rationale research proposal example dietetic assistant cover letter essay aircraft how to make an appealing cover letter reflective case study examples in social work
szept 112013
 

Úgy tűnik túltettem magam a vasárnapi szar ügyön, és kezd körvonalazódni a folytatás. Egyrészt ugye megy a maratonra felkészülés az edzésterv szerint, másrészt azt hiszem kitaláltam, hogy mikor futom meg a “tuti” félmaratont.

De repüljünk kicsit vissza az időben, még a múlt hét csütörtökjére, amikor is az utolsót futottam a hétvége előtt. Ehhez egészen a Margitszigetig mentem ezúttal, ahol a DK Team NKE-jén vettem részt. Két kényelmes kört kocogtam, jól esett, nem fáradtam el. Közvetlenül a sportolás után egy kis céges sörözés következett, ami szintén a szigeten volt, úgyhogy minden klappolt. És ezúttal csak annyit ittam, hogy ne ártson meg. 🙂

A balul sikerült félmaraton után tegnap voltam először a patak parton egy laza átmozgató futásra. Reggel már azért hűvös van azt tapasztaltam, ráadásul köd is volt, az eső lába is lógótt, egyszóval csodálatos futóidő volt. 🙂 Kényelmesen, a Tüskevár-t hallgatva tettem meg a 11 km-t.

A futás mellett egyébként viszem a kondi projektet is, egészen jó eredményekkel. Látszani még nem látszik az izom rajtam, de már nagyobb súlyokat tudok megmozgatni, mint az első hetekben. Ez mindenképpen fejlődés. Bár a bal vállamban ismét előjött a fájdalom, ami néha kettlebelen is. Hiába harmincon túl tényleg kezd szétesni az ember.

A 100 fekvőtámasz / 200 felülés kihívást most jegeltem kicsit, előbb erősödök, aztán majd újra nekimegyek a feladatnak. A fegyencedzés hasazása és fekvőtámasza viszont megy, a nem kondis napokon. A kondiba egyébként is van hasazás, ahol nincs, oda meg betettem a nyújtott láb emelést a fegyencedzésből. Szóval hasra gyúrás minden nap van. 🙂

Visszatérve a futáshoz: a cél most már a maraton négy órán belül, előtte már nem lesz félmaraton PB futás. Ahogy azonban a bevezetőben is említettem, kitaláltam, hogy mikor és hol fogok robbantani a 21 km-es távon: novemberben, a siófoki Balaton Félmaratonon. Eredetileg úgy terveztem, hogy idén mind a két napon futok, így lehet ugye itt teljesíteni a maratont: szombaton két részletben 21 km-t, vasárnap pedig egyben még egyszer ugyan ezt a távot. A dolgok azonban másképpen alakulnak valószínűleg: csak vasárnapra megyek, és futok, ahogy tudok. 🙂 A pálya ideális, teljesen sík, egy rövid szakaszt leszámítva aszfalt/beton, az idő kellemesen hűvös lesz remélem, úgyhogy csak tartani/fokozni kell a formám a maraton után. Ehhez keresek majd egy szimpatikus öt hetes edzéstervet.

Teljesíthető tervek szerintem.

júl 022013
 

A múlt hét semmi izgalmasat nem hozott: volt egy kettlebel (a pénteki elmaradt) és öt futás. A futások az edzéstervnek megfelelően mentek, ezúttal kicsit alacsonyabb kilométer volt a hétre előírva. Kedden a szokásos hét eleji bemelegítő kocogás volt a Rákos-patak mentén, csütörtökön egy jó kis 8×0,5 km résztáv volt, amit az Endomondo két részletben örökített meg, mert a sok nyomkodáaban valahogy leállt az alkalmazás. Ez a teljesítményemet nem befolyásolta, elég jól sikerült szerintem. Pénteken csináltam egy “elindulok és futok 10 km-t” programot, ami abból állt, hogy elindultam Rácalmáson, és futottam valamerre 5 km-t, majd ugyan azon az útvonalon vissza 5 km-t. Jó volt. Közben Rejtőt hallgattam.

Szombaton szintén 10 km-t mentem a Rácalmás-Kulcs-Rácalmás útvonalon, ez is egy jóleső mozgás volt. Vasárnap domboztam egy kicsit Rácalmás és Dunaújváros között, enyhe térdfájással tudtam le a távot. Mára szerencsére elmúlt. Erre a hétre egy fartlek és egy harmadolós futás is elő van irányozva, így a fartleket letudtam ma a patak parton. Szerintem jó lett, meglátom majd, hogy a harmadolós futás hogy fog sikerülni csütörtökön. Holnap kettlebel, a hétvégére pedig két igazi csemege lesz: szombaton egy szülinapi félmaraton, vasárnap pedig egy jó kis szántóföldes 30 km vár rám.

Addig is: pihenés, és Star Trek. 🙂

jún 242013
 

Rendhagyó módon megint a végéről kezdem. Aztán majd haladok össze vissza.

