júl 012014
 

A múlt hét az edzésterv szerint könnyű lett volna. Egy kis kondi, kevés biciklizés, némi futás. Aha, persze. Hétfőn a kis kondi helyett valami CrossFit-es okosságot csináltunk, ami azt jelentette, hogy harminc percen keresztül egymás után kellett 5 húzódzkodást, 10 fekvőtámaszt és 15 guggolást végrehajtani. Egy ilyen szettre 2 perc volt adva, amennyi maradt a gyakorlatok után, az a pihenő. Nos, már a felénél kisebb tavat izzadtam magam alá, plusz voltak koordinációs problémáim is, amikor fel kellett állni a fekvőtámaszból a guggoláshoz. Plusz ugye a hétvégi hat órás móka után a lábaim üvöltve tiltakoztak. Hallottam, és szerintem más is a teremben. Azért végig ment a 30 perc, de volt már boldogabb fél óra is az életemben.

Ehhez képest a keddi kocogás (amiről már futólag írtam) igazán kellemesnek volt mondható, majd a szerda pontot tett a hétfő i-re. (Igen, én is szégyellem, hogy ezt leírtam.) Kondi volt megint, ismét 30 perc, ezúttal tolódzkodás (6), kitörés (oldalanként 6) és lábemelés (12) kombinációban. A kitörés olyan jól sikerült, hogy csütörtökön a leülés műveletét csak úgy tudtam kivitelezni, hogy a célterület felé közeledtem, mintha szabályosan akarnám végrehajtani a gyakorlatot, de valahol a felénél minden izmomat ellazítottam, és egyszerűen ráestem a kiszemelt objektumra. Lényegében nem tudtam használni a combizmaimat. Igen, a WC-re is így ültem rá.

A csütörtöki futás tehát kicsit szenvedős volt. Pénteken aztán ismét kondi, újabb három izgalmas gyakorlat, ezúttal szerencsére nem volt benne olyan ami a lábizmokat nagyon igénybe vette.

Pénteken mentem volna Rácalmásra, de a munka közbeszólt. Egész héten ügyeletes voltam a cégnél, és hát mikor essen be feladat az ügyféltől, ha nem péntek délután ötkor. Persze azonnal meg kellett oldani, mire végeztem már nem volt értelme elindulni. Hétvégére tehát maradtam Pesten, és itt toltam le a szombati 6×200 m dombos edzést, és a vasárnapi 25 km-t. 25-öt mondtam volna? Ja, igen a terv annyi volt. Aztán valamikor 12 környékén valami nagyon durva elfáradásom volt. Képtelen voltam tovább futni. Ittam, kicsit sétáltam, aztán elindultam haza kocogva, de küzdve minden méterrel. Ráadásul egyre jobban kellett WC-znem is, nem kicsit, nagyot. Elég durva hetem volt, edzés és munka terén is, gondolom a testem lázadozott egy hangyányit. Hétfőre aztán levertem a zendülést, és újult erővel estem neki a CrossFit-nek. Ma pedig köröztem néhányat egy 400 m-es pályán, csak, hogy szokjam a monotonitást.

Holnap pedig megint kondi és kitörés.