Júl 012014
 

A múlt hét az edzésterv szerint könnyű lett volna. Egy kis kondi, kevés biciklizés, némi futás. Aha, persze. Hétfőn a kis kondi helyett valami CrossFit-es okosságot csináltunk, ami azt jelentette, hogy harminc percen keresztül egymás után kellett 5 húzódzkodást, 10 fekvőtámaszt és 15 guggolást végrehajtani. Egy ilyen szettre 2 perc volt adva, amennyi maradt a gyakorlatok után, az a pihenő. Nos, már a felénél kisebb tavat izzadtam magam alá, plusz voltak koordinációs problémáim is, amikor fel kellett állni a fekvőtámaszból a guggoláshoz. Plusz ugye a hétvégi hat órás móka után a lábaim üvöltve tiltakoztak. Hallottam, és szerintem más is a teremben. Azért végig ment a 30 perc, de volt már boldogabb fél óra is az életemben.

Ehhez képest a keddi kocogás (amiről már futólag írtam) igazán kellemesnek volt mondható, majd a szerda pontot tett a hétfő i-re. (Igen, én is szégyellem, hogy ezt leírtam.) Kondi volt megint, ismét 30 perc, ezúttal tolódzkodás (6), kitörés (oldalanként 6) és lábemelés (12) kombinációban. A kitörés olyan jól sikerült, hogy csütörtökön a leülés műveletét csak úgy tudtam kivitelezni, hogy a célterület felé közeledtem, mintha szabályosan akarnám végrehajtani a gyakorlatot, de valahol a felénél minden izmomat ellazítottam, és egyszerűen ráestem a kiszemelt objektumra. Lényegében nem tudtam használni a combizmaimat. Igen, a WC-re is így ültem rá.

A csütörtöki futás tehát kicsit szenvedős volt. Pénteken aztán ismét kondi, újabb három izgalmas gyakorlat, ezúttal szerencsére nem volt benne olyan ami a lábizmokat nagyon igénybe vette.

Pénteken mentem volna Rácalmásra, de a munka közbeszólt. Egész héten ügyeletes voltam a cégnél, és hát mikor essen be feladat az ügyféltől, ha nem péntek délután ötkor. Persze azonnal meg kellett oldani, mire végeztem már nem volt értelme elindulni. Hétvégére tehát maradtam Pesten, és itt toltam le a szombati 6×200 m dombos edzést, és a vasárnapi 25 km-t. 25-öt mondtam volna? Ja, igen a terv annyi volt. Aztán valamikor 12 környékén valami nagyon durva elfáradásom volt. Képtelen voltam tovább futni. Ittam, kicsit sétáltam, aztán elindultam haza kocogva, de küzdve minden méterrel. Ráadásul egyre jobban kellett WC-znem is, nem kicsit, nagyot. Elég durva hetem volt, edzés és munka terén is, gondolom a testem lázadozott egy hangyányit. Hétfőre aztán levertem a zendülést, és újult erővel estem neki a CrossFit-nek. Ma pedig köröztem néhányat egy 400 m-es pályán, csak, hogy szokjam a monotonitást.

Holnap pedig megint kondi és kitörés.

Sze 112013
 

Úgy tűnik túltettem magam a vasárnapi szar ügyön, és kezd körvonalazódni a folytatás. Egyrészt ugye megy a maratonra felkészülés az edzésterv szerint, másrészt azt hiszem kitaláltam, hogy mikor futom meg a “tuti” félmaratont.

De repüljünk kicsit vissza az időben, még a múlt hét csütörtökjére, amikor is az utolsót futottam a hétvége előtt. Ehhez egészen a Margitszigetig mentem ezúttal, ahol a DK Team NKE-jén vettem részt. Két kényelmes kört kocogtam, jól esett, nem fáradtam el. Közvetlenül a sportolás után egy kis céges sörözés következett, ami szintén a szigeten volt, úgyhogy minden klappolt. És ezúttal csak annyit ittam, hogy ne ártson meg. 🙂

A balul sikerült félmaraton után tegnap voltam először a patak parton egy laza átmozgató futásra. Reggel már azért hűvös van azt tapasztaltam, ráadásul köd is volt, az eső lába is lógótt, egyszóval csodálatos futóidő volt. 🙂 Kényelmesen, a Tüskevár-t hallgatva tettem meg a 11 km-t.