Szóval szombaton volt a Napforulós futás nyári eseménye, amelyre “beneveztem”. Ez abból állt, hogy futni kellett, ki mennyit akart. Én 35 km-t akartam. Rajzoltam egy jó kis útvonalat az Endomondóval a pusztába, aztán végigvezettettem magam rajta a telefonom segítségével. Végül több, mint 37 km lett belőle, de ez igazán nem az én hibám, így adta ki az út. 🙂 Mivel még sosem futottam (sokkal) 30 km fölött, így nem tudtam, hogy miként fogom bírni, milyen lesz a pulzusom, lesz-e fal, éhes vagy szomjas leszek-e, vagy egyszerűen csak összeesek a gabonatábla mellett, és őzikék fognak szomorúan nézni, amígy egy kombájn össze nem aprít. Végül is egyik dolog sem történt meg. Szépen egyenletes pulzussal, nagyjából egyenletes tempóban futottam végig. 20 km fölött fogyott el a magammal vitt fél liter víz, 24-től már eléggé szomjas voltam, de szerencsémre pont egy horgásztó mellett vezetett az utam, és az ott lévő vendégházban fel tudtam tölteni a kis flakonomat. Innentől már csak haza kellett futni, ami nem is volt olyan könnyű, hiszen közben besötétedett. Egyszer túl is futottam a kulcsi leágazáson, de pár száz méter után gyanús lett a dolog, visszafordultam, és jó útra tértem.

Útközen (amíg világos volt 🙂 ) láttam őzeket és nyulakat, követett sok bogár, pár szúnyog meg is csípett, mégis nagyszerűen éreztem magam. Végére értem a Piszkos Fred hangoskönyvnek (már töltődik a Veszetgzár a Grand Hotelben, holnap arra fogok kocogni), az Endomondo jól vizsgázott, és a múltkor megénekelt homloktörölgető csulkószorító is jól szolgált. A futás után csak úgy lebegtem. És nem csak a sörtől. 🙂 Még szerencsém is volt: pont miután hazaértem és lezuhanyoztam (a kettő között volt egy alapos nyújtás, és egy korsó hideg Edelweiss, ebben a sorrendben) szakadt le az ég, estek cseresznye nagyságú jégdarabok, és ment el az áram. A kertben mindent szétvert a jég, de legalább én megúsztam.

Vasárnap aztán egy átmozgató 10 km-t toltam le, Rácalmáson belül maradva, az előző esti vihar maradványait szemlélve. Nem volt túl kellemes, a hőmérséklet is magas volt, a pulzusom is, és még vizet sem vittem, mert gondoltam ilyen rövid távra nem kell. Majd leírom százszor, hogy melegben mindig kell folyadékot vinni magunkkal, ha futni megyünk.

A múlt héten a sérülésre rápihenve szerdán egy 4×1-es résztávot futottam, csütörtökön pedig 15 km-t. A térdem meglepően jól bírta, akkor sem, és azóta sem fáj különösebben, most már kijelenthetem, hogy az egy hét pihenő hasznosnak bizonyult.

Sajnos kettlebel sem a múlt hét pénteken, sem ma nem volt. A mait pótoljuk szerdán, a péntekit még nem tudom, hogy mikor. Közben csinálom szorgalmasan a 100 fekvőtámasz, 200 felülés programot, most tartok a második héten.

A futóhét holnap kezdődik, most pedig… úgyvan. 🙂

jún 122013
 

Ha címszavakban kellene összefoglalnom az elmúlt hetet, akkor a fent olvasható három szóval tenném.

Valahol ott maradt abba a történetvezetés, hogy lesz egy 6×0,5-ös résztáv, és egy hétköznap reggeli hosszúfutás. Nos, megvolt mind a kettő, levontam a megfelelő tanulságokat. A szerdai résztávozás jól ment, az idő jó volt, és csak néhányszor zavarta a gyors szakaszokat egy-egy keresztben vezetett autóút, amiknél lassítani – vagy akár megállni – kellett. Ezzel együtt jó időt mentem, mindent rendben lévőnek találtam. Nem úgy a következő nap, amikor a Margitsziget lezárása miatt egy edzésbe sűrítettem össze a 15+10 km-t, ami az edzéstrevben volt. Valószínűleg ezt nem kellett volna. Az akcióhoz négykor keltem, és szép lassan, 140-es pulzussal indultam egy kis XVI. kerületi városnézésre. Az idő futáshoz tökéletes volt, csak az erőnlétem nem. Mivel már egy ideje hétköznaponként csak gyümölcsöt eszem, és abból sem túl sokat, ezért csütörtökre már eléggé elfogy az energiám, főleg úgy, hogy hétfőn kettlebelezek, kedden és szerdán futok, illetve mostanában viszonylag sokáig bent vagyok a munkahelyemen is, ami egy adag fáradtsággal járul hozzá a teljesítményhez. Száz szónak is egy vége, a futás ugyan nem volt rossz, de a végére elkezdtem érezni a bal térdemet, ami már tél végén is rakoncátlankodott, ki is kellett hagynom miatta majdnem egy teljes hetet. Napközben aztán a futás utáni fájdalom erősödött, és ez nem volt jó jel a hétvégére nézve.

