Garmin 410 » Keratomié
jan 072015
 

Már vagy tíz perce próbálok értelmes címet kitalálni, de csak ezt sikerült. Megígérhetem viszont, hogy lesz második rész is. Harmadik viszont nem valószínű. Olyan régen írtam, hogy fel kellett daraboljam az emlékeimet, mert egyben még nekem is kicsit sok. Ez a rész a tavaly év végi futkározásaim mementója lesz.

Majnem egy hónapja, december 9-én volt az előző olyan bejegyzés, ami nem karácsonyi, vagy év végi összegző-következő év tervező volt. Még azon a héten csütörtökön megörvendeztettem magam ismét egy 20-as körrel a XVI-ik kerületben, sötétben, ködben, a Szilas-patak parton, az új bicikliúton. Könnyed, 140-es pulzus alatti kocogás volt, még, ha a Garmin által mértek ezt ismét nem támasztják alá. Szombaton aztán munkanap volt, de mivel elfelejtettem beállítani a telefonom ébresztőjét (hétköznapokra be van állítva reggel ötre, de hétvégéken mindig kézzel állítom, ha kell), ezért fél órával később keltem, így az aznapra tervezett 20 km helyett csak 15-öt tudtam összekörözni a szokásos körözős helyemen. Vasárnap gondoltam futok egy hosszabbat, de pont céges ügyeletben voltam, és nem egészen öt km-nél vissza kellett fordulnom dolgozni kicsit. Hazamentem, megcsináltam amit kellett, de utána már nem indultam neki újra. Így lett 9 km az aznap teljesített táv.

Mivel eléggé benne volt a mehetnék a lábamban, ezért hétfőn munka után is szaladtam egyet, ez kicsit tempósabb lett, valahogy jobban fel voltam pörögve. Kedden aztán megint az alapozós pulzuskontrollos csigatempóban hasítottam az aszfaltot, valahogy így. Csütörtökön változatosságra vágytam, így nem egy kört futottam a kerületben, hanem egy oda-visszát, ugyan azon az útvonalon. Ja, mifelénk ilyen a változatosság. Pénteken aztán céges karácsonyi party volt, aminek folyományaként a szombatra tervezett futás elmaradt. Hiába, öregszem; régebben azért egy tízest kimentem volna futni egy átbulizott éjszaka után. Vasárnap azért elmentem Érdre, és nyomtam hat kört a gáton, jó társaságban, nem emlékszem, hogy milyen időben. Ekkor használtam utoljárra (a jelenlegi állás szerint) Edét futáshoz. Ede egyébként Garmin FR 410-es, és amellett, hogy egy szuper futóóra, küzd némi kihívással a pulzusmérés terén. Persze megértem, hogy az nem az óra hibája, ha pulzusmérő öv vagy jeladó nem megfelelően működik, de egy év alatt már a második szett öv-jeladó kombót fogyasztja, ami egy kicsit soknak tűnik. Ezért úgy döntöttem, hogy Suunto-ra váltok, idáig csak pozitívumot hallottam az Ambit2 S-ről. Szép sárga (hivatalosan “lime”) színben tettem magamévá, és idáig tényleg nem sok negatívumot tudok róla mondani. Kicsit szokatlan a Garmin után: nagyobb, rendesen beállítani csak a Movesount oldalon lehet, majd azt szinkronizálja az órára, nekem kicsit halknak tűnik a csipogása – eddig ezek tűntek fel. Viszont jól méri a pulzust, a pánt nem dörzsöli ki a mellkasomat, lehet rá appot írni, totál multisport (van triatlon módja is 🙂 ), és akár 25 órát is bírja egy feltöltéssel, GPS-szel, pulzusméréssel. Mondjuk pont karácsony előtt vált elérhetetlenné a Movescount oldal, ahol a beállításokat lehet megtenni, illetve a futásokat lehet az óráról letölteni, és csak december 26-án lett újra használható. Addig kényetelen voltam az alapbeállításokat használni.