A futás mellett egyébként viszem a kondi projektet is, egészen jó eredményekkel. Látszani még nem látszik az izom rajtam, de már nagyobb súlyokat tudok megmozgatni, mint az első hetekben. Ez mindenképpen fejlődés. Bár a bal vállamban ismét előjött a fájdalom, ami néha kettlebelen is. Hiába harmincon túl tényleg kezd szétesni az ember.

A 100 fekvőtámasz / 200 felülés kihívást most jegeltem kicsit, előbb erősödök, aztán majd újra nekimegyek a feladatnak. A fegyencedzés hasazása és fekvőtámasza viszont megy, a nem kondis napokon. A kondiba egyébként is van hasazás, ahol nincs, oda meg betettem a nyújtott láb emelést a fegyencedzésből. Szóval hasra gyúrás minden nap van. 🙂

Visszatérve a futáshoz: a cél most már a maraton négy órán belül, előtte már nem lesz félmaraton PB futás. Ahogy azonban a bevezetőben is említettem, kitaláltam, hogy mikor és hol fogok robbantani a 21 km-es távon: novemberben, a siófoki Balaton Félmaratonon. Eredetileg úgy terveztem, hogy idén mind a két napon futok, így lehet ugye itt teljesíteni a maratont: szombaton két részletben 21 km-t, vasárnap pedig egyben még egyszer ugyan ezt a távot. A dolgok azonban másképpen alakulnak valószínűleg: csak vasárnapra megyek, és futok, ahogy tudok. 🙂 A pálya ideális, teljesen sík, egy rövid szakaszt leszámítva aszfalt/beton, az idő kellemesen hűvös lesz remélem, úgyhogy csak tartani/fokozni kell a formám a maraton után. Ehhez keresek majd egy szimpatikus öt hetes edzéstervet.

Teljesíthető tervek szerintem.

Júl 222013
 

… rég nem írtam beléd. Vagyis írtam egy eseményről, de a többi történést méltatlanul elhallgattam előled. Most pótolom ezt a mulasztást.

Az utolsó rögzített futásom óta (nem számolva a Hortobágyit) azért összekocogtam néhány km-t. Például még azon a héten csütrötökön mindjárt kétszer 10-et: egyet reggel a patak parton, egyet pedig délután a DK Team Nagy Közös Edzésén (NKE). A reggeli egy harmadolós futás volt, meg voltam elégedve, jól ment. A délutánit lazára terveztem, nem akartam nagyon széthajtani magam a Délibáb előtt. Végül a két szigetkört 5 perces átlaggal sikerült megfutni, úgy, hogy közben nem is hajtottam (nagyon 🙂 ). Szóval ezzel is maradéktalanul elégedett voltam.

Szombaton aztán irány a Hortobágy, majd vasárnap kocogtam egy levezető 11 km-t. Ettől féltem egy kicsit, az előző napi félmaraton miatt, de végül nagyon élveztem a mozgást, jól is esett.

A következő hét kedden 10×500 m résztáv volt a penzum, amit megint csak egészen jól teljesítettem (magamhoz képest 🙂 ), csak az Endomondo bosszantott fel egy kicsit, amikor két és fél km után sikerült leállnia. Már másodszor játssza el ezt, igaz mindig ezeknél az 500 m-es résztávoknál, amikor nyomkodom futás közben a telefont, mert hát tudnom kell, hogy mikor van 500 méter. Ezt valószínűleg nem szereti, és leállással büntet.

