dec 292013
 

Ma volt az utolsó napja a Félmaratonok Hete rendezvénysorozatomnak. Csütörtökig már bitbe véstem a történéseket, most jöjjön a folytatás. Lesz pár fotó is, a mai futáson lőttem őket.

Csütörtök után a naptárban a péntek jön, ami remek alkalom arra, hogy az ember futással üsse el a szabadság miatt megnövekedett szabadidő mennyiségét. Én is így tettem, sőt mi több, egy nyári futóútvonalamat indultam el meghódítani, ami főleg szántóföldek között húzódó gazdasági útvonalakon vezet. Tök jó kis mondat lett. 🙂 De nem is ezt akartam mondani, hanem, hogy ami nyáron, a száraz időben poros, az télen vizes. És bár nincs hó meg jég, sőt, még tartós eső sem esett, de az a kis csapadék, ami lehullott az előző napokban (főleg éjszaka), meg az arra járó néhány jármű képes volt sártengert varázsolni az útnak néhány szakaszára. Amikor már meguntam a cuppogást, a csúszkálást, meg a futhatatlan “utat”, akkor visszafordultam. Szerencsére találtam egész jó minőségű földutat is az M6-os autópálya mellett, így azon tudtam jócskán futni. Szép idő volt, télhez képest kissé túl szép is. Sikerült túlöltöznöm, de annyira nem volt vészes. Az Endomondo így emlékszik az eseményre. Annyira azért élveztem a senki földjén futást, hogy el is határoztam, hogy amint lesz lehetőségem elmegyek a másik irányba, Kulcsról Adony felé. Ezek települések. 🙂 Nyáron azon az útvonalon is futottam, és nagyon hangulatos kis nyaraló házacskákkal szegélyezett úton is tudtam futni, na meg egy horgásztó mellett is. Is.

Szombaton nem volt alkalmam formába önteni az elhatározásomat, mert a Velencei-tóhoz mentem futkározni az előző bejegyzésben megemlített érdi futó társakkal. Remek esemény volt ez is, és bár nagyon nagy volt a köd – a tóból nem láttunk semmit -, a társaság kárpótolt. Tényleg nagyon kedves, szimpatikus emberek az érdi futók. Olyan jól esett a futás, hogy néhányszor még visszafelé is mentünk, hogy összefussunk a kissé lemaradt többiekkel. Így 32 km lett a vége, de egyáltalán nem bántam.

A Félmaratonok Hete utolsó napja ma volt. Neki is vágtam a Kulcs utáni pusztáknak. Rajzoltam előzőleg egy útvonalat, ami kicsit több, mint 21 km-re jött ki, és nagyon megpróbáltam memorizálni azt. Részben sikerült, csak egyszer vétettem el a kanyarodási irányt, így 25 km-t sikerült futnom, de nem bántam, mert ma is szép idő volt, és ezúttal pont a megfelelő mennyiségű ruhát sikerült felvennem.

A táj pedig szintén szemnek kellemes volt. Ilyen:

20131229_134918

A mezők odafelé

20131229_134925

Innen jöttem

20131229_134931

Arra megyek

20131229_135226

Itt éppen lefelé

20131229_135248

Még mindig lejtőn le. Visszafelé már nem volt kedvem fotózni. 🙂

20131229_135329

És ott az adonyi horgásztó!

20131229_135408

Itt is!

20131229_135413

Meg itt is!

20131229_135429

Egy stégről is

20131229_135435

Vízközelből is

20131229_135525

Élőlények a tavon

20131229_135532

Másfajta élőlények

20131229_135538

Közelednek!

20131229_135551

Nem voltak félénkek. Én azért két lépést hátráltam.

20131229_135659

Pad a tó szélén

20131229_135804

Szép kapu, szép ház

20131229_141103

A Kápolna-sor eleje. Innen még jócskán ment felfelé az út.

20131229_141114

Nicsak, ki van ott?

20131229_141135

20131229_141725

Fent a hegyen. 🙂

20131229_141734

Ott a messzeségben egyáltalán nem jól kivehető egy szélerőmű. Na én azon túl megyek.

20131229_142001

Kilátás a fák között

20131229_142010

Kilátás a fák között kettő

20131229_142035

Kilátás fák nélkül. Egyébként onnan jöttem.

20131229_144023

Ez meredek. Szerencsére lefelé kell menni rajta.

20131229_144107

Ez meredek volt… 😀

Nos, kábé így futottam ma.

