9th class english medium telugu question paper essay 1 how to write the best cover letter for a job sample cover letter for esl teachers advantages and disadvantages of being a famous person essay higher english critical essay writing dissertation sur la crise economique de 1929 sample application letter for promotion in philippine government cover letter for resume as a teacher
szept 022014
 

Az időjárás ezúttal egészen pontosan követte az évszakváltást, hétfőn csak kétszer áztam szarrá biciklin. Úgy kell nekem. Az van, hogy a nyarat némi futással, meg bulival búcsúztattam, panaszra semmi okom, jól sikerült mindkettő. Csütörtökön résztávoztam, ami csak kicsit lett rosszabb, mint az eddigi legjobb 6×800 m-em. És még – a körülményekhez képest – jól is esett. Pénteken kondival indítottam a napot, majd munka után kikerékpároztam Érdre, ahol a futó csapat tartott edzést. Állóképességi edzés volt a javából, viszont ezúttal nem a futócipő játszotta a fő szerepet, hanem a bográcsban készült ételek, és a hordóban érlelt borok. Nagyon jól éreztem magam, annyira, hogy tőlem egészen szokatlan módon éjjel egy óra körül indultam csak haza. Biciklivel. Érdről. Csak a tényszerűség kedvéért említem meg, hogy kerékpár irányítására alkalmas állapotban voltam. Szerintem. A többiek nem teljesen értettek egyet, de azért valahogy csak meggyőztem őket. mert sikerült elindulnom. És épségben haza is értem. Az út kb ugyan annyi ideig tartott, mint odafele, a GPS track alapján minden rendben volt. 🙂 Miután kialudtam magam hazakocsikáztam Rácalmásra, ahol délután még futottam egy kellemes tízest. Miután még jobban kialudtam magam, futottam egy szintén kellemes húszast Dunaújváros és Rácalmás között. Aztán már nem aludtam, csak festegettem még egy kicsit (nem képet, hanem ajtótokot), majd visszatértem Budapestre. A nyár többi része eseménytelenül telt el.

Nem úgy az ősz első napjai! Mint futólag említettem, hétfőn kétszer beleszaladtam a nagy esőbe kerékpárral. Ma reggel pedig bicikli nélkül futottam 10 km-t, csak úgy ébresztő jelleggel, tartva a 140 alatti pulzust. Erre a hétre csak ilyen laza 10 km-eket terveztem – mondjuk nem túl sokat, szám szerint kettőt – hogy aztán kellően kipihent legyek a hétvégi Optivita 6 órás futásra.

Ezek történtek.

aug 262014
 

Nyugi, ez nem egy forradalmi felhívás, csak munkaszünet volt. Egy plusz egy hétig. Azért nem kettőig, mert közben dolgoztam egy hetet. Csak úgy pihenésképpen. Amikor a fonál legutóbb elveszett, akkor pont a munkás hetemet töltöttem. Mondjuk úgy, hogy egy fokkal jobb volt, mint tapétát vakarni a falról. Nade. Volt az a csúnya éjszakai futásom – már ha lehet futásnak nevezni azt, hogy siettem a WC-re -, ami után megfogadva azt a sokszor elhangzó hülyeséget, hogy “ha leestél a lóról ülj rá vissza minél előbb”, szóval ennek megfelelően kerestem valami hosszabb futós megmérettetést, hátha megint ledob a ló. Ígérem, kijövök a totális képzavarból. Két dolgot sikerült tennem hirtelen felindulásból: beneveztem a szeptemberi budapesti Optivita 6 órás futamra (igen, arra, ami egy héttel lesz a Wizz Air félmaraton előtt, amit még elején egyik célversenyemnek jelöltem), illetve szombaton elmentem egy négy órás futóversenyre Dunaújvárosba. Lehetett volna 6 órára is nevezni, de akkorát nem akartam esni. 🙂

