik felem. A másik oldal a hősfaktor emelgetésével próbált a futás útján tartani, de ezúttal esélye sem volt: minden a szakadó esőben futás ellen szólt. Úgyhogy most írok inkább. A fartleket áttettem estére, remélem addigra mérséklődik az időjárás. Mondjuk ahogy hallom (vagyis nem hallom) már elállt az eső. Azt hiszem jól döntöttem. Nem kell most a megfázás, a gyorsító edzés is hatásosabb kevesebb vízben. Hiába, ahogy öregszem, úgy leszek egyre bölcsebb. 🙂

A kondit és a fegyencedzést továbbra is tolom, az eredmények bíztatóak.

Most viszont megyek dolgozni, hogy este időben el tudjak jönni, és nyomhassam a fartleket. Éljen az ősz!

szept 112013
 

Úgy tűnik túltettem magam a vasárnapi szar ügyön, és kezd körvonalazódni a folytatás. Egyrészt ugye megy a maratonra felkészülés az edzésterv szerint, másrészt azt hiszem kitaláltam, hogy mikor futom meg a “tuti” félmaratont.

De repüljünk kicsit vissza az időben, még a múlt hét csütörtökjére, amikor is az utolsót futottam a hétvége előtt. Ehhez egészen a Margitszigetig mentem ezúttal, ahol a DK Team NKE-jén vettem részt. Két kényelmes kört kocogtam, jól esett, nem fáradtam el. Közvetlenül a sportolás után egy kis céges sörözés következett, ami szintén a szigeten volt, úgyhogy minden klappolt. És ezúttal csak annyit ittam, hogy ne ártson meg. 🙂

A balul sikerült félmaraton után tegnap voltam először a patak parton egy laza átmozgató futásra. Reggel már azért hűvös van azt tapasztaltam, ráadásul köd is volt, az eső lába is lógótt, egyszóval csodálatos futóidő volt. 🙂 Kényelmesen, a Tüskevár-t hallgatva tettem meg a 11 km-t.

A futás mellett egyébként viszem a kondi projektet is, egészen jó eredményekkel. Látszani még nem látszik az izom rajtam, de már nagyobb súlyokat tudok megmozgatni, mint az első hetekben. Ez mindenképpen fejlődés. Bár a bal vállamban ismét előjött a fájdalom, ami néha kettlebelen is. Hiába harmincon túl tényleg kezd szétesni az ember.

A 100 fekvőtámasz / 200 felülés kihívást most jegeltem kicsit, előbb erősödök, aztán majd újra nekimegyek a feladatnak. A fegyencedzés hasazása és fekvőtámasza viszont megy, a nem kondis napokon. A kondiba egyébként is van hasazás, ahol nincs, oda meg betettem a nyújtott láb emelést a fegyencedzésből. Szóval hasra gyúrás minden nap van. 🙂

Visszatérve a futáshoz: a cél most már a maraton négy órán belül, előtte már nem lesz félmaraton PB futás. Ahogy azonban a bevezetőben is említettem, kitaláltam, hogy mikor és hol fogok robbantani a 21 km-es távon: novemberben, a siófoki Balaton Félmaratonon. Eredetileg úgy terveztem, hogy idén mind a két napon futok, így lehet ugye itt teljesíteni a maratont: szombaton két részletben 21 km-t, vasárnap pedig egyben még egyszer ugyan ezt a távot. A dolgok azonban másképpen alakulnak valószínűleg: csak vasárnapra megyek, és futok, ahogy tudok. 🙂 A pálya ideális, teljesen sík, egy rövid szakaszt leszámítva aszfalt/beton, az idő kellemesen hűvös lesz remélem, úgyhogy csak tartani/fokozni kell a formám a maraton után. Ehhez keresek majd egy szimpatikus öt hetes edzéstervet.

Teljesíthető tervek szerintem.

jún 182013
 

A múlt hét futás szempontjából elég eseménytelenül telt. Nagyon nehéz volt tartóztatni magamat, de muszáj volt. Így csak szombaton futottam egy 10-est Rácalmáson, illetve kicsit Kulcson, és vasárnap 15-öt a (majdnem) szokásos Rácalmás-Kulcs-Rácalmás útvonalon. A hét többi része a térdem pihentetésével, munkával, kettlebellel telt.