Futottam persze így is, már csak azért is, mert az év hátralévő részében szabadságon voltam, ami közben főleg Rácalmáson időztem. Kondizni így nem tudtam menni, és a családi programok mellett (vagy miatt) minden nap tekeregtem pár órát a szabadban. December 22-én például 15 km-t, majd ugyan ennyit másnap is. A hét további részére igazi csemegét eszeltem ki magamnak: 6 nap, hat futás, minden nap az előzőnél 10 km-rel több, 10 km-ről indulva. Szóval 10-20-30-40-50-60 km, szépen sorban. Csak, hogy szokjam a sorozat terhelést. Az első három nap felhőtlen boldogságban telt, 10 km Rácalmáson, 20 km Ráaclmás és Dunaújváros között, 30 km Rácalmás és Adony között. Minden nap más útvonalon, minden nap figyelve a pulzusra. Tökre élveztem. A negyedik nap a Rácalmás-Pentele híd útvonalon tudtam le a 40 km-t, itt már azért éreztem a lábaimat, és itt most nem a szagára gondolok. Vasárnap aztán nekimentem a 50 km-nek, de itt már erősen kellett koncentrálnom, hogy futáshoz minimálisan hasonlító mozgással tudjak haladni. Sokat segített, hogy ezúttal Dunaújvárosban az alsó Duna parton kocogtam oda-vissza, ahol egy jó darabig együtt futottam egy sporttárssal, beszélgetve azért gyorsabban mennek a km-ek. Délután aztán egy időre visszatértem Budapestre, mert egy csomó sör volt beígérve, ha így teszek. Az este tehát jó hangulatban telt, másnap ennek megfelelően indultam neki a 60 km-es távnak. És ennek megfelelően futottam csak 10 km-t. 🙂 Nem volt olyan testrészem, amelyik ne tiltakozott volna a mozgás ellen, és nem tudtam megállapítani, hogy az esti sörök, vagy a megelőző napok futásai könyörögnek hangosabban megállásért. Legtöbbször figyelmen kívül hagyom az apró jeleket, amelyek kedvenc tevékenységem abbahagyására ösztönöznek, ezúttal azonban fejben is gyenge voltam, nem csak testben. Említettem már, hogy öregszem? 🙂

December 30-a pihenőnap volt, ki is használtam, nem mozogtam semmit. Szilveszter napján aztán ismét Érdet vettem célba, ahol második alkalommal rendezték meg a találóan “Szilveszteri futás”-nak keresztelt eseményt. Ez egy kis jótékonysági futás, ahol nem egészen 4 km-t kell (lehet) futni. Ezt teljesítettem tehát az érdi futótársakkal, valahogy így. Előtte még bemelegítésként kocogtam egyet Érd központjától a gátig, meg vissza, most már tudom, hogy ez a táv majdnem 6 km.

Ezzel lassan vége is van a tavalyi évnek, de nem léphetek úgy át 2015-be, hogy el ne mondjam: párosban neveztem az UltraBalatonra. Most, hogy kicsit emelték a távot, ez 110 km futást jelent fejenként, non-stop. Nem lehetetlen, már csak azért sem, mert “a lehetetlen nem létezik”.

jún 242014
 

Tata nincs messze Budapesttől, még akkor sem, ha az ember kihagyja az autópályát. Márpedig kihagyja, mert egy napért nem vesz 10 napos matricát (ami nem matrica, de ebbe most ne menjünk bele). Szóval kellemes másfél óra alatt oda lehet érni, útközben bevásárolni vízből, meg citromos sörből, meg aszalt gyümölcsből, meg sós magokból. A városba érve még egy kis eltévedés is belefér, hogy aztán rajtszámfelvétel, és helyszín felmérés (merre van /és mennyi/ mobil WC?) után, kényelmes sport ruházatot öltve, az ismerősőkkel néhány szót váltson az egyszerű halandó. Meg a jelen lévő UFO-k. Aztán 10:00 órakkor egy nagy piros kapu alatt átfutva kezdetét veszi a körözgetés. Kinek-kinek ízlése, állóképessége, türelme, ideje függvényében 2-4-6-12 órában.

Jó dolog az ultrafutás. Van idő mindenre. Könnyed kocogás bemelegítésnek, kicsit nagyobb iram, ha úgy van kedve az embernek, frissítés akár minden körben, és persze a toi-toi, ha kell (szokott kellenni 🙂 ). Ezeken kívül van még jó társaság, barátságos környezet, zene, buli.

Jókedvű futkorászás

Jókedvű futkorászás

Néha van úgy, hogy szenvedős dolog az ultrafutás. Valami megfájdul, kidörzsölődik, rossz az idő, kellemetlen a pálya íve, rossz minőségű a talaj. Ezeket egy ideig nem veszi észre az ember, de egy idő után elkezdenek nagyon zavarni. Aztán megpróbálja figyelmen kívül hagyni. Ha fáj, hát fáj, majd elmúlik. Ha egy kanyar kényelmetlen, megpróbálja nagyobb ívben venni. Ha a talaj nem jó, lehet menni a pálya szélén. Apróságok.