Na jó, végül is nagyon élveztem azt a négy órát. Végre nem volt semmi bajom, az idő is csak kicsit volt meleg, szóval minden jól sikerült. Ja, és második lettem, 42,18 km-rel. 🙂 Vasárnap aztán hosszú idő után eljutottam ismét Érdre, ahol a Wizz Air félmaratonra felkészítő futás volt. 15 km-t kellett megtenni az érdi gáton. Itt már éreztem azért a fáradságot a lábaimban, de élveztem is nagyon a futást. Mint mindig, most is volt remek hangulat, lelkes futók, jól futható pálya, napsütés, mi kell még? Ja, és már az új “Érdi futó vagyok” pólómban hasítottam a gáton. Tök jó érdi futónak lenni. 😀

A hét a csütörtöki futással együtt volt teljes, amikor is 4×1600 m résztávot toltam, felejthető eredménnyel. A következő hét (a múlt hét, csak az összezavarás kedvéért) tehát munkaszünettel telt. Hétfőn és kedden Szarvason voltam, kedden futottam is egy jót reggel. Napfelkelte, meg a Holt-Körösök látványa tette nehezen felejthetővé a kocogást. Szerdán aztán egy jó kis Budapest-Nagymaros-Visegrád-Budapest kerékpár túrán vettem részt, ami a borongós-esős idő ellenére is nagyon élvezetesre sikerült, bár kellett magamról vakarni a sarat rendesen mikor hazaértem. Csütörtökön folytatódott a rácalmási házfelújítás projekt, szerencsére már egészen a végén tart a dolog, csak a festők után kellett takarítani, meg ajtótokokat festeni. Ezért csak pénteken reggel kocogtam egyet Rácalmásról Dunaújvárosba, és vissza. Erre is úgy emlékszem, hogy jó volt.

Szombaton Pusztaszabolcson jártam, ahol a Négy Évszak Maraton nyári futamát rendezték meg. Szeretek itt futni, mert a jó minőségű pálya szinte sík, lehet rajta teperni 10,6 km-t. Most egy kicsit fáradtabb voltam, mint tavasszal, de így is – magamhoz képest – egészen jó időt mentem. Vasárnapra egy hosszabb futás volt betervezve, amit a Velencei-tó Szupermaraton elnevezésű eseményen abszolváltam. Egy kört mentem, így inkább a “szupermaratonka” elnevezés illene a művemre. Ha a természet nem szólít ki kétszer, igencsak meg lennék elégedve az eredménnyel, így csak egy négyes alát tudok beírni magamnak.

Ma a hűvös reggelt 17 km-rel üdvözöltem, amit 140-es pulzushatár alatt kocogtam le.

És újra megy a kondi is. Most már tényleg fegyvert csinálok a testemből, aztán kiáltok vidáman. 😛

aug 122014
 

Olyan régen írtam, hogy Ronald. Most, hogy egyedül maradtam, akkor bele is vágnék. Kedves naplóm! Az van, hogy rohadt sok dolgog történt az elmúlt több, mint két hétben. Kezdem mindjárt ott, hogy még az utolsó bejegyzés hetében köröztem egyet csütörtökön, így, már nem tudom, hogy milyen érzés volt. Aztán pénteken volt egy kis (nagy) elhajlás alkoholügyileg, de ez maximum a teljesítményemen látszott meg, a lelksedésemen nem, mert szombaton azért kimentem kicsit dombozni. Még aznap délután aztán a Balatonig (egészen pontosan Lengyeltótiig) autóztam, ahol egy kellemes (sörben hiányt szintén nem szenvedő) estét sikerült eltöltenem. Viszont kellőképpen kipihentem magam, reggel ezért elfutottam a strandra, ami 12 km-re található a nevezett településtől, még kicsit rá is tettem, haladtam valamennyit az UltraBalaton irányával szemben. Meg nyilván ugyan annyit visszafele is. Az eső nem csöpögött, hanem esett rendesen, de nem zavart, élveztem. Mire visszaértem a strandra az eső is elállt, a nap is kisütött, úgyhogy – kb egyedüliként az egész strandon – lubickoltam egyet a Balatonban. Ezt is élveztem.

