film » Keratomié
ápr 242013
 

Vasárnap lefutottam életem (eddigi) leggyorsabb félmaratonját. A hivatalos nettó időm 1:48:42 lett. Úgy látszik a sok téli hosszú lassú futásnak máris megvan az eredménye. Ami még érdekes, hogy egyáltalán nem fáradtam el, kényelmes tempóban, élvezve a napsütést és a látnivalókat haladtam, az utolsó három km-en 5 percen beüli ezrekkel. Most azt érzem, hogy még bőven tudok gyorsulni, már egyre közelebb jön az 1:45-ös félmaratoni idő. 🙂

Megvolt a találkozás a Dk Team-mel is, részemről az első “testközeli” élmény nagyon pozitív volt. Legközelebb valószínűleg a Borvidék Félmaratonon fogunk találkozni, remélem addigra már a “hivatalos” DK pólóban erősíthetem a csapatot.

A félmaratoni táv teljesítése után még maradtam kicsit a Margitszigeten, hogy részt vegyek a Suhanj! futáson, ami egy figyelemfelhívó kocogás volt. Az idő remek volt vasárnap, és legalább 15000 futó volt a szigeten. Nagyon jó hangulatú rendezvény sikerült öszehozni, tényleg igazi futóünnep volt!

Most egy ideig pihentetem ezt a PB-t, legközelebb a szeptemberben a Nike Félmaratonon tervezek jobbat futni. Addig még azonban lesz Borvidék FM, K&H, Délibáb, SUHANJ!6 és még néhány futás.

Csak a tényszerűség kedvéért: volt egy kis ráhangoló mozgás pénteken is. Kellemes, meleg időben, jó hangulatban telt el az egy óra. Szombaton megtörtént az elemcsere a pulzusmérő jeladójában, a Viviccitta-n pedig mintha jól mutatta volna a pulzust, szóval bizakodó vagyok. Volt Timex-es kiállító a Margitszigeten, megkérdeztem, hogy normális-e, hogy 5-6 havonta cserélni kell az elemet. Azt mondták, hogy valószínűleg nem, de hívjam fel a szervízt, és ott majd mondanak biztosat. Egyelőre adok még egy esélyt a szerkezetnek. Mondjuk azóta már észerevettem, hogy irreálisan alacsony értéket mutatott futás közben, de még azért bizakodó vagyok.

Tegnap és ma is mentem egy Rákos-patak kört. A keddi egy jó kis regeneráló futás volt, azt hiszem a hét első reggeli futásait ezentúl így fogom teljesíteni: szép lassan, kényelmesen. A maiban volt 3×1 km résztáv, közte szintén egy km pihenős kocogással. Szerintem elég jól sikerült, minden résztáv 4:30 körüli lett, ami tőlem nagyon jónak számít. Most már majdnem egy hónapja csinálom az edzéstervet, és egyre jobban tetszik. Teljesíthető még így is, hogy legalább megdupláztam a km mennyiséget. És most már tudom, hogy reggel is tudok gyorsan futni, ha elő van írva. 🙂 Szóval egyelőre minden szép és jó.

A hét további részében várható még pár Rákos-patak kör (3), és egy hétvégi hosszú (20 km), illetve keresztedzésnek egy céges sörözés, kettlebel és festés. A festés több napos buli lesz, csak győzzem sörrel. 🙂

Most pedig eper és répa és Star Trek.

ápr 182013
 

…és itt a Viviccitta napja! Jó lesz újra sok ember között futni Budapest legszebb részein. És bár ezt a félmaratont igazi örömfutásnak tervezem, ahol reményeim szerint élvezni fogom a tavaszi napsütést, és egy számomra kellemes tempóban tolom végig a távot, azért a rákészülő futásokat sem hanyagoltam el a héten sem.

A mai napig három Rákos-patak kört futottam, az edzéstervnek megfelelően. A tempóm egyre jobb lett a napok múlásával, pedig (érzésre) egyre kevesebb energiám volt reggelente. A mai futás, bár élvezetes volt, végig a komfortzónám felső határán futottam. Azt sajnos, hogy a pulzusom mennyi nem tudom, mert megint van valami az órámmal. Lehet, hogy megint elemet kell a mellkaspántban cserélni, pedig decemberben lett beletéve az új. Mindegy, szombaton elviszem óráshoz.