A hat órás számban indultam szombaton az Optivita Ultrafutó kupa 3. állomásán, Tatán. Most tudományosan megterveztem előre a futást, hogy mikor milyen tempóban kell mennem, mikor mennyi vizet és egyéb frissítőt kell fogyaztanom, mikor lehet kiállnom hosszabb szünetre ücsörögni kicsit egy árnyékos helyen. Hát, kb. a 3-ik óráig óráig sikerült tartanom a tervet. Akkor nagyon megfájdult a jobb talpam. Egy idő után már elég elviselhetetlen volt az érzés, de gondoltam, hogy csak egy vízhólyag, amiatt meg nem kell megállni, majd kipukkad és jobb lesz. Végül is majdnem egy óra kellett, hogy elmúljon a fájdalom. Kipukkadt, máris jobb – mondta az agyam a testemnek, aki az öröm legkisebb jele nélkül vette tudomásul a tényt. Ekkor jött a kidörzsölt mellbimbó. Csak pici folt lett a pólómon, de a sós izzadság annál izgalmasabban ingerelte a sérült részt. Valahogy túltettem magam ezen is, és nem őszinte mosollyal, de futottam tovább. Vagyis vánszorogtam. Az utolsó két és fél órában már inkább kívül a hat perces ezreken. Egyre többször vettem dinnyét a frissítő asztalról, hogy amíg elrágcsálom lehessen kicsit sétálni. Megfájdult a csípőm is, valószínűleg nem tett jót neki, hogy minden körben fel kellett lépni valami majd 20 cm magas padkára. Szóval volt bajom bőven, ennyi futás közben még sose volt. Mondjuk mindenkinek ugyan ezt a kört kellett futnia, tehát nem nagyon sajnáltathatom magam, de tény, hogy a felétől már erősen küzdenem kellett fejben is, hogy legalább valami futáshoz hasonlót műveljek.

Egyébként Ede 62 km-t mért, a hivatalos eredmény ennél 3 km-rel több, nem is értem, hogy ki tévedett. Szerintem ezúttal az óra mutatja a tutit, akár mennyire is hitelesített volt a pálya. Nem hiszem, hogy ilyen körülmények között az eddigi hat órásaim közül a második helyre hoztam be a szombati etapot.

Vidáman a tóparton

Vidáman a tóparton

Amúgy valahol az ötödik óra környékén ismét előjött a talpfájás, és akkor elég hosszan elgondolkodtam (volt még egy órám) azon, hogy, ha ennek vége soha többet nem megyek futócipő közelébe. Aztán a lefújás után egy órával már azon gondolkodtam, hogy vasárnap csak kéne futni egy átmozgató tízest, még a kerékpározás előtt. 😀 Kissé nehézkesen (a járás még nehezebben ment), de mentem egy kört a Rákos-patak mentén, majd megvolt a biciklizés is. Jó kis vasárnap volt.

Hétfőn a szokásos kondival indítottam a hetet, ma pedig egy nagyon könnyed, 140-es max pulzussal kocogtam egyet a csömöri lehajtóig meg vissza. Ugyan ezt az útvonalat egyébként bejártam a múlt hét csütörtökön is, mintegy ráhangolódásképpen a szombati mulatságra.

Így utólag visszagondolva azért tanulságos kis hat óra volt ez. Most már tudom, hogy, ha a testem ilyen-olyan részei nem akarnak is futni, de a fejem igen, akor ott futás lesz. Kíváncsi vagyok, mi lesz, ha majd a fejem sem akar futni? Na jó, ilyen nem lesz. 😛

Várom már az újabb hat órát, ami majd augusztusban a Suhanj!6 lesz. Addig azonban még sokat kell aludni. Meg sok Star Trek-et kell nézni.

máj 282014
 

Már kicsit uncsi ez a cím, de mit csináljak, ha éppen azon az órán hiányoztam a suliból, ahol a kreatív címadást tanították. Biztos futottam akkor is.

Mint (ahogy a címből is kiderül) futottam szombaton is és vasárnap is. A hétvége első napján Pusztaszabolcsra látogattam el, ahol a Négy Évszak Maraton tavaszi fordulóját tartották. Ennek a lényege, hogy minden évszakban egy negyed maraton lehet futni. A matek szakosok már tudják, hogy ez egy évben pont egy maratonnyi távot jelent. Jó kis családias hangulatú rendezvényről van szó, a pálya szinte sík és végig aszfaltos. Ideális terep egy 10 km-es PB-hez. Amit ezúttal meg is futottam: 43:16-et mutatott Ede a 10-ik ezer méter végén. Boldogság, elégedettség. Az pedig külön megtisztelő volt számomra, hogy egy pályán futhattam Szekeres Ferenccel. A pályafutásáról egyébként a Futóblogon is volt egy három részes sorozat. Érdekesség, hogy ennek a sorozatnak a szerzője is részt vett a szombati futáson. Csupa nagyszerű dolog, ugye?

