ápr 252013
 

Ma megvolt az áprilisi hivatalos mérlegelés: 63,9 kb. Pedig hízni akartam, legalább 67, de inkább 70 kg-ra. Ennek érdekében hétvégenként azért ettem rendesen magokat, sajtot, gyümölcsöt, zöldséget, húst (paleo étkezés ugye, plusz sajt, plusz alkohol).

A legutóbbi péntek-szombat-vasárnap pedig csak sajtot és magokat toltam, de sokat. Ennek eredményeképpen hétfő 68,9 kg voltam, ez csökkent mára a fenti értékre. Ez elég nagy ingadozásnak tűnik, de most bejön ez a fajta étkezés: hétvégén előbb említettek, hétköznap pedig csak gyümölcs és zöldség. Így erőm is van a futáshoz és kettlebelhez, illetve praktikus : hétköznap csak az útba eső zöldésgeshez kell bemennem, nem kell kitérőt tennem más boltba.

November óta használtam a kaloriabazis.hu oldalt az elfogyasztott és elégetett kalóriák számon tartására. Nagyon jó program, és meglepően pontosnak mutatkozott le is teszteltem január-februárban. Ajánlom mindenkinek, aki fogyni akar, lehet célt rögzíteni, annak alakulását nyomon követni grafikonon és táblázatban. Persze becsületesen vezetni kell az elfogyasztott ételt és annak mennyiségét, illetve a sportok időtartamát is. Nincs “belopakodó” kalória, nincs “véletlenül” hosszabbra könyvelt edzés, van viszont szigor. És szembesülés a tényekkel a nap végén.

Szóval maximálisan hasznosnak találtam az oldalt, most azonban befejezem a használatát (egy időre 🙂 ). Azt vettem észre magamon, hogy amíg írom a kalóriákat, addig annyira figyelek arra, hogy mit és mennyit eszek, hogy nem tudok eleget enni (kivéve persze hétvégén), sőt általában direkt versenyzek azon, hogy minél kevesebb kalóriát vigyek be. Meg most, hogy futószezon van elég nehéz mindent pontosan rögzíteni. Gondolok itt arra, hogy például a frissítőpontokon elfogyasztott dolgokat nem tudom precízen megadni. Meg nem is akarom. Egyelőre tehát marad (visszaáll) a havi egy mérlegelés. Lehet persze, hogy majd később újra fogom használni, de most ennyi volt.

Száz szónak is egy a vége: szia KalóriaBázis!

Már 072013
 

Juhé-juhé. Kezd tavaszodni, lehet felébredni a téli futásokból, és egy kis sebességet összeszedni a szezonra. Persze könnyű azt mondani. Télen elég sokat futottam (december 314 km, január 308 km), viszont nagyon lassan. Egyrészt a torkom nagyon érzékeny, ha elkezdem kapkodni a levegőt, akkor biztosan megfázom, így is elég sok náthám volt ebből kifolyólag. Másrészt még novemberben elkezdtem a pulzuskontrollos futást, amit kisebb-nagyobb eltévelyedésekkel azért csináltam január végéig. A 140 alatti pulzus pedig nálam együtt járt a hét perc körüli tempóval. Aztán ott volt január-februárban a kaloriabazis.hu “tesztelése”: beállítottam célként a 60 kg-ot február 28-ra, és végül is 62-nél lejjebb nem sikerült mennem, azért ez elég sokat kivett belőlem. Főleg a hétköznapok, amikor csak gyümölcsöt ettem, kb 1 kg-ot naponta. Ez főleg mandarin, narancs és alma volt. Hétvégén ehhez még jött valamilyen zölségből (brokkoli, karfiol, kelbimbó, kelkáposzta) és húsból (csirke, pulyka) készített főtt étel, plusz az utóbbi időben a szuper gyümölcs turmixok. Illetve némi sajt és olajos magvak (főleg kesudió). Így elég hullámzó volt volt a súlyom, a hét eleji 66-67 kg-ról péntekre általában 63-64 kg-ra mentem le, de akkor már nagyon éhes voltam. Az utolsó két hetet aztám “meghúztam”, de még így se mentem 62 kg alá. Viszont több tanulságot is sikerült levonnom a dologból.