Mind a két kocogás lassú, pulzus kontrollos mozgás volt, bár igen nehéz volt a 30 fokos hőségben tartani a 140-es átlagot, szombaton nem is sikerült. Ezt leszámítva meg voltam elégedve az eredménnyel, a térdem csak kicsit fájt, remélem elég volt neki az öt nap pihenő.

Még a múlt hét előtti héten sikerült beújítanom egy izzadság törölgető csuklópántot a Spuriból, most volt alkalmam totál éles körülmények között tesztelni (értsd: rekkenő hőségben), nagyon bevált. Sokkal kényelmesebb, mint a tavaly magammal cipelt törölköző. 🙂

Ezen a héten aztán újra pörög az edzésterv, annyira, hogy ma reggel futottam egy könnyed 11 km-t a Rákos-patak mentén, Piszkos Freddel a fülemben. A térdem köszöni jól van, ezúttal a pulzust is sikerült 140 alatt tartanom. A holnapi nap lesz majd érdekes térdügyileg: 4×1000 m résztávot mond az edzésterv. Érdeklődve várom. 🙂

Említésre méltó még, hogy a fegyencedzés helyett elkezdtem a 100 fekvőtámasz, és a 200 felülés programot. Hat hétig tart, szerintem nekem majd azért több kell a cél eléréséhez. De meglesz.

Addig is mi jön? Igen: Star Trek és alvás. 😀

Ja, és imádom a nyári gyümölcsszezont!

jún 122013
 

Ha címszavakban kellene összefoglalnom az elmúlt hetet, akkor a fent olvasható három szóval tenném.

Valahol ott maradt abba a történetvezetés, hogy lesz egy 6×0,5-ös résztáv, és egy hétköznap reggeli hosszúfutás. Nos, megvolt mind a kettő, levontam a megfelelő tanulságokat. A szerdai résztávozás jól ment, az idő jó volt, és csak néhányszor zavarta a gyors szakaszokat egy-egy keresztben vezetett autóút, amiknél lassítani – vagy akár megállni – kellett. Ezzel együtt jó időt mentem, mindent rendben lévőnek találtam. Nem úgy a következő nap, amikor a Margitsziget lezárása miatt egy edzésbe sűrítettem össze a 15+10 km-t, ami az edzéstrevben volt. Valószínűleg ezt nem kellett volna. Az akcióhoz négykor keltem, és szép lassan, 140-es pulzussal indultam egy kis XVI. kerületi városnézésre. Az idő futáshoz tökéletes volt, csak az erőnlétem nem. Mivel már egy ideje hétköznaponként csak gyümölcsöt eszem, és abból sem túl sokat, ezért csütörtökre már eléggé elfogy az energiám, főleg úgy, hogy hétfőn kettlebelezek, kedden és szerdán futok, illetve mostanában viszonylag sokáig bent vagyok a munkahelyemen is, ami egy adag fáradtsággal járul hozzá a teljesítményhez. Száz szónak is egy vége, a futás ugyan nem volt rossz, de a végére elkezdtem érezni a bal térdemet, ami már tél végén is rakoncátlankodott, ki is kellett hagynom miatta majdnem egy teljes hetet. Napközben aztán a futás utáni fájdalom erősödött, és ez nem volt jó jel a hétvégére nézve.

Főleg azért nem, mert vasárnap rendezték a 20. K&H olimpiai maraton és félmaraton váltót, amin én is részt vettem egyéni félmaratonban, és egy céges csapat tagjaként a maraton váltó két körében. Pénteken ezért elmentem még egy átmozgató 10 km-re, főleg azért, mert az edzéstervben benne volt. 🙂 A futás jól ment, a térdem fájt, viszont új élménnyel gazdagodtam. Kipróbáltam, hogy milyen hangoskönyvet hallgatva futni. Az első benyomás nagyon pozitív. Rejtő Jenő Piszkos Fred a kapitány című művét választottam, egyrészt mert valami általam már ismerttel akartam kezdeni, másrészt mert egy könnyed témájú irományt szerettem volna. Nos, nemhogy vigyorogva futottam, hanem néhányszor hangosan felnevettem futás közben, a Rákos-patak partján éppen akkor sétálók szeme és füle hallatára. Gondolom nem nézték épelméjűnek a srácot, aki fut, és közben néha-néha nyerít egyet. Ha végre tudok menni megint futni, folytatom a könyvet, nagyon nagy élmény.