Aztán vasárnap várt Érd, és egy jótékonyági futás a gáton. Ez valamivel több, mint 5 km-t jelentett, de bemelegítésként kocogtam még két kört, az akkor még nem túl verőfényes időben. Mire a tényleges rendezvény elkezdődött a nap is kisütött, talán túlságosan is. Meleg is volt, meg iszonyú pára is, nyeltük a vizet rendesen. Rrrókával indultam neki a távnak, és majdnem féltávig tudtam is tartani a tempóját. Aztán Ő fokozatosan elkezdett távolodni tőlem, gondolom kezdtem izzadságszagú lenni a nagy loholásban. 🙂 Végül életemben először dobogóra állhattam (volna, ha van dobogó): 3-ik lettem, 21:31-es idővel. 20:45 alatt volt meg az 5 km, ami új PB. Boldogság, elégedettség újratöltve.

Vasárnap délután kerékpároztam még egy jót (két részletben), például ki a Camponához, ahol végre sikerült összeülni az UltraBalatonos csapattársakkal, és megbeszélnünk a tókerülés részleteit. Itt eldőlt, hogy kb 50 km-t fogok futni, három részletben: délelőtt, délután, és éjszaka. Jó lesz, már nagyon várom.

A hetet aztán a szokásos mókákkal kezdtem: hétfőn egy kis kondi, kedden pedig a csömöri lehajtóig tartó útvonalamon szaladtam egyet.

Ma pedig nem bírtam tovább, hogy valami nyikorog a biciklim első fogaskerekeinél, és elvittem szerelőhöz. Szét kell szedni az elejét, és ez sajnos több napos esemény, szóval a hétvégére ott kell hagynom Lédit. Még szerencse, hogy pont a Balatonnál fogok futkározni, így tudom nélkülözni a kétkerekűt.

Holnap azért még futok egy átmozgató 17 km-t, aztán pedig pihi. UB után jelentkezem!

máj 152014
 

Izgalmas hét telt el. A múlt hét szombat ugye munkanap volt, így ezen okból sem látogattam meg Rácalmást ezúttal. Viszont kimentem a 400 m-es pályára, és nyomtam 10×800 m résztávot. Egyáltalán nem esett jól. Fáradt is voltam, sok is volt a megelőző két hét edzés és munka szempontjából is, szóval mentem, ahogy tudtam, de inkább csak a fejem vitt előre, mint a lábam. Meg is lett az eredménye, azóta fáj a bal térdem. Nem baj, majd elmúlik…

Másnap aztán ugyan oda tértem vissza körözni. 35 km volt betervezve, aztán megvalósítva. Nem számoltam, de ez kb 75 kört jelentett. Plusz az oda-vissza 2-2 km. Eléggé változó hangulatban futottam: hol a tököm tele volt az egésszel, hol eufórikus állapotban haladtam. Nagyjából, mint az aznapi időjárás. Szerencsére az eső csak kis mértékben volt jelen ebben a négy órában. Akartam még aznap biciklizni is, de egyrészt későn végeztem, másrészt meg jelen lett az eső. 🙂

Nem futás, de azzal kapcsolatos események is történtek, például vettem egy új cipőt. Az újat úgy kell érteni, hogy még nem használta senki, nem úgy, hogy új típust. Maradtam a jól bevált vonalon, csak a verziószámot emeltem. Így most három Nike Pegasus 29 (két normál meg egy shield-es) után egy Pega 30-at koptatok ezentúl. Az utolsó 29-esben már 1100 km van. Most nem húzom nagyon túl, gondoltam 1500-ig hordom, az csak 300 km plusz az ajánlotthoz képest. 🙂 (Asszem kicsit sok lesz a szmájli. :P) Egyébként a Hervisben volt egy kiváló akció, melynek keretében 25%-kal olcsóbban jutottam a lábbelihez. Aztán majdnem vettem egy Lunarglide-ot is, azt már a Spuriban, mert egy 4-es pont a méretemben 20000 Ft-ra volt leértékelve. Aztán közbejött Ede, és nem lett Luanrom. Elmondom.