Például, hogy hétfőtől csütörtökig elvagyok főleg gyümölcsökkel egész nap. Ehhez azért valamit még hozzá fogok venni (valószínűleg visszatérek a hátolt napraforgóra), mert a hétközbeni futásokhoz szükségem lesz energiára. Péntek-szombat-vasárnap pedig mehet a szénhidrát és fehérje töltés ezerrel: sajt, kesudió és hús. Pár héten belül ki fog derülni, hogy ezzel a rendszerrel tudok-e olyan minőségben futni, ahogyan szeretnék. Ha nem, akkor majd emelem a mennyiséget. Mindenesetre most olyan 67 kg-os súlyt céloztam be, aztán meglátjuk. A lényeg, hogy a futás menjen. Szeretnék idén eljutni oda, hogy stabil 1:45-ös félmaratont tudok futni (ez ugye 5 perces ezreket jelent), illetve az októberi maratonon 4 órán belül célba érni (5:40-es ezrek).

Ennek megfelelően el is kezdtem a felkészülést az idei futó szezonra. Néztem edzéstervet, és végül Monspart Sarolta által készített 28 hetes tervet választottam. Azért ezt, mert nagyon tetszett a MindenFutás Egyetemén amit elmondott a mikrociklusokról (figyelem, egy új varázsszó! 🙂 ), másrészt mert április elsején indul, és pont az a két verseny a célverseny benne, amit én is meghatároztam magamnak (Spar Maraton és Nike Félmaraton). Kicsit azért át fogom alakítani, de csak annyira, hogy megemelem a km-ek számát, mert azért a 40-60 km-es heteket szeretném tartani. De ügyelek arra, hogy a terv lényegi részei ne változzanak (mikrociklusok, ugye). Addig is, amíg ez a terv nem lép életbe csináltam magamnak egyet, amivel az a célom, hogy 6 perc/km alá “gyorsuljak”, hogy innen tudjam kezdeni a felkészülést. Látható, hogy nem siettetem nagyon a dolgokat, kis lépésekben (de futólépésekben!) haladok.

Egyébként a héten futottam idén először rövid póló / rövid nadrág kombóban. Nem, nem billent fel a hőháztatrásom, csak rávettem magam, hogy elmenjek egy sport állapot/teljesítmény felmérésre. Már egy ideje gondolkodtam rajta, hogy valamilyen “diagnosztikát” csináltatnom kellene magamon, és mivel az orvosokat, laborokat meg hasonlókat nem kedvelem, így egy ilyen futópados felmérés mellett döntöttem. Életemben először futottam padon, elsőre fura volt, de meg lehet szokni. Mindenesere magamtól nem fogok ilyenen sportolni, nekem sokkal jobban tetszik a szabadban szaladgálás. A viszgálat eredménye holnap lesz meg, kíváncsian várom.

Ami az elmúlt hetet illeti átlagos futások voltak, és egy szerdai úszás is belefért még. Mivel sok volt a munka (meg a szokásos kéthetenkénti céges sörözés volt), ezért csütörtökön reggel mentem futni, és nagyon kellemes tavaszi időben teljesítettem a távot. Szombaton Rácalmás és Kulcs volt terítéken, a futás első felét másodmagammal gyűrtem le, beszélgetős, laza tempóban, a másodikat már egyedül, és kicsit meghúztam, jól esett nagyon. És önbizalmat is adott, hogy tudok még gyorsabban futni, mint 6 perc. 🙂 Vasárnap szintén a Rácalmás-Kulcs-Rácalmás kört céloztam főleg azért, mert ez viszonylag sík terep, és kíváncsi voltam, hogy a térdem hogyan fog reagálni. Nos, kiválóan: kicsit fájt, de korántsem annyira, mint az emelkedők és lejtők tarkította dunaújvárosi útvonalon. Szóval most egy ideig ezt fogom futni vasárnaponként.