Most viszont kényszerpihenőn vagyok. Vasárnap még lefutottam a fent említett rendezvényen a rám eső részt, ami egészen jól sikerül, annak ellenére, hogy aznap reggel még az ágyból kikelést is a pokolba kívántam, nemhogy a futást. Szombaton ugyanis elmentem homokzsákot pakolni a Dagály strand területére, ahol az áradó Duna elleni védekezés folyt. Keresztedzésnek tökéletes volt a láncban homokzsák továbbítás, homokzsák pakolás, homokzsák töltés, és pihenésképp homokzsák kisteherautóra pakolás. Az idő szép volt, a hangulat remek, akkor és ott minden rendben volt. Minden tiszteletem és megbecsülésem azoké az embereké, akik a szabadidejükből áldozva a védekezésben részt vettek, jó volt látni, hogy mennyi féle-fajta ember képes együtt dolgozni a bajban. És külön maximum riszpekt a tűzoltóknak, akik napok óta talpon vannak, irányítanak, rakják a zsákokat, döngölik, hogy gát legyen belőlük. Hihetetlen munkabírásuk van ezeknek az embereknek. Én csak egy hat órás műszakot toltam, de délután, amikor eljöttem már éreztem a végtagjaimban, a derekamban a fáradtságot, és az izomláz jeleit. Ezek nem a legjobb tünetek voltak a másnapi 21 km előtt.

Végül is megvolt a futás, döcögve, de beindult a gépezet. Az útvonalat az utolsó pillanatban megváltoztatták, kivették belőle a Dózsa György- és Andrássy úti részt, hogy ne akadályozzák indokolatlanul a forgalmat. Így az egész verseny a Városligeten belül volt, egy öt km-esre sikerült kört kellett teljesíteni. Félmaratonon négyszer, a váltóban pedig az eredetiek szerint hatszor. Ez ugye azt eredményezte, hogy a váltó nem 42 km lett csak 31 körül. Érdekes, hogy egy alapvetően váltóversenynek hirdetett rendezvényen inkább az egyénieknek “kedveznek”. 🙂 A szervezés szerintem tökéletes volt, nagyon sok futó vett részt az eseményen, de sikerült megoldani, hogy ne legyen tömegnyomor , az egész útvonal teljesen jól futható volt. Mindenhol voltak a pálya mentén szurkoló emberek, a hangulatra sem lehetett panasz.  Persze a térdemet még sokkal jobban tönkre tettem, és két valamilyen csípés is lett a bal bokámnál. A Google segítségével kiderítettem, hogy valószínűleg egy darázs csípett meg, kétszer. Ebben a felimerésben segített az is, hogy találtam egy elpusztult példányt a szobában tegnap előtt este. Szóval nem elég, hogy a bal lábam térde fáj, még a csípések miatt kétszeresére dagadt a bokám, viszket, és persze fáj. A futást ennek megfelelően hanyagoltam a héten. Az edzéstervet átírtam, lecsökkentettem a km-eket. Holnapra be van tervezve egy óvatos 10-es, de, ha a térdem nem lesz legalább 91%-os, akkor inkább még pihentetem.

A tanulság: reggel nem futunk 25 km-t, ha nem megfefelő a kondíciónk. Ezt majd leírom százszor.

Így telik tehát a hét, mennék már nagyon futni, de most az önfegyelem erősebb. Lesz még sok rendezvény, amin szeretnék részt venni térdfájás nélkül.

