aug 252013
 

Még valahol a múlt hónap végén felejtettem el írni. Egyszerű volt, akadt egy csomó más dolog, meg nem is voltam itthon, de ezek bizony mind csak kifogások. Ez most egy olyan “bocsi naplóm” indítás volt.

Túlesve a nyitómondato(ko)n, elmondom, hogy mi lesz. Egy nagyon hosszú beszámoló, az lesz. Azonban, hogy legyen kedvem majd később végigolvasni, több részletben adom át az örökkévalóságnak létem elmúlt négy hetének történéseit. Most következzen az első etap, amiben elutazok (megint) Németországba.

A múltkor ott maradt abba a mese, hogy meleg van, és jó lenne egy kis eső, ami felfrissít, az sem baj, ha futás közben is hullik a víz. Hát, minimális hőmérséklet esés volt csak égi áldás nélkül, úgyhogy a kedd reggeli kocogás ennek megfelelően ment. Szerdán rá is pihentem (kondi azért volt).  Csütörtök reggel aztán fartlek volt, ez jól ment, bár a hőmérséklet már ekkor 20 fok felett járt. Este aztán volt a szokásos céges ivászat, ami még másnap reggel is éreztette a hatását, no azért nem annyira, hogy ne menjek el kondizni, majd futni. Végül is elfutottam az edzőteremig, lenyomtam a Szent Edzéstervben lévőket, majd hazafutottam, letettem a kondi cuccot, felvettem a futás kütyüket, és mentem a patak partra. Nem mondom, volt már részem jobban eső 11 km-ben is. Mivel ezen a napon már szabadságon voltam, így a futás után indultam Rácalmásra. Már ekkor nagyon meleg volt, és a hétvégére még magasabb hőmérsékletet jósoltak. Szuper. 10-12 órát aszalódni az autóban remek mulatság.

Másnap (szombaton) korán keltem, hogy még a kánikula előtt letudjam az aznapra rendelt 21 km-emet. Ezt élveztem is, felüdülésnek hatott a reggeli 25 fok a délutáni 38-hoz képest. Minden relatív, ugye. A futás után teherautót pakoltunk, ami vitte ki a bútorokat és egyéb dolgokat Németországba. Ide költözött ki a barátom pár hónapja dolgozni, és most a családja is követte. Szóval a bútorok a teherautón a család (két kisgyerek, feleség, kutya /magyar vizsla!/) pedig velem utazott majd 1000 km-t. Délután négyre terveztük az indulást, de szerencsére kicsit ez eltolódott, így már a legnagyobb melegek után 19:30 vágtunk neki az útnak. Egész éjjel ment a vezetés, a gyerekek főleg aludtak, a kutya csak egyszer próbált az ölembe mászni, szóval minden rendben ment, és két megállással, 11 óra alatt teljesítettük a távot.

Voltam már nem is olyan régen arrafelé, és akkor futottam is két egészen kellemeset, amiből az egyik ráadádul életem második 30 km-es távja volt. Most ugyan arra a környékre, csak pár km-rel arréb volt a bázis, egy Zeitlofs nevű kisvárosban. Itt egy kicsivel több a sík terület, mint a múltkor Gerodában, így a futás is jólesőbb. Már annak, aki a nagy emelkedőket és lejtőket nem szívleli annyira. Mondjuk, mint én.

Szóval reggel 6:30-kor érkeztünk meg, már világos volt, én meg nagyon elgémberedett tagokkal szálltam ki a kocsiból. Gondoltam jól esne egy kis futás. 🙂 Jól is esett, közvetlenül a “welcome sör” után (- reggel fél hétkor sörözni? – miért ne?). 10 km volt a terv, így mentem öt km-t oda, meg ugyan annyit vissza. Egy bicikli úton próbáltam maradni, ami sikerült is a 4-ik km-ig. Ott aztán válaszút elé kerültem, és a rossz irányba haladtam tovább, ami csak azért volt kellemetlen, mert egy olyan emelkedőn kellett felfutnom, ami elfért volna a Borvidék Félmaratonon is simán. A közepe tehát erősre sikerült az edzésnek. Meg közben (valahol a hegyre felkaptatás alatt) megindultak a tolófájások, ami nagy dolgot jelez, és egy idő után nem vicc. Végül is rendben megvolt a táv, a nyújtás meg az ürítés. Innentől már csak sörözés, pakolás, lazítás volt a program. Este azért nem kellett altatni kb 40 óra ébrenlét után. 🙂

Másnap reggel viszonylag korán keltem, és amíg a többiek aludtak én elindultam az előző napi útvonalon az előző napi távra, de most már figyelve arra, hogy a kijelölt bicikli úton maradjak. A levegő kellemes 16 fokos volt, ember alig volt az úton, nagyon szép helyen futottam, élveztem. A nap további része ismét pihenéssel és sörözéssel telt. Sikerült beszabadulnom egy olyan ital áruházba, ahol nagyon sokféle sört forgalmaztak, és ezen belül is jónéhány búzasört. Nyolc félét válogattam össze, volt itt bio, barna meg pár sima is. Jól telt a délután, főleg, hogy volt egy kis pálinka is. 🙂

Másnap délelőtt indultam Budapestre, ahova egy kis kitérő (elnéztem egy autópálya lejárót, 300 km pluszban) meg is érkeztem. Ezen a napon futás nem volt, vezetésre edzettem.