A héten szerdán tudtam először menni futni, persze reggel, de mivel tavasz van többé-kevésbé élveztem. Sajnos végig küzdöttem azzal, hogy nem ettem eleget, így nem volt energiám, és ettől nem annyira felszabadult “rohanás” volt ez, mint amennyire a körülmények (szép idő, madarak, végre világosban is lehet futni) indokolták volna. Ezért este ettem 100g szotyit és 200g savanyú káposztát, és ma reggel újra próbálkoztam. Határozottan jobban ment. Tanulság: kaja (= energia) kell a futáshoz. A szerda reggeli edzést pedig az úszás helyett csináltam, nem volt kedvem kétszer átszelni a várost 40 perc lubickolásért.

Kedden voltam még a MindenFutás Egyetemének márciusi előadásán, ahol ezúttal a táplálkozásról volt szó. Érdekes volt, de maradok a paleolitnál egyelőre.

Legyen ez a mai végszó.

jan 082013
 

Eltelt tehát a szilveszter is, a magam részéről már 1-kor aludtam elsején, szóval csendesen ünnepelgettünk. Ez nem is olyan nagy baj, így január 1-jén egy félmaratonnal köszönthettem az új évet. Nagyon kellemes (bár hideg) időben futottam jólesően. Rácalmáson körbefutottam a rácalmási ( 🙂 ) szigetet, ez, mint kiderült kb. nyolc kilométer. Bár néhol göröngyös, jeges volt az út, de kellőképpen szilárdra fagyott, így bokatörés nélkül lehetett rajta futni. Csak egy helyen léptem vékony jégre, de szerencsére csak kicsit lett sáros/vizes a bal cipőm és lábam.

Ekkor még az volt a tervem, hogy a héten minden nap futok egy félmaratont, ha már ennyire élvezem a dolgot. Ennek megfelelően telt a szerdai nap. Mondjuk itt kicsit elszámítottam magam, mert elindultam az előző napi terepviszonyokból kiindulva egy másik irányba a  havas/jeges szántóföldön, hogy majd jól futok, amíg van út. Hát, út az volt, csak nem túl jó minőségű. Az a néhány km, amit megtettem rajta teljesen szétverte a talpamat, és ami nagyobb baj (és jobban is fájt) a térdemet is. Mindegy, hős voltam. 🙂

Csütörtökön már kevésbé éreztem magam szuper hírónak, eléggé fájt a lábam, így csak egy óvatos 10-esre vállalkoztam Rácalmás belterületén, szigorúan aszfalton.

Pénteken viszont újúl erővel vetettem bele magam a 21 km izgalmaiba, és, bár nem olyan könnyedén, mint a hét első felében, de azért megcsináltam a távot. Oda-vissza.

Szombaton, mielőtt leszedtük volna a díszeket a karácsonyfáról és a házról, még egy kellemes 10-es belefért az időbe. Minden értelemben, hiszen szépen sütött a nap, nem kellett sietni sehová.

Vasárnap csináltam egy kalóriafeltöltéssel egybekötötött pihenőnapot. Mióta felfedeztem a kalóriabázist, azóta sajnos nem marad rejtve, hogy egy-egy ilyen hétvégi sajt-kesudió kombóval mennyivel lépem túl a napi energiaszükségletemet. Ezt pedig elég rossz látni számokban. Ezért vettem egy digitális mérleget, ami a súlymérésen kívül még ezernyi dolgot tud (szerintem még kávét is főz), és elkezdtem tudományosan táplálkozni. Persze csak a magam tudománytalan szintjén, azaz beállítottam a kalóriabázison egy célt, mondjuk, hogy február 28-ra legyek 60 kiló, és most ennek megfelelően eszek. Azaz nem eszek. 🙂 Egyelőre bírom, minden nap mérem magam, az első két nap mérlege 70,5; 68,1 kg. Kíváncsi vagyok, hogy milyen ütemű lesz a további súlyvesztés. Ez az én új kihívásom.