Következett egy izgalmas munkahét, amelynek keddjét 6×800 m résztávval indítottam, ébresztő jellegű merénylettel porhüvelyem ellen. Bár nem sikerült olyan jól, mint az előző hasonló megmozdulás, panaszra azért nincs okom. Mivel tudtam, hogy hétvégén nem fogok futni, ezért szerdán munka után kimentem egy laza 10 km-re. Már el is felejtettem, hogy esténként milyen meleg és páradús tud lenni a levegő nyáron. Lényegében nem is futottam, hanem úsztam, többnyire a saját izzadságomban. Csütörtök reggelre 25 km volt betervezve, de a szakadó eső miatt csak fél órával később indultam el körözgetni, így 21 km lett belőle, az sem rossz.

Jött aztán a hétvége, amikor is nyaralni mentem, Mivel jobban szeretem az aktív kikapcsolódást, mint a strandon egy helyben pecsenyére sülést, ezért egy jó kis sportos programot készítettem magamnak: három nap alatt körbebringázom a Balatont. Oda úttal Budapestről, plusz a vissza úttal Budapestre, persze ezt is kerékpárral. Első nap kicsit túltoltam, mert elmentem Siófokig, amikor nem is kellett volna, világosan látszik, hogy Balatonvilágosnál csatlakozhattam volna a kerékpárúthoz, ami körbe visz a nagy tó mentén. 170 km lett a vége, és nem kellett este altatni. Másnap aztán végig a Balaton mellett maradtam, követtem a balatoni kerékpárutat. Nagyon szép helyeken vezet egyébként. Zamárdiig mentem, így kicsit kevesebb lett a táv, mint előző nap. Harmadnap aztán már csak a hazaút várt rám, amit meg is tettem 136 km abszolválásával. Nagyszerű élmény volt, mennék újra bármikor. A legszebb Balaton parti település szerintem Balatonfüred.

A következő héten szabadságon voltam, amit Rácalmáson töltöttem, egy kellemes házfelújítás jegyében. Sikerült a rossz végére állni a kolbinak, négy napon keresztül tapétát vakartam a falról, aztán vakoltam a kivésett áramkábelek vájatait, meg még ahol leesett a vakolat. Na, ez nem volt jó móka, Hétfőn azért kocogtam egy kellemesnek nem mondhatót az aznapi munkálatok után, Kedden jó kis hasmenés tartott otthon, viszont szerán domboztam egyet, ami bár ment túl jól a nagy melegben, azért remélem, hogy hasznos volt. Csütörtökön aztán csak egy könnyed 10 km-t vállaltam, mert gondoltam rápihenek a hétvégére.

Bár nem sikerült túl sokat pihennem, azért szombaton már alig vártam, hogy elindulhassak Szigetmonostorra, ahol a Suhanj! 6 órás éjszakai futást rendezték. Vasárnap 0 órától reggel 6-ig tartott a futkorászás. Gondoltam futok egy könnyed 65 km, az idő is jó, a pálya is alkalmas rá. Nos, nem így lett, másfél óra után kényetelen voltam feladni a küzdelmet. A keddi hasmenés visszatért (vagy el sem múlt), és amikor már csak vánszorogni tudtam, és minden korty víz, amit ittam azonnal távozott a szervezetemből (de nem a megfelelő output nyíláson), akkor úgy gondoltam, hogy nem szenvedek tovább. Az élményért futok, élvezetből, nem pedig a fájdalomért, szenvedéssel. Szóval letettem a lantot, nyugodjék. Valahogy hazavezettem, aztán egész éjjel ültem a WC-n. Kb vasárnap délig viszonylag egysíkú volt a program: fosás-alvás. Délutánra aztán jobban lettem, és azóta is minden ok. Így néz ki egy feladott futóverseny trackje.