Szerdán aztán futottam egy tisztességes 11 km-t a Rákos-patak partján, itt minden rendben volt. Pénteken muka után volt még egy harmadolós futás, és magam is meglepődtem, hogy problémák nélkül sikerült teljesíteni. Főként azért volt ez érdekes, mert elkezdtem kondi terembe járni, és pont a pénteki nap reggelén volt láb edzés, és eléggé fájt a combom munkába menet. Azt hittem, hogy délutánra csak erősödni fog az izomláz és a fájdalom, de nem, szinte teljesen elmúlt. Ennek nagyon örültem, mert szombaton 21, vasárnap pedig 30 km volt az edzéstrevbe felírva, és ami ott van, azt ugye teljesíteni kell, akár mennyire izomlázas is az ember lába. Szóval féltem egy kicsit a hétvégétől, de aggodalmam feleslegesnek bizonyult, az összes előírtat megfutottam. Mind a két nap reggel indultam neki, figyelve a pulzusra. Szombaton a Kincsem-parkot kerültem meg háromszor mielőtt a patak partra tévedtem, vasárnap pedig a 16. kerület egy résztét hódítottam meg. A vége itt is a Rákos-patak volt.

A héten folytatódik a kondi-futás kombó, plusz csinálom továbbra is a 100 fekvőtámasz 200 felülés programot. A fekvőtámasz egyre rosszabbul megy, de legalább a felülésben fejlődtem. Már harmadszor megyek neki a harmadik hétnek. És nem azért, mert meseszám.

A kondiról csak annyit, hogy egy hét után még nagyon tetszik. Tudom, hogy húst kéne ennem az izmok fejlődéséhez, de amíg nyár van elvagyok gyümölcsökön is. Aztán majd meglátom.

Szóval kedves naplóm! Behoztam a lemaradást.

Júl 092013
 

Harminc éves lettem. Mi mással ünnepelhettem volna, mint futással? 🙂

Volt azért családi összejövetel is, éppen ezért szombaton már egészen korán elindultam a kis szülinapi félmaratonomra, melyet jórészt terepen futottam, a felkelő nap első sugarainál. Meg erdőben, meg a Duna parton, szóval egészen kellemes helyeken. Végigvigyorogtam a távot, minden percét élveztem a mozgásnak. Hét óra után végeztem nem sokkal.  A nap további részében családi együttlét volt, sok sörrel. Meg borral. Megittam az idáig tartogatott Egy kis édesemet, még mindig a legjobb választás az édes fehérek közül szerintem. Este nem kellett altatni. 🙂

Vasárnap aztán nem mentem elég korán futni. És nem vittem magammal elég vizet. 30 km volt betervezve, gondoltam megfutom a 37 km-es kör egy részét visszafelé. Fél nyolckor indultam, felszerelkezve 0,75 liter vízzel. Az első 20 km-en minden rendben is volt, jól ment a futás, szép helyeken futottam, eltelt az idő és a táv. Aztán elfogyott a víz, és megérkeztem a szántóföld közepére, ahol esélyem sem volt újratölteni a palackot. Ekkorra már elég nagy hőség is volt, sehol egy árnyék, még jó, hogy néha egy kis szél azért előkerült. Végül is megfutottam, amit kellett, de a vége már nagyon nehezen ment. Főleg fejben futottam. Otthon aztán pótoltam a folyadékot. Lesz még ilyen hétvégém, ahol 21 és 30 km lesz a szombat vasárnapi táv, próbálok majd több vizet vinni. Vagy korábban futni. Vagy mindkettő.

Ma mentem 15 km-t a Rákos-patak mellett, ebben volt 6×1000 m résztáv. Jól sikerültnek ítélem, 4:30-4:50 között futottam. A héten még lesz csütörtökön egy harmadolós futás 11 km, amiben 3 km lesz a gyors szakasz.