Holnap pedig reggel kipróbálom a mínuszban úszást, hogy az új évben ugyan olyan jó-e, mint tavaly. A kettlebelt is elkezdtem hétfőn, meg a fegyencedzést is. Egyelőre azt állapítottam meg, hogy nem tett jót a majdnem egy hónap pihenő.

Mára ennyi, megyek, olvasok egy kis Rejtőt.

dec 172012
 

Ezt az utat jártam be az előző feljegyzés óta. Voltam szerdán úszni a szokásos helyen, ami most a szokásosnál kicsit rosszabb volt. Nem elég, hogy keményen mínusz fokok voltak, a víz sem volt túl meleg, és mindennek a tetejébe még nagyon nagy szél fújt. Ez így együtt már kicsit soknak tűnt, de azért lenyomtam a 800 méteremet. Viszont most a szaunában töltött több, mint 10 perc sem tudott felfűteni, még zuhanyzás közben is fáztam. Sejtettem is, hogy lesz itt valami meglepi pár napon belül.

Pénteken futottam legközelebb, mert szerdán inkább bent maradtam dolgozni, hátha elég lesz ez a kis idő a szervezetemnek a regenerálódáshoz, csütörtökön pedig céges buli volt. Mind a kettő (buli, regenerálódás) látszólag jól sikerült, ennek örömére pénteken a sötétben indultam el a Rácalmás-Kulcs-Rácalmás körre futni. Ez azért is volt nagyszerű ötlet, mert az odafele út egy szántóföldön vezet keresztül, természetesen világítás nélkül, a visszafele út pedig javarészt egy üdülőövezetben kanyarog, szintén mesterséges fényforrások teljes hiányában. Ráadásul ekkor még volt hó meg jég rendesen az “utakon”. Mondjuk ennek később csak örültem, mert így legalább nem sárban kellett futnom. Vittem magammal egy fejlámpát is, gondoltam, ha ilyenem van nem tötöm ki a nyakamat. Végül szépen végigcsúszkáltam/futottam két (!) kört. Nem mondom, hogy nem volt már jobb futásom is, de kétségkívül hősnek éreztem magam utána. A pulzusmérőm persze most is össze-vissza mutatott mindenfélét, most már meg kellene nézetnem valakivel, hogy mi baja lehet. Kizárt, hogy a hideg ennyire megviselje. Lehet, hogy merül az elem a mellpántban.

Szombaton igazi “ki ne mozdulj a fűtött lakásból” idő volt: esett az eső, fújt a szél, nulla fok környékén állt a hőmérő. Épeszű ember ilyen olvas, gitározik vagy programozik otthon, a többiek meg futni mennek. Azért gyorsan beszereztem a Decathlonban egy esőtől és széltől védő dzsekit, kicsit javítva az esélyeimet. Csodálkozva tapasztaltam, hogy nem árulnak olyan férfi futófelsőt, aminek lenne kapucnia. Pedig az eső tud esni fentről lefelé is, és akkor tök jó lenne, ha egy vízhatlan réteg védené a fejünket, vagy a fejünket melegítő sapkát. De nem. Maradt az immár szokásosnak mondható három réteg, kiegészítve a dzsekivel. Az első kört az előző napi útvonalon tettem meg, gondoltam, ha ment sötétben, akkor menni fog világosban is. Hát nem. Sokkal jobban csúszott, az út egy része most már tényleg korcsolyázásra hasonlított, pedig azt nem is tudok. Ezért a következő körre már a Rácalmást Kulcscsal összekötő aszfaltos úton indítottam, bízva abban, hogy nem fog senki elütni. Eddig még sosem futottam itt, pont azért mert tartottam a járművektől, akik viszont nem tartottak semmilyen sebességkorlátozást ezen az eldugott útszakaszon. Plusz jár ott busz is. Végül is nem lett semmi baj, élveztem a futás egy jó részét, kivételt csak a nagyon szeles helyek jelentettek.  Amikor éppen vadul tépte a szél a szuper kis új dzsekimet, azért megfordult a fejemben, hogy ezt azért nem lehet büntetlenül elviseltetni sokáig egy élő szervezettel, amilyen mondjuk én is vagyok. Azért csak ráfordultam a harmadik körre, mert hős is vagyok.