Ma azért voltam egy kicsit kocogni, ezúttal sem a tempó volt észvesztő. Most nem köröztem, arra ott lesz még a csütörtök. 🙂

Szóval, úgy nagy vonalakban ezek történtek.

máj 022013
 

Nagyjából a fenti két dolog zajlott az elmúlt egy hétben. Bővebben: azért volt más is. 🙂

Április 25-én tehát búcsút intettem a KalóriaBázis-nak, és azzal a lendülettel pénteken elkezdtem kifesteni a lakást, ahova jelenleg aludni járok. Meg, ha már festek, és úgyis mozgatni kell a bútorokat, akkor kicsit át is rendeztem azt az egy szobát ami van. (Nem túl nagy lakás, összesen ez az egy szoba van. De bőven elég. Főleg, ha takarítani és/vagy festeni kell.) Ez mindjárt két nagyobb változás az életemben, pedig én az állandóságot szeretem. De lesz itt még további izgalom is!

Szóval csütörtökön volt egy kis céges sörözés – amiről a munkatársaim szerint megint korán leléptem, pedig én úgy éreztem, hogy már a buli végénél járunk, amikor eljöttem; ezek szerint nem így volt 🙂 – pénteken pedig a szokásos kettlebel-en voltam.  Most erősítő gyakorlatokat végzünk, és az egyik ilyen a fél térden nyomás volt. Edzés után eléggé fájt a bal térdem, gondolom nem tett neki jót, hogy a saját súlyom mellett még a vasgolyót is tartania kellett. Mindenesetre, ha holnap is lesz ilyen gyakorlat, akkor én azt valószínűleg másra cserélem, mert nem akarom a futószezon elején tönkretenni ezt a futáshoz eléggé szükséges szerkezetet.

A reggeli edzés után aztán elmentem a festékboltba, megvettem mindent, ami kellhet a falak kicsinosításához, majd nekiláttam a nagy műnek. Pénteken és szombaton jobban haladtam, mint elterveztem, szombat estére már a szoba is kapott egy réteg festéket. Örültem, hogy milyen jól megy ez a dolog, gondoltam, ha pár év múlva annyira elhülyülök, hogy nem tudok majd programozni, akkor a kapálás mellett még egy lehetőség, amiből meg tudok majd élni. 🙂 Nagy örömömben aztán hétfőn bementem dolgozni, mert délután úgyis be kellett volna mennem a cégbe, reggel meg kettlebel volt, onnan meg a munkahely közelebb van, mint az albi.

Kedden aztán takarítással folytatódott a festés projekt, mivel volt annyi eszem, hogy nem tettem fóliát a padlóra, így sikálhattam centiről centire a festéket. Néhány óra alatt végeztem is. Jó néhány óra alatt. Ezután már csak fel kellett mosni megszámlálhatatlanszor, majd a helyére rakni a bútorokat, majd megint felmosni, port és festékmaradványokat törölni, ahonnan még nem tettem meg, majd már csak néhányszor fel kellett mosni, és már kész is voltam. Ekkor már szerda egy óra volt kb. De kész lett, és jó lett!

Persze azért, mert festés van a futás nem maradhat el, nyomtam minden nap az edzéstervnek megfelelően. Pénteken a szokásos Rákos-patak kör volt a délutáni csúcsforgalomban, szép napsütéses időben. Kellemes festés utáni levezető futás volt. Szombaton aztán ébredés után, festés előtt mentem mozogni, szintén a patak partra, és a gyomrom miatt kicsit szenvedősen, de elvégeztem a penzumot. Vasárnap egy hosszabb táv volt betervezve, pulzuskontrollal. A cél a 140 alatti pulzus tartása volt, ez tökéletesen sikerült, 133 lett az átlag, és, ha jól emlékszem 151 a max. Viszont a gyomrommal ekkor sem volt minden rendben, meg kellett egyszer szakítanom a futást, hogy hazatérve javítsak a gyomrom helyzetén. 🙂 Ez gyorsan megtörtént, így folytathattam utamat, mely ezúttal csak részben haladt a szokásos útvonalon. Beiktattam egy kis kört a Kincsem park körül, ami lényegében az Örs vezér teréről indulva, ugyan oda érve vissza kb 6 km. Itt tettem két kört, majd kifutottam a Rákos-patakhoz, és annak mentén haza. Az idő szép volt, gyenge szél fújt, ami kellemesen hűsített, az alacsony pulzus miatt egyáltalán nem fáradtam, szóval minden rendben volt. 🙂 A tempó itt a téli időszakban megszokotthoz volt közelebb, ehhez a pulzus tartományhoz úgy látszik nekem a 6:15-6:45-ös ezrek tartoznak.