Valószínűleg írtam már, hogy kb február óta elég változatos pulzus értékeket mért a Garminom (aki Ede). Cseréltettem a mellkaspánt jeladójában elemet, de az sem segített. Végül a múlt héten elvittem a NaviGate-hez, ami a magyarországi hivatalos Garmin partner meg szervíz. Itt egy napig tesztelték a pántot és a jeladóját, majd megállapították, hogy a pánt a rossz. El is mentem még aznap (péntek) egy Polár üzletbe, mert kigugliztam, hogy van olyan mellkaspántjuk, ami kompatibilis a Garminos jeladóval. És fele annyiba kerül. Ezért már megérte volna bebiciklizni a Teréz körútra, he nem derül ki a helyszínen, hogy nem mutat jó pulzust a Polar-Garmin kombó. Szomorúan futkároztam tehát a hétvégén a mozgás közbeni pulzus értékem ismerete nélkül. Mondjuk nem dőlt össze a világ, csak majdnem. Hétfőn aztán visszamentem a Garminhoz azzal a keserű tudattal, hogy 13000 jó magyar forinttól fognak megszabadítani nemsokára. De nem így lett. Ugyanis rátéve a jeladót egy pántra…hibás értéket mért! Ekkor tudományosan meg lett állapítva, hogy a jeladó is rossz. Szóval vehettem meg az egész szettet, ami 18000 Ft-ba fájt. Na így lett működő pulzusmérőm, és nem lett Lunarglide-om.

Kedden és csütörtökön (azaz ma) aztán felavattam az új cipőt és az új mellkas egységet is. Mindkettő remekül szuperál. 15 és 10 km volt a táv. A hét elején a XVI-ik kerületi körömet futottam, ma pedig a Rákos-patak mentén zúztam. Könnyed, jó eső kocogás volt mind a kettő, 140-es pulzushatár alatt.

A mai napon pedig még egy hatalmast kerékpároztam az esőben, mindenkinek ajánlom, remek mulatság. És ezt nem szarkasztikusan írom, hanem tényleg így van. Nem tudom mitől, de ma hazafelé végig vigyorogtam az utat, pedig hideg volt, fújt a szél és esett az eső. Perverz vagyok, mi? 🙂

Holnap kondi lesz, aztán szombaton irány Paks, és irány a marATOM 6 órás futás! Jó móka lesz, remélem.

Már 262014
 

Megvolt a dombozás a hétvégén, meg az első résztávozás idén. Az emelkedőre futás jó hangulatban telt, szépen sütött a nap, sikerült pont annyi ruhát magamra vennem, hogy ne fázzak, és ne legyen melegem sem, egy szavam sem lehet. Nem is tudott lenni, mert folyamatosan levegő beszívásra használtam a számat, és a beszédhez meg kifelé kell áramoltatni a zoxigént. Nem mentem sokat – bemelegítéssel, levezetéssel együtt összesen 10 km-t -, de 7×200 m felfelé futás kellően lefárasztott. Jó volt, na.

A múlt héten egyébként csütörtökön mentem egy kezdetben szenvedős, de a km-ek múlásával egyre jobban eső XVI-ik kerületi kört. Lehetett rövid nadrágban futni, és már felülre sem kellett az aláöltözet. Egyébként felvettem a pulzusmérő mellkaspántját, de semmi értelme nem volt, mert megint 200 fölötti értéket mért. Pénteken aztán cseréltettem benne elemet, és egy darabig (szombat) úgy tűnt, hogy rendben is van, de az utóbbi futásokon megint túlmérte magát. Most fórumokat olvasok, hátha mondanak valami vudu varázslást, amivel meg lehet javítani. Mielőtt elviszem szervizbe.

Szombaton 21 km-t tettem meg, amit be is küldtem a Napforulós Világfutásba. Vagy ra. Viszonylag korán mentem, mert aznap tartottuk Apu szülinapját, és még volt jó sok dolog, amit el kellett intézni. Viszont így is nagyon szép napsütéses idő volt, és kellemes tavaszi sem nem meleg, sem nem hideg idő. Nagyon élveztem a futást.

Ezen a héten kicsit hűvösebb van reggelente, ezért már a tegnapi mozgás alkalmával is fel kellett vennem a hosszú nadrágot, és lehet, hogy holnap sem lesz másként. A munkába járás továbbra is kerékpárral megy, és még mindig nem unom. A konditeremben megszerelték a szaunát, úgyhogy ezen a héten ott is minden rendben van.

Egy(két)szóval: minden rendben!