Vasárnap reggelre konkrétan néma, köhögős, orrfújós hős lettem. Ki is kellett hagynom a futást, pedig végre a szél sem fújt, meg az eső sem esett. Nem tudom, hogy mi lett volna a jobb: abbahagyni két kör után, és akkor lehet, hogy nem fázom meg, és tudtam volna tegnap is, ma is futni, vagy rendben van ez így, most kihagyok pár napot, aztán mehet minden tovább. Örök rejtély marad.

Mindenesetre ma, hogy nem futottam, csináltam hagymalevest, ami szerintem elég jól sikerült, annak ellenére is, hogy kicsit talán sok borsot tettem bele. Mostanában próbálkozok egyszerűbb ételek kivitelezésével. Ilyen volt a hétvégén a brokkolis csirke, ami főtt brokkoli összepépesítve grillezett csirkemellel összekeverve. Kevés só, bors. Szerintem ízletes, és laktató.

Ez azért is jó, mert ezekben kevesebb kalória van, mint mondjuk a sajban vagy az olajos magvakban, vagy a kolbászban, amit eddig ettem hétvégenként. És mindezt a kalóriabázsiról tudom 🙂 Sikerült is 65 kg-ig letornáznom a súlyomat. Így kell nem feltűnően reklámozni valamit. 🙂

A folytatás pedig: holnap kis sörözés a volt kollégákkal, csütörtökön céges karácsonyi buli, pénteken pedig irány Rácalmás, hogy aztán majd csak 2013-ban lássam viszont a Budapestet. A szerdám még ezek szerint szabad. Ha múlik a nátha lesz futás is. Esetleg úszás is. Múlj!

dec 042012
 

 

A legutóbbi alkalommal, mikor nyomot hagytam digitálisan, még kellemes ősz volt. Most leginkább zord tél van. Mentem ma a MindenFutás Egyetemére, és szakadt a hó. Hazafelé meg olvadt, így tiszta latyak volt minden, de legalább biztosan nem volt mínuszban a hőmérséklet. Mondjuk akkor meg csúszott volna… Szóval sehogy sem jó ez, na 🙂

A lényeg, hogy futni kell, mert futni jó. Futottam is a múlt héten négyszer is, meg tegnap is. Is. Kedden 11 km-t mentem 140-150 közötti pulzussal, 6:35-ös átlaggal, ez nagyon jólesett. Szerdán sajnos csak úszni volt időm reggel a Vitukiban, este sokáig bent kellett maradnom dolgozni. Csütörtökön ezzel szemben szintén nem futottam, mert céges bulizás volt. Remek kis kocsmatúrán vettem részt, végigkóstoltunk jópár kézműves sört, és a végére még jutott egy kis bor is. Azt hiszem a bor nem kellett volna, a hazaút már sajnos örökre a feledés homályába vész. A legjobban egy búzasör ízlett, amit azt hiszem a Pirítós nevű helyen ittunk, sajnos a nevére nem emlékszem. Pénteken szerencsére szabadságon voltam, így aludhattam ameddig akartam. Igazából reggel ötig akartam, mert mentem volna kettlebel edzésre, de valaki gondolom kikapcsolta a telefonom ébresztőjét, amikor megszólalt, mert nekem nincs meg, hogy szólt volna. 🙂

Nade ugye azért futni voltam. Este, mikor megérkeztem Rácalmásra még pont volt egy órácskám mielőtt elkezdődött volna a szokásos péntek esti sörözés. Ezt kihasználva száguldottam egy 10 km-t 6:45-ös átlag ezrekkel és 147-es átlag pulzussal. Valahogy így.