Hétfőn futás szünet volt, a reggeli kettlebel, és az itthoni fegyencedzés rész (lábemelés, fekvőtámasz) volt minden sporttevékenységem. Kedden reggel viszont kocogtam egy lassú regenerálódósat, úgy látszik a hét első reggeli futása most már ilyen lassú (mondjuk inkább, hogy kényelmes 🙂 ) lesz. Szerdán aztán, miután végeztem a festés utáni takarítással, neki indultam a 30 fokban tempót futni, mert az volt írva az edzés tervbe. Ez most olyan futás volt, hogy a távot három részre kellett osztani, és a bemelegítő és levezető laza futások között egy gyors(abb) tempójú részt kellett beiktatni. Én ezt úgy futottam, hogy a 11km-ből 6 km bemelegítés, 3km gyors, majd 2km levezetés. Nem egyészen egyenlőek a részek, de így jött ki. 🙂 Egészen jól a ment a meleg, és annak ellenére, hogy aznap még nem ettem semmit. Öt percen belüli ezrekkel “száguldottam”.

Ma -idén először – kimentem a Margitszigetre futni. Főleg azért, hogy részt vegyek a DK Team Nagy Közös Edzésén (NKE). Igazán jó volt, kicsit még feszélyezve éreztem magam a látszólag összeszokott társaságban, de akivel beszéltem, az kedves, rendes volt. Szóval megyek máskor is. Mondjuk a jövő héten. 🙂 Futottam két kört, magamhoz képest nagyon jó tempóban, 5:05 lett átlagban a 10,5 km. És pont befejeztem mire jött a nagy zivatar.

Szerencsére hazafelé sem áztam meg, tehát a mai nap is teljesen rendben volt.

Ami még szót érdemel, hogy a festés alatt volt alkalmam kipróbálni néhány féle sört – mert a fizikai munkához hozzá tartozik a sörözés. Bár ezt lehet, hogy csak én gondolom így. 🙂 Szóval – nem időrendi sorrendben – ittam Guinness-t, ami elég nagy csalódás volt, egy ilyen hírű sörtől többet vártam. Eleve csak 4 deci van a dobozban, és bár a habja nagyon szép, és az még finom is, de az íze nekem egyáltalán nem volt jó. Nyomokban kávét véltem felfedezni benne, az még okés lett lett volna, de az egyész valami nagyon keserű utóízt hagyott a szájban. Gyorsan le is kellett öblítenem egy kis Edelweiss-szal, és itt térnék rá a követlező versenyzőre. Ebbe a búzasörbe teljesen beleszerelmesedtem: nagyon finom íze van, a habja is finom, nálam abszolút a nyerő sör most. Pedig ittam valami Oettinger nevű búzasört is, ami szintén nem volt rossz, főleg annyiért, amennyire a Sparban le volt árazva. Aztán a másik kedvencem lett nagy hirtelen a Miller nevű világos sör, ami tök jó kézzel nyitható üvegben van. Bár csak 0,33 l-es a “tartály”, és ennek ellenére nem olcsó, de legalább finom. Lássuk csak, mi volt még… 🙂 Ja, igen: a nevét nem tudom, de nyolc százalék alkoholtartalma volt. Legalább ütött, mert az íze nem volt valami jó. Viszont a doboza szép fekete volt. Egy magyar sör-remek az alsó kategóriából: Szent István sör. Az íze kicsit nyers, de nekem valamiért ízlett. És olcsó, mondtam már? Nagy vonalakban ezek voltak az újdonságok, persze nem egy napon ittam őket, hanem majdnem egy hét leforgása alatt. Csak hogy kimentsem magam az alkoholista vád alól. 😀 Ezek mellett, vagy előtt ittam citromos sört is, most nagyon ízlik az Aldiban kapható, sárga dobozban lévő citromos sör származék. Sajnos nem tudom mi a neve, pedig jópárat magamévá tettem a festés alatt.