Főleg azért nem, mert vasárnap rendezték a 20. K&H olimpiai maraton és félmaraton váltót, amin én is részt vettem egyéni félmaratonban, és egy céges csapat tagjaként a maraton váltó két körében. Pénteken ezért elmentem még egy átmozgató 10 km-re, főleg azért, mert az edzéstervben benne volt. 🙂 A futás jól ment, a térdem fájt, viszont új élménnyel gazdagodtam. Kipróbáltam, hogy milyen hangoskönyvet hallgatva futni. Az első benyomás nagyon pozitív. Rejtő Jenő Piszkos Fred a kapitány című művét választottam, egyrészt mert valami általam már ismerttel akartam kezdeni, másrészt mert egy könnyed témájú irományt szerettem volna. Nos, nemhogy vigyorogva futottam, hanem néhányszor hangosan felnevettem futás közben, a Rákos-patak partján éppen akkor sétálók szeme és füle hallatára. Gondolom nem nézték épelméjűnek a srácot, aki fut, és közben néha-néha nyerít egyet. Ha végre tudok menni megint futni, folytatom a könyvet, nagyon nagy élmény.

Most viszont kényszerpihenőn vagyok. Vasárnap még lefutottam a fent említett rendezvényen a rám eső részt, ami egészen jól sikerül, annak ellenére, hogy aznap reggel még az ágyból kikelést is a pokolba kívántam, nemhogy a futást. Szombaton ugyanis elmentem homokzsákot pakolni a Dagály strand területére, ahol az áradó Duna elleni védekezés folyt. Keresztedzésnek tökéletes volt a láncban homokzsák továbbítás, homokzsák pakolás, homokzsák töltés, és pihenésképp homokzsák kisteherautóra pakolás. Az idő szép volt, a hangulat remek, akkor és ott minden rendben volt. Minden tiszteletem és megbecsülésem azoké az embereké, akik a szabadidejükből áldozva a védekezésben részt vettek, jó volt látni, hogy mennyi féle-fajta ember képes együtt dolgozni a bajban. És külön maximum riszpekt a tűzoltóknak, akik napok óta talpon vannak, irányítanak, rakják a zsákokat, döngölik, hogy gát legyen belőlük. Hihetetlen munkabírásuk van ezeknek az embereknek. Én csak egy hat órás műszakot toltam, de délután, amikor eljöttem már éreztem a végtagjaimban, a derekamban a fáradtságot, és az izomláz jeleit. Ezek nem a legjobb tünetek voltak a másnapi 21 km előtt.

Végül is megvolt a futás, döcögve, de beindult a gépezet. Az útvonalat az utolsó pillanatban megváltoztatták, kivették belőle a Dózsa György- és Andrássy úti részt, hogy ne akadályozzák indokolatlanul a forgalmat. Így az egész verseny a Városligeten belül volt, egy öt km-esre sikerült kört kellett teljesíteni. Félmaratonon négyszer, a váltóban pedig az eredetiek szerint hatszor. Ez ugye azt eredményezte, hogy a váltó nem 42 km lett csak 31 körül. Érdekes, hogy egy alapvetően váltóversenynek hirdetett rendezvényen inkább az egyénieknek “kedveznek”. 🙂 A szervezés szerintem tökéletes volt, nagyon sok futó vett részt az eseményen, de sikerült megoldani, hogy ne legyen tömegnyomor , az egész útvonal teljesen jól futható volt. Mindenhol voltak a pálya mentén szurkoló emberek, a hangulatra sem lehetett panasz.  Persze a térdemet még sokkal jobban tönkre tettem, és két valamilyen csípés is lett a bal bokámnál. A Google segítségével kiderítettem, hogy valószínűleg egy darázs csípett meg, kétszer. Ebben a felimerésben segített az is, hogy találtam egy elpusztult példányt a szobában tegnap előtt este. Szóval nem elég, hogy a bal lábam térde fáj, még a csípések miatt kétszeresére dagadt a bokám, viszket, és persze fáj. A futást ennek megfelelően hanyagoltam a héten. Az edzéstervet átírtam, lecsökkentettem a km-eket. Holnapra be van tervezve egy óvatos 10-es, de, ha a térdem nem lesz legalább 91%-os, akkor inkább még pihentetem.

A tanulság: reggel nem futunk 25 km-t, ha nem megfefelő a kondíciónk. Ezt majd leírom százszor.

Így telik tehát a hét, mennék már nagyon futni, de most az önfegyelem erősebb. Lesz még sok rendezvény, amin szeretnék részt venni térdfájás nélkül.

Addig is: kettlebel, fegyencedzés, munka.