Addig is: kettlebel, fegyencedzés, munka.

máj 022013
 

Nagyjából a fenti két dolog zajlott az elmúlt egy hétben. Bővebben: azért volt más is. 🙂

Április 25-én tehát búcsút intettem a KalóriaBázis-nak, és azzal a lendülettel pénteken elkezdtem kifesteni a lakást, ahova jelenleg aludni járok. Meg, ha már festek, és úgyis mozgatni kell a bútorokat, akkor kicsit át is rendeztem azt az egy szobát ami van. (Nem túl nagy lakás, összesen ez az egy szoba van. De bőven elég. Főleg, ha takarítani és/vagy festeni kell.) Ez mindjárt két nagyobb változás az életemben, pedig én az állandóságot szeretem. De lesz itt még további izgalom is!

Szóval csütörtökön volt egy kis céges sörözés – amiről a munkatársaim szerint megint korán leléptem, pedig én úgy éreztem, hogy már a buli végénél járunk, amikor eljöttem; ezek szerint nem így volt 🙂 – pénteken pedig a szokásos kettlebel-en voltam.  Most erősítő gyakorlatokat végzünk, és az egyik ilyen a fél térden nyomás volt. Edzés után eléggé fájt a bal térdem, gondolom nem tett neki jót, hogy a saját súlyom mellett még a vasgolyót is tartania kellett. Mindenesetre, ha holnap is lesz ilyen gyakorlat, akkor én azt valószínűleg másra cserélem, mert nem akarom a futószezon elején tönkretenni ezt a futáshoz eléggé szükséges szerkezetet.

A reggeli edzés után aztán elmentem a festékboltba, megvettem mindent, ami kellhet a falak kicsinosításához, majd nekiláttam a nagy műnek. Pénteken és szombaton jobban haladtam, mint elterveztem, szombat estére már a szoba is kapott egy réteg festéket. Örültem, hogy milyen jól megy ez a dolog, gondoltam, ha pár év múlva annyira elhülyülök, hogy nem tudok majd programozni, akkor a kapálás mellett még egy lehetőség, amiből meg tudok majd élni. 🙂 Nagy örömömben aztán hétfőn bementem dolgozni, mert délután úgyis be kellett volna mennem a cégbe, reggel meg kettlebel volt, onnan meg a munkahely közelebb van, mint az albi.

Kedden aztán takarítással folytatódott a festés projekt, mivel volt annyi eszem, hogy nem tettem fóliát a padlóra, így sikálhattam centiről centire a festéket. Néhány óra alatt végeztem is. Jó néhány óra alatt. Ezután már csak fel kellett mosni megszámlálhatatlanszor, majd a helyére rakni a bútorokat, majd megint felmosni, port és festékmaradványokat törölni, ahonnan még nem tettem meg, majd már csak néhányszor fel kellett mosni, és már kész is voltam. Ekkor már szerda egy óra volt kb. De kész lett, és jó lett!

Persze azért, mert festés van a futás nem maradhat el, nyomtam minden nap az edzéstervnek megfelelően. Pénteken a szokásos Rákos-patak kör volt a délutáni csúcsforgalomban, szép napsütéses időben. Kellemes festés utáni levezető futás volt. Szombaton aztán ébredés után, festés előtt mentem mozogni, szintén a patak partra, és a gyomrom miatt kicsit szenvedősen, de elvégeztem a penzumot. Vasárnap egy hosszabb táv volt betervezve, pulzuskontrollal. A cél a 140 alatti pulzus tartása volt, ez tökéletesen sikerült, 133 lett az átlag, és, ha jól emlékszem 151 a max. Viszont a gyomrommal ekkor sem volt minden rendben, meg kellett egyszer szakítanom a futást, hogy hazatérve javítsak a gyomrom helyzetén. 🙂 Ez gyorsan megtörtént, így folytathattam utamat, mely ezúttal csak részben haladt a szokásos útvonalon. Beiktattam egy kis kört a Kincsem park körül, ami lényegében az Örs vezér teréről indulva, ugyan oda érve vissza kb 6 km. Itt tettem két kört, majd kifutottam a Rákos-patakhoz, és annak mentén haza. Az idő szép volt, gyenge szél fújt, ami kellemesen hűsített, az alacsony pulzus miatt egyáltalán nem fáradtam, szóval minden rendben volt. 🙂 A tempó itt a téli időszakban megszokotthoz volt közelebb, ehhez a pulzus tartományhoz úgy látszik nekem a 6:15-6:45-ös ezrek tartoznak.