Szombaton egy jó hosszú, de legalább nagyon lassú tempójú futással untattam magam. Mondjuk a gyomrom gondoskodott róla, hogy azért ne aludjak el közben, szerintem a sok különféle sör bosszulta meg magát. Ennek megfelelően csodálatosan lassú tempóban, végig a max pulzus közelében abszolváltam a valamivel több, mint 19 km-t.

Vasárnap reggelre leesett az idei első hó Rácalmáson, és, ha már így esett, akkor – meg mivel dolgom is lett délelőttre – a tervezett hosszú futást egy rövid 10 km-re cseréltem. Cserébe végigfutottam az egész falun, és gyönyörködtem a frissen esett hóban. Jól is tettem, mert kb. két óra múlva már nem volt mit nézni, elolvadt mind. De futottam hóban! És még jól is esett.

Igen, jólesett, nem fáztam egyik futás alkalmával sem, pedig vasárnap amikor elindultam 0 fok körül volt a hőmérséklet. És csak három réteg volt rajtam felül: az aláöltözet (Követelem, hogy öntsék aranyba, aki kitalálta, mert ennél szuperebb anyag a hideg időben a test melegen tartására szerintem nem létezik. Ahogy elkezd a test hőt termelni a mozgás következtében, azonnal elkezd fűteni a cucc, de úgy, hogy az összes izzadságot kivezeti magából. Szóval nem lesz az ember gyereke átázott, hanem száraz és meleg. Szavakkal kifejezhetetlen mennyire nagyszerű.), azon egy hosszú ujjú futófelső, amit egy polár futófelső takar be. Ők így tökéletes időjárást biztosítanak mozgás közben. Alul pedig egyetlen téli futónadrág tökéletesen elég a komforthoz. Pedig fázós vagyok, nagyon.

Mindezt csak azért írtam le, mert tegnap este nagyon fújt a szél, amikor eldöntöttem, hogy menni kellene futni. Igazából, amíg kint voltam a szabadban, addig folyamatosan győzködtem magamat, hogy nem kell menni. Aztán, amikor hazaértem, és már jó idő lett a lakásban, akkor megváltozott a véleményem. Szóval elindultam a fenti összeállításban, természetesen sapka és kesztyű is kell már ilyenkor.És itt jegyeznám, meg halkan, hogy a mindenféle szélvédelemmel, meg melegítéssel, meg ki tudja még mivel ellátott futókesztyű(!), finoman fogalmazva is elbukott a szélben. Sehol sem fáztam (az egyetlen, viszonylag vékony futónadrág is tökéletesen melegen tartott), de a kezem teljesen átfagyott már az első kilométereken, és nem is olvadt ki kb a hetedik ezer méterig. Nagyon csalódtam a kézmelegítőben, mert még rá is van írva, hogy “wind stop”, de ennek a tulajdonságának nem mutatta semmi jelét tegnap.

Szerintem egyébként a pulzusmérőm is megbolondult, mivel egy ideig folyamatosan 160-at mutatott, majd egy idő után átállt 130-ra, és onnan csak pár kilométerrel arrébb ment fel 140-re. Szerintem ennél magasabb tartományban futottam, de így az átlag 133-ra jött ki.

Mint említtem voltam ma a MindenFutás Egyetemén, ahol Lőrincz Olivérrel is volt egy beszélgetés, aki megerősített abban, hogy a pulzus kontrollos futás jó (jó, hogy jó, Lubics Szilviát is Ő készíti fel a versenyekre), szóval nyomom tovább.

Ja, a cím. Mióta vezetem a kalória bevitelt/égetést/sportot a kaloriabazis.hu-n, kicsit elkezdtem figyelni jobban arra, hogy mennyit is eszek. Így most a hétköznapi két zacskó napraforgóból csak egy maradt, és egyelőre egy alma. Esténként meg valamilyen zöldség és/vagy gyümölcs. Tegnap és ma éppen kelbimbó főzve. Szerintem nem volt rossz.

Holnap reggel uszoda a mínuszokban, már alig várom.