Holnap lesz még egy kis lépcsőzés, aztán kiderül, hogy az év utolsó napjára milyen futótávot hoz Szilveszter. Addig is jó éjszakát!

dec 262013
 

A címmel megegyező nevű eseménysorozat zajlik jelenleg. Egy résztvevője van: én. De kezdem az elején. Az úgy volt, hogy még valamikor ősszel kitaláltam, hogy az milyen szórakoztató lenne, ha egy héten át minden nap futnék egy félmaratont. Persze, csak, ha vége van a “szigorú” edzésterves, úgynevezett futószezonnak. Nos, vége lett Siófokon, így már csak egy olyan hetet kellett találnom, amikor van minden nap időm futni 2-2,5 órát a pulzuskontroll jegyében szépen lassított tempóban. Találtam, ezt a hetet. Mondjuk van benne egy karácsony, de futni akkor is lehet, nem igaz? 🙂

Szóval kezdtem hétfőn, egy szép Rácalmás-Kulcs körrel. Kedden aztán maradtam főleg Rácalmáson, mivel nagyrészt sötétben futottam, és gondoltam megnézem, hogy mennyire díszítették fel a házakat/kerteket. Jelentem, nagyon. Szép csillogó, villogó fényárban úszik sok ház és kert. Elsőrangú látvány! Volt egy kis gikszer is ezen a kocogáson, ugyanis elfelejtettem feltölteni az órát, és a 20-ik km után nem sokkal lemerült. Azért lefutottam a 21,1-et, de a statisztika kedvéért szerdán 22-őt mentem. 🙂 Ekkor még világosban indultam, így megfutottam a hétfői kulcsi kört visszafelé, majd odafelé. Ezután már csak kicsit kellett kolbászolnom Rácalmáson, hogy meglegyen a kívánt táv. Csütörtökön (azaz ma) pedig befutottam Dunaújvárosba meg vissza a Duna-parton. Jó volt. Igazából mindegyik heti futásra igaz, hogy kellemes volt, a tempó lassú, de a cél most a maximum 140-es pulzus. Néha így is nehéz tartani a kulcsi meg dunaújvárosi dimbes-dombos vidéken. Az idő pedig ezen a héten igazán tavaszias, alig kell felöltözni a szabadban mozgáshoz. Márciusban meg majd emeletnyi magas hótorlaszok lesznek megint. 🙂

Még egy kicsit visszamenve az időben meg kell említenem néhány (futó)eseményt, amely megesett itt-ott. A múltkor ott maradt abba a történet, hogy lejárt a kondibérletem, ezért ahelyett is futni megyek. Így is lett. Csütörtökön és pénteken is kocogtam reggel egy-egy kellemeset. Az utolsó előtti hétköznapon a 16-ik kerület felé vettem az irányt, és a szokásos körömet nyomtam, részben visszafelé. A (nekem) utolsó munkanapon pedig a Rákos-patakot búcsúztattam el idénre.

Szombaton aztán napfordulós futás volt, ezúttal egy félmaratont terveztem, úgy is lett. Egy teljesen új útvonalon futottam Kulcson, nagyon szép helyeken. El is döntöttem, hogy jövök még erre, és mentem is egy-két nap múlva. Vasárnap aztán Érdre mentem, ahol a gáton kocogtunk az ottani futóközösség tagjaival. Nagyon szimpatikus embereket ismertem itt meg, biztosan fogok még velük futni. Legközelebb például szombaton a karácsony utáni Velencei-tó körön. 🙂

Röviden ennyit tudtam elmondani az elmúlt hét futkározásairól. Volt még ugye karácsony, meg rokon látogatások, ajándék és karácsonyi kellék (például fa) beszerző körutak, sürgés-forgás, rohanás, de most nyugi van és laza futás. 🙂

dec 242013
 

Most csak ennyi, de lesz még rendes (futó)beszámoló is, mert történtek dolgok.

Elöljáróban: most van a Félmaratonok Hete (így, nagy f és h betűvel 🙂 ), és ma lemerült az órám 20,4 km-nél. Azért megvolt a 21,1, de ki hiszi el? Ugye, ugye… Ezért holnap 22 fölé megyek, csak az átlag miatt. 🙂

Nade, addig is a címben megfogalmazottat kívánom minden sport és egyéb társnak!

Mindenki egyen bejglit, most! Meg halat. Meg káposztát. Meg…