Reggel még nem mertem rövid nadrágban nekiindulni, és felül is rajtam volt az aláöltözet és a polár felső. Ez a szerelés pont ideális volt az 5-7 fokban mozgáshoz. Holnap még futok egyet délután, és akkor már nem lesz akadálya a rövid nadrág-rövid felső összeállításnak. Hivatalosan is itt van tehát a jó idő.

Ja, a futások így kerültek megőrzésre: kedd, szerda, csütörtök.

Vasárnap a Vivicitta félmaraton után lesz SUHANJ! futam, ahol 800 métert lehet futni vagy gyalogolni. Ez egy jótékonysági esemény, ahol a cél “felhívni a figyelmet a fogyatékkal élők sportjának fontosságára”. Terveim szerint ott leszek én is, már csak azt kell kitalálnom, hogy mivel ütöm el az időt a félmaraton befejezése (ha minden jól megy legkésőbb 11:30), és a futam 14:20-as kezdete között. Ilyen gondjaim vannak. 🙂

Most vasárnap először találkozom “hivatalosan” a DK Team tagjaival. Persze látásból már ismerek néhányat, a blogjukról, futóversenyekről, vagy éppen a MindenFutás Egyeteméről.

Mostanában egyébként esténként, amikor nem dolgozom (és nem blogot írok) régebbi filmeket nézek, különös tekintettel a több részből álló produkciókra. Végigizgultam már a Rockyt, és most éppen a Rambo van terítéken, vagyis monitoron. Véletlenül éppen Sylvester Stallone filmek, de igazán nem szándékos a választás. Ha végeztem a dzsungelharcos történetével, akkor lehet, hogy elkezdem a Star Trek sorozatot. Azt hiszem azzal elleszek egy darabig.

Most pedig répát eszem eperrel, hogy legyen holnap reggel energiám a kettlebelhez. Inkább jó, mint rossz.

Már 262013
 

Egyre inkább olyan leszek, mint az angolok, már ami az időjáráshoz állásomat illeti. Naponta többször megnézem az Időkép és a Köpönyeg előrejelzéseit, bízva abban, hogy végre jön a tavasz. De még nem jön. Olyannyira nem, hogy kint most is esik a jó. Hétvégén pedig már április lesz. Meg húsvét. Meg óra állítás. És sajnos most nem tudok menni a Vissza a jövőbe a futásra.

Egyébként egész jókat futok mostanában, múlt csütörtökön például esőben mentem egy Rákos-patak kört, a Napfordulós Világfutás alkalmából. Hétvégén pedig volt két hosszú menetem Rácalmáson, lényegében ugyan azon az útvonalon szombaton és vasárnap, csak az irány volt ellentétes. Az idő csak szombaton volt kedvező, vasárnap nagyon hideg volt, ami széllel párosítva már egyáltalán nem volt kellemes. De azért én csak futottam, amivel megint emeltem a hősfaktoromat. 🙂

Ez a hét idáig teljesen alkalmatlan volt a futásra, ezért ma reggel kocogtam egy nagyon kényelmes tízest a friss hóban. Érdekes, hogy a hó kevésbé riasztja el a futókat a szabadban mozgástól, mint az eső: ma reggel elég sok sporttárssal volt szerencsém összefutni a patakparton.

Az úszást továbbra is hanyagolom, helyette futok, például holnap reggel is. A térdfájásom szinte teljesen elmúlt, ha végre jobb idő lenne, akkor elkezdhetném rendesen terhelni. A kettlebell még megy, de egyre inkább gondolkodom valami más sportban (is). Hogy miben? Leírom majd, ha biztos lesz. 🙂

Addig is, megyek Rockyt nézni.

feb 132013
 

Hétfőn beneveztem a Spar Maratonra. Meg a Nike Félmaratonra. Meg a Vivicittára. Már érzem a futószezon szelét. 🙂

Ennek megfelelően folytattam a téli futkározásaimat, például a múlt hét csütörtökön, így. Itt azért már éreztem a térdemet, de nem is futottam sokat, meg pénteken úgyis pihenő volt, szóval mentem bátran. Szombaton voszont nem vállaltam a dimbes-dombos Duna-partot, helyette inkább mentem egy Rácalmás-Kulcs-Rácalmás kört síkon. Kicsit így kevesebb lett a kilométer, de legalább a térdem nem fájdult meg, és vasárnap már bevállalhattam a szokásos hétvégi utamat. Persze amilyen szép idő volt szombaton (mármint a körülményekhez képest szép… hideg és borús, de száraz), olyan rossz lett vasárnapra: fújt a szél és esett egy kis hó. Éjjel is, meg a futás közben is. Így reggel még a friss hóban tudtam futni. Az élmény megfizethetetlen. 🙂 A Pega Shield viszont remekelt ilyen körülmények között.