A múlt héten szintén csütörtökön volt egy hasonló harmadolós, az jól ment. Aztán pénteken reggel futottam még egy könnyűt szintén a patak parton. Itt “olvastam ki” a Vesztegzár a Grand hotelben című hangoskönyvet. Egyre jobban tetszik a nem zenére futás, annyira, hogy a vasárnapi hosszú futásomra még fülhallgatót sem vittem. Változnak az idők. 🙂

Holnap megyek az utolsó kettlebel edzésemre. Most határozatlan ideig szüneteltetni fogom ezt a fajta mozgást, helyette lesz kondi. Igen, gyúrós leszek. 😀

A 100 fekvőtámasz, 200 felülés programot csinálom lelkesen, de úgy tűnik megakadtam a harmadik héten. Már másodszor csinálom, de a jövő héten megint ismételni kényszerülök, mert a fekvőtámasz kifogott rajtam. Sejtettem, hogy nem hat hét lesz az a hat hét.

Ma pedig korán lefekszem.

jún 242013
 

Rendhagyó módon megint a végéről kezdem. Aztán majd haladok össze vissza.

Szóval szombaton volt a Napforulós futás nyári eseménye, amelyre “beneveztem”. Ez abból állt, hogy futni kellett, ki mennyit akart. Én 35 km-t akartam. Rajzoltam egy jó kis útvonalat az Endomondóval a pusztába, aztán végigvezettettem magam rajta a telefonom segítségével. Végül több, mint 37 km lett belőle, de ez igazán nem az én hibám, így adta ki az út. 🙂 Mivel még sosem futottam (sokkal) 30 km fölött, így nem tudtam, hogy miként fogom bírni, milyen lesz a pulzusom, lesz-e fal, éhes vagy szomjas leszek-e, vagy egyszerűen csak összeesek a gabonatábla mellett, és őzikék fognak szomorúan nézni, amígy egy kombájn össze nem aprít. Végül is egyik dolog sem történt meg. Szépen egyenletes pulzussal, nagyjából egyenletes tempóban futottam végig. 20 km fölött fogyott el a magammal vitt fél liter víz, 24-től már eléggé szomjas voltam, de szerencsémre pont egy horgásztó mellett vezetett az utam, és az ott lévő vendégházban fel tudtam tölteni a kis flakonomat. Innentől már csak haza kellett futni, ami nem is volt olyan könnyű, hiszen közben besötétedett. Egyszer túl is futottam a kulcsi leágazáson, de pár száz méter után gyanús lett a dolog, visszafordultam, és jó útra tértem.

Útközen (amíg világos volt 🙂 ) láttam őzeket és nyulakat, követett sok bogár, pár szúnyog meg is csípett, mégis nagyszerűen éreztem magam. Végére értem a Piszkos Fred hangoskönyvnek (már töltődik a Veszetgzár a Grand Hotelben, holnap arra fogok kocogni), az Endomondo jól vizsgázott, és a múltkor megénekelt homloktörölgető csulkószorító is jól szolgált. A futás után csak úgy lebegtem. És nem csak a sörtől. 🙂 Még szerencsém is volt: pont miután hazaértem és lezuhanyoztam (a kettő között volt egy alapos nyújtás, és egy korsó hideg Edelweiss, ebben a sorrendben) szakadt le az ég, estek cseresznye nagyságú jégdarabok, és ment el az áram. A kertben mindent szétvert a jég, de legalább én megúsztam.

Vasárnap aztán egy átmozgató 10 km-t toltam le, Rácalmáson belül maradva, az előző esti vihar maradványait szemlélve. Nem volt túl kellemes, a hőmérséklet is magas volt, a pulzusom is, és még vizet sem vittem, mert gondoltam ilyen rövid távra nem kell. Majd leírom százszor, hogy melegben mindig kell folyadékot vinni magunkkal, ha futni megyünk.

A múlt héten a sérülésre rápihenve szerdán egy 4×1-es résztávot futottam, csütörtökön pedig 15 km-t. A térdem meglepően jól bírta, akkor sem, és azóta sem fáj különösebben, most már kijelenthetem, hogy az egy hét pihenő hasznosnak bizonyult.

Sajnos kettlebel sem a múlt hét pénteken, sem ma nem volt. A mait pótoljuk szerdán, a péntekit még nem tudom, hogy mikor. Közben csinálom szorgalmasan a 100 fekvőtámasz, 200 felülés programot, most tartok a második héten.

A futóhét holnap kezdődik, most pedig… úgyvan. 🙂