aug 122014
 

Olyan régen írtam, hogy Ronald. Most, hogy egyedül maradtam, akkor bele is vágnék. Kedves naplóm! Az van, hogy rohadt sok dolgog történt az elmúlt több, mint két hétben. Kezdem mindjárt ott, hogy még az utolsó bejegyzés hetében köröztem egyet csütörtökön, így, már nem tudom, hogy milyen érzés volt. Aztán pénteken volt egy kis (nagy) elhajlás alkoholügyileg, de ez maximum a teljesítményemen látszott meg, a lelksedésemen nem, mert szombaton azért kimentem kicsit dombozni. Még aznap délután aztán a Balatonig (egészen pontosan Lengyeltótiig) autóztam, ahol egy kellemes (sörben hiányt szintén nem szenvedő) estét sikerült eltöltenem. Viszont kellőképpen kipihentem magam, reggel ezért elfutottam a strandra, ami 12 km-re található a nevezett településtől, még kicsit rá is tettem, haladtam valamennyit az UltraBalaton irányával szemben. Meg nyilván ugyan annyit visszafele is. Az eső nem csöpögött, hanem esett rendesen, de nem zavart, élveztem. Mire visszaértem a strandra az eső is elállt, a nap is kisütött, úgyhogy – kb egyedüliként az egész strandon – lubickoltam egyet a Balatonban. Ezt is élveztem.

Következett egy izgalmas munkahét, amelynek keddjét 6×800 m résztávval indítottam, ébresztő jellegű merénylettel porhüvelyem ellen. Bár nem sikerült olyan jól, mint az előző hasonló megmozdulás, panaszra azért nincs okom. Mivel tudtam, hogy hétvégén nem fogok futni, ezért szerdán munka után kimentem egy laza 10 km-re. Már el is felejtettem, hogy esténként milyen meleg és páradús tud lenni a levegő nyáron. Lényegében nem is futottam, hanem úsztam, többnyire a saját izzadságomban. Csütörtök reggelre 25 km volt betervezve, de a szakadó eső miatt csak fél órával később indultam el körözgetni, így 21 km lett belőle, az sem rossz.

Jött aztán a hétvége, amikor is nyaralni mentem, Mivel jobban szeretem az aktív kikapcsolódást, mint a strandon egy helyben pecsenyére sülést, ezért egy jó kis sportos programot készítettem magamnak: három nap alatt körbebringázom a Balatont. Oda úttal Budapestről, plusz a vissza úttal Budapestre, persze ezt is kerékpárral. Első nap kicsit túltoltam, mert elmentem Siófokig, amikor nem is kellett volna, világosan látszik, hogy Balatonvilágosnál csatlakozhattam volna a kerékpárúthoz, ami körbe visz a nagy tó mentén. 170 km lett a vége, és nem kellett este altatni. Másnap aztán végig a Balaton mellett maradtam, követtem a balatoni kerékpárutat. Nagyon szép helyeken vezet egyébként. Zamárdiig mentem, így kicsit kevesebb lett a táv, mint előző nap. Harmadnap aztán már csak a hazaút várt rám, amit meg is tettem 136 km abszolválásával. Nagyszerű élmény volt, mennék újra bármikor. A legszebb Balaton parti település szerintem Balatonfüred.

A következő héten szabadságon voltam, amit Rácalmáson töltöttem, egy kellemes házfelújítás jegyében. Sikerült a rossz végére állni a kolbinak, négy napon keresztül tapétát vakartam a falról, aztán vakoltam a kivésett áramkábelek vájatait, meg még ahol leesett a vakolat. Na, ez nem volt jó móka, Hétfőn azért kocogtam egy kellemesnek nem mondhatót az aznapi munkálatok után, Kedden jó kis hasmenés tartott otthon, viszont szerán domboztam egyet, ami bár ment túl jól a nagy melegben, azért remélem, hogy hasznos volt. Csütörtökön aztán csak egy könnyed 10 km-t vállaltam, mert gondoltam rápihenek a hétvégére.

Bár nem sikerült túl sokat pihennem, azért szombaton már alig vártam, hogy elindulhassak Szigetmonostorra, ahol a Suhanj! 6 órás éjszakai futást rendezték. Vasárnap 0 órától reggel 6-ig tartott a futkorászás. Gondoltam futok egy könnyed 65 km, az idő is jó, a pálya is alkalmas rá. Nos, nem így lett, másfél óra után kényetelen voltam feladni a küzdelmet. A keddi hasmenés visszatért (vagy el sem múlt), és amikor már csak vánszorogni tudtam, és minden korty víz, amit ittam azonnal távozott a szervezetemből (de nem a megfelelő output nyíláson), akkor úgy gondoltam, hogy nem szenvedek tovább. Az élményért futok, élvezetből, nem pedig a fájdalomért, szenvedéssel. Szóval letettem a lantot, nyugodjék. Valahogy hazavezettem, aztán egész éjjel ültem a WC-n. Kb vasárnap délig viszonylag egysíkú volt a program: fosás-alvás. Délutánra aztán jobban lettem, és azóta is minden ok. Így néz ki egy feladott futóverseny trackje.

Ma azért voltam egy kicsit kocogni, ezúttal sem a tempó volt észvesztő. Most nem köröztem, arra ott lesz még a csütörtök. 🙂

Szóval, úgy nagy vonalakban ezek történtek.

júl 152014
 

Mindenféle mulatságos dolgok történtek a hétvégén, az időrend miatt azonban előbb kell kezdenem. A múlt  héten közhírré tettem, hogy 31 lettem, és ennek örömére 31 km-t mentem, de nem kedden, hanem vasárnap reggel. Na jó, abbahagyom, a vége már úgysem jött ki. Szóval csütörtökön körözgettem 17 km-t a közeli utcákban. Ahogy említettem mostanában tökre élvezem ezeket a körbe-körbe futásokat. Szombaton aztán lebuszoztam a Hortobágyra, ahol a Délibáb Félmaratont rendezték