Most azt hiszem tényleg alaposan körüljártam minden témát. 🙂 Holnap végre mehetek haza Rácalmásra, az előző két hétvégén nem voltam, remélem még odatalálok. Előtte azonban alvás, majd kettlebel és némi munka.

ápr 242013
 

Vasárnap lefutottam életem (eddigi) leggyorsabb félmaratonját. A hivatalos nettó időm 1:48:42 lett. Úgy látszik a sok téli hosszú lassú futásnak máris megvan az eredménye. Ami még érdekes, hogy egyáltalán nem fáradtam el, kényelmes tempóban, élvezve a napsütést és a látnivalókat haladtam, az utolsó három km-en 5 percen beüli ezrekkel. Most azt érzem, hogy még bőven tudok gyorsulni, már egyre közelebb jön az 1:45-ös félmaratoni idő. 🙂

Megvolt a találkozás a Dk Team-mel is, részemről az első “testközeli” élmény nagyon pozitív volt. Legközelebb valószínűleg a Borvidék Félmaratonon fogunk találkozni, remélem addigra már a “hivatalos” DK pólóban erősíthetem a csapatot.

A félmaratoni táv teljesítése után még maradtam kicsit a Margitszigeten, hogy részt vegyek a Suhanj! futáson, ami egy figyelemfelhívó kocogás volt. Az idő remek volt vasárnap, és legalább 15000 futó volt a szigeten. Nagyon jó hangulatú rendezvény sikerült öszehozni, tényleg igazi futóünnep volt!

Most egy ideig pihentetem ezt a PB-t, legközelebb a szeptemberben a Nike Félmaratonon tervezek jobbat futni. Addig még azonban lesz Borvidék FM, K&H, Délibáb, SUHANJ!6 és még néhány futás.

Csak a tényszerűség kedvéért: volt egy kis ráhangoló mozgás pénteken is. Kellemes, meleg időben, jó hangulatban telt el az egy óra. Szombaton megtörtént az elemcsere a pulzusmérő jeladójában, a Viviccitta-n pedig mintha jól mutatta volna a pulzust, szóval bizakodó vagyok. Volt Timex-es kiállító a Margitszigeten, megkérdeztem, hogy normális-e, hogy 5-6 havonta cserélni kell az elemet. Azt mondták, hogy valószínűleg nem, de hívjam fel a szervízt, és ott majd mondanak biztosat. Egyelőre adok még egy esélyt a szerkezetnek. Mondjuk azóta már észerevettem, hogy irreálisan alacsony értéket mutatott futás közben, de még azért bizakodó vagyok.

Tegnap és ma is mentem egy Rákos-patak kört. A keddi egy jó kis regeneráló futás volt, azt hiszem a hét első reggeli futásait ezentúl így fogom teljesíteni: szép lassan, kényelmesen. A maiban volt 3×1 km résztáv, közte szintén egy km pihenős kocogással. Szerintem elég jól sikerült, minden résztáv 4:30 körüli lett, ami tőlem nagyon jónak számít. Most már majdnem egy hónapja csinálom az edzéstervet, és egyre jobban tetszik. Teljesíthető még így is, hogy legalább megdupláztam a km mennyiséget. És most már tudom, hogy reggel is tudok gyorsan futni, ha elő van írva. 🙂 Szóval egyelőre minden szép és jó.

A hét további részében várható még pár Rákos-patak kör (3), és egy hétvégi hosszú (20 km), illetve keresztedzésnek egy céges sörözés, kettlebel és festés. A festés több napos buli lesz, csak győzzem sörrel. 🙂

Most pedig eper és répa és Star Trek.