Hétfőn láb pihentetés volt. bár nem fájt nagyon, de kímélés üzemmódba kapcsoltam. Tegnap és ma viszont lefutottam a Rákos-patak kört, és igen élvezetes volt. Ma reggel voltam úszni is, és ez most nagyon jólesett. És utána a szauna is, szóval szuperul indult a napom. Holnap céges sörözés, így nincs futás, pénteken a szokásos pihenő, szombat-vasárnap viszont újra hosszabb távok várnak.

Most kitaláltam, hogy március első hetében tartok egy regenerálódós hetet, amikor nem lesz futás, mielőtt elkezdem a felkészülést a szezonra. Meglátom majd, hogy sikerül-e betartani. 🙂

Megnéztem a Fuss dagi, fuss című filmet, aranyos kis futós vígjáték, tud adni motivációt.

A végére már csak annyi, hogy megkóstoltam Dúzsi Tamás Marci 2012 borát, és egy kicsit csalódás volt számomra. Már hétfő óta ki van bontva a palack, de csak ma tudtam megfogalmazni, hogy mi az ami nem tetszik benne: keserű utóíze van. De nem úgy, mint a sörnek, hogy jó keserű, ez olyan rosszféle keserű. Tehát ezért nem.

Vége.

feb 062013
 

Ma futottam először a héten, mert a vasárnapi hosszú után nagyon fájt térdem még hétfőn is. Már kezdtem egészen elszomordni, hogy tényleg egy hosszabb szünetet kell tartanom, mikor azt éreztem, hogy ma egész nap nem fáj.  És akkor úgy gondoltam megpróbálkozom egy regeneráló 10 km-rel. De ne szaladjunk ennyire előre.

Legutóbb pont egy hete lelkendeztem, hogy milyen hatalmasakat élvezve futok, és el is írtam a második futás napját (hiába tényleg jó volt a bor 🙂 ), mert az ugye szerdán volt, mivel csütörtökön a céges ivászat esett jól. Nem mondhatnám, hogy a sárga földig ittam magam, de még tisztességesen berúgni sem sikerült. Némi bor (ezt szerintem mindenkinek meg kell kóstolnia egyszer, valami csúcsszuper nedű), meg citromos és búza sör fokozta a hangulatot. Pénteken a szokásos kettlebellel kezdtem a napot, majd munka után mentem haza Rácalmásra.

Két nap kihagyás után minden rendben volt a térdemmel, így zuhogó esőben indultam neki szombaton a 18 km-es körömnek a Duna mentén. Kellemes, könnyű futás volt, élveztem minden percét az eső ellenére is. A végére azért kicsit már éreztem, hogy nincs minden rendben térd vonalon, és sajnos a másnapi, ugyan ezen az útvonalon megtett km-ek során csak fokozódott a fájás. Egyébként is kicsit szenvedős lett a vasárnapi táv, mert kellemesnek egyáltalán nem mondható szél fújta az arcomba a jeges hópihéket majdnem 10 km-en át. De azért futottam félig vakon becsülettel, és hős voltam persze.

Hétfőn és kedden viszont tartottam egy kis pihenőt. Mondjuk mind a két nap volt dolgom, kedden például mentem a MindenFutás Egyetemére, ahol ezuttal Monspart Sarolta volt a fővendég. Szerintem az eddigi MFE-k közül ez volt a legjobb rendezvény – bár mindegyik nagyon jó volt.

Ma aztán nekiiramodtam, kezdetben príma kis eső kísért utamon, később az égi áldás elmaradt, és remek futás kerekedett a dologból. Egyelőre a térdem sem fáj, szóval holnap megint teszek egy próbát, egy mérés nem mérés, ugye. Ma a reggeli úszás is nagyon jólesett, a víz is kellemes volt, a levegő sem volt hideg, szóval igencsak elégedett lehetek a mai nappal. 🙂

Közben eszembe jutott, hogy megnéztem a Tűzszekerek című filmet. Mindenkinek csak ajánlani tudom, nagyon jó alkotás, és ez tényleg a futásról szól. A története, a zenéje, a mondanivalója egyaránt fergeteges.

Mára akkor ennyi.