Hétfőn futás szünet volt, a reggeli kettlebel, és az itthoni fegyencedzés rész (lábemelés, fekvőtámasz) volt minden sporttevékenységem. Kedden reggel viszont kocogtam egy lassú regenerálódósat, úgy látszik a hét első reggeli futása most már ilyen lassú (mondjuk inkább, hogy kényelmes 🙂 ) lesz. Szerdán aztán, miután végeztem a festés utáni takarítással, neki indultam a 30 fokban tempót futni, mert az volt írva az edzés tervbe. Ez most olyan futás volt, hogy a távot három részre kellett osztani, és a bemelegítő és levezető laza futások között egy gyors(abb) tempójú részt kellett beiktatni. Én ezt úgy futottam, hogy a 11km-ből 6 km bemelegítés, 3km gyors, majd 2km levezetés. Nem egyészen egyenlőek a részek, de így jött ki. 🙂 Egészen jól a ment a meleg, és annak ellenére, hogy aznap még nem ettem semmit. Öt percen belüli ezrekkel “száguldottam”.

Ma -idén először – kimentem a Margitszigetre futni. Főleg azért, hogy részt vegyek a DK Team Nagy Közös Edzésén (NKE). Igazán jó volt, kicsit még feszélyezve éreztem magam a látszólag összeszokott társaságban, de akivel beszéltem, az kedves, rendes volt. Szóval megyek máskor is. Mondjuk a jövő héten. 🙂 Futottam két kört, magamhoz képest nagyon jó tempóban, 5:05 lett átlagban a 10,5 km. És pont befejeztem mire jött a nagy zivatar.

Szerencsére hazafelé sem áztam meg, tehát a mai nap is teljesen rendben volt.

Ami még szót érdemel, hogy a festés alatt volt alkalmam kipróbálni néhány féle sört – mert a fizikai munkához hozzá tartozik a sörözés. Bár ezt lehet, hogy csak én gondolom így. 🙂 Szóval – nem időrendi sorrendben – ittam Guinness-t, ami elég nagy csalódás volt, egy ilyen hírű sörtől többet vártam. Eleve csak 4 deci van a dobozban, és bár a habja nagyon szép, és az még finom is, de az íze nekem egyáltalán nem volt jó. Nyomokban kávét véltem felfedezni benne, az még okés lett lett volna, de az egyész valami nagyon keserű utóízt hagyott a szájban. Gyorsan le is kellett öblítenem egy kis Edelweiss-szal, és itt térnék rá a követlező versenyzőre. Ebbe a búzasörbe teljesen beleszerelmesedtem: nagyon finom íze van, a habja is finom, nálam abszolút a nyerő sör most. Pedig ittam valami Oettinger nevű búzasört is, ami szintén nem volt rossz, főleg annyiért, amennyire a Sparban le volt árazva. Aztán a másik kedvencem lett nagy hirtelen a Miller nevű világos sör, ami tök jó kézzel nyitható üvegben van. Bár csak 0,33 l-es a “tartály”, és ennek ellenére nem olcsó, de legalább finom. Lássuk csak, mi volt még… 🙂 Ja, igen: a nevét nem tudom, de nyolc százalék alkoholtartalma volt. Legalább ütött, mert az íze nem volt valami jó. Viszont a doboza szép fekete volt. Egy magyar sör-remek az alsó kategóriából: Szent István sör. Az íze kicsit nyers, de nekem valamiért ízlett. És olcsó, mondtam már? Nagy vonalakban ezek voltak az újdonságok, persze nem egy napon ittam őket, hanem majdnem egy hét leforgása alatt. Csak hogy kimentsem magam az alkoholista vád alól. 😀 Ezek mellett, vagy előtt ittam citromos sört is, most nagyon ízlik az Aldiban kapható, sárga dobozban lévő citromos sör származék. Sajnos nem tudom mi a neve, pedig jópárat magamévá tettem a festés alatt.

Most azt hiszem tényleg alaposan körüljártam minden témát. 🙂 Holnap végre mehetek haza Rácalmásra, az előző két hétvégén nem voltam, remélem még odatalálok. Előtte azonban alvás, majd kettlebel és némi munka.