Összességében tehát jó kis futások voltak, érzem, hogy a Zeitlofs-i környékben van még lehetőség, remélem tudok még ott futni hamarosan. Idáig gondoltam az első részét a beszámolónak. A következő epizódból kiderül, hogy mennyit tudok 6 óra alatt futni.

jún 042013
 

Egészen pontosan: futás Németországban. Szóval nem elfutottam addig, hanem csak futottam kettőt ott. De két milyet! Igazi hősfaktor állítósat. Volt szakadó eső, erős szél, meredek emelkedő, durva lejtő, és ezek kombinációja. Tehát nem kellemes, de (remélem) hasznos futások voltak.

Időrendi sorrendben haladva az eseményeken, megvolt az utolsó bejegyzés végén emlegetett kettlebel, Star Trek nézés és alvás. Aztán volt még azon a héten csötörtökön egy reggeli és egy esti futás, a Rákos-patak mentén és a Margitszigeten. Az utóbbi a DK Team NKE-je volt. Mind a kettőn alacsony pulzussal futottam, élvezve a mozgást. Pénteken aztán kettlebel, majd hazaút következett, futás nem volt. Annál inkább szombaton! Ekkor volt ugyanis a Négy Évszak Maraton Pusztaszabolcson, aminek keretében futottam egy 45 perces 10km-t. Ez 4:30-as ezer métereket jelent, ezt a tempót most először sikerült ilyen hosszú távon fenntartanom. Nagyon elégedett voltam, azért is, mert éreztem, hogy tudtam volna még tovább menni. Ez egy elég jó állapotfelmérő volt az 1:45-ös félmaratonhoz vezető úton. Vasárnap aztán egy levezető 21 km-t teljesítettem, 140-es pulzus alatt, a Rácalmás-Dunaújváros-Rácalmás útvonalon. Egy kis izomlázat éreztem az előző napi nagyobb tempójú futás után, de végül is hamar elmúlt.

Hétfőn aztán futás pihenő volt, de a kettlebel azért nem maradt el. A hét további része a szokásos módon telt: reggel futottam, a nap többi részében meg dolgoztam. Kedden egy 140-es pulzusos 11 km-t mentem, szerdán egy fartlekkel tarkított 11 km-t tettem meg, csütörtökön pedig ezúttal csak reggel futottam 11 km-t lazán. Este nem tudtam menni a Margitszigetre, mert másnap reggel 3-kor kellett kelnem, hogy időben kiérjek Gerodába, ahol egy barátomat látogattam meg, aki nemrég költözött ki. Az út a Google szerint valamivel több, mint nyolc óra, a valóságban egy reggelizős és egy tankolós megállással inkább 9 óra volt. Egész Ausztiában szakadt az eső, szóval nem sokat láttam kifelé a kocsiból, főleg, ha mentek előttem és felverték a vizet. Azért tudtam tartani az autópálya tempót. 🙂 Németországba átérve jobb volt a helyzet, mind időjárásilag, mind sebességben. Ahol lehetett kihasználtam, hogy lehet menni viszonylag korlátozás nélkül. Két óra körül érkeztem meg, ekkor még  normális volt az időjárás, bár már lógott az eső lába. Gyorsan felfrissítettem magam két sörrel, majd elmentünk megnézni a kreuzberg-i apátságot, ahol helyben főzött sör van literes korsóból. Itt egyből két korsóval is megnéztünk, majd a már megeredt esőben igyekeztünk hazafelé. Kicsit megálltunk Geroda egyetlen italmérő helyiségében, ahol a Kreuzbergben megvásárolt kupát tele kértük, majd vidáman sétáltunk a szállás felé. Itt aztán magunkhoz vettünk még néhány sört, és a Magyarországról magammal vitt törköly aszú pálinkából vagy három felest. Reggel egészen frissen ébredtem. 🙂

Kelés után magamra szedtem a futós gúnyámat, és másodmagammal az addigra ismét szakadó esőben nekiindultunk a hegynek. Merthogy ezen a részén Németországnak sík terület nincs egy szál se. Van viszont emelkedő, majd lejtő. Úgyhogy mentünk felfelé 2 km-t, majd lefelé 2 km-t, majd felfelé 3 km-t, majd lefelé 3 km-t. Igazi hullámvasút, kellemesen hűsítő vízfüggönyben. Én azért élveztem: a táj szép volt, és jól is esett az előző napi alkoholizálás után egy frissítő futás. A nap további része sétálással, városnézéssel, és sörözzéssel telt. Vasárnap még indulás előtt akartam futni egyet. Indulás 8-ra volt tervezve, és én 30 km-t szerettem volna futni. Ennek megfelelően 3:45-kor keltem, majd sötétben és viharos szélben indultam neki. Végül kivilágosodott, a szél is mérséklődött egy idő után (persze az utolsó km-ekre megint rákezdett), a tempó sem volt túl gyors, úgyhogy teljesítettem a tervezett távot. Életemben másodszor futottam egyben 30 km-t!

Végül nem nyolckor, hanem kilenckor indultunk visszafelé, és 12 óra alatt sikeresen landoltunk Rácalmáson. Ausztriában a változatosság kedvéért szakadt az eső (meg Németország nagy részén is), ráadásul valami miatt fél órát kellett állnunk az autópályán, pedig látszólag semmilyen rendkívüli forgalmi helyzet nem volt.

Hétfőn a szokásos kettlebeles futásmentes nap volt, aztán ma kocogtam 15 km-t, alacsony pulzuson. Meglepően jól ment, nyomát sem éreztem fáradtságnak, pedig hétfőn hazafelé majdnem elaludtam a metrón, annyira álmos voltam. Mondjuk már 21:30-kor lefeküdtem aludni, ezek szerint sikerült kipihenni magam.

Holnap egy 6×0,5-ös résztávos edzés lesz, csütörtökön pedig – mivel a Margitsziget le van zárva az árvíz miatt – 25 km-t futok reggel. Kíváncsian várom, hogy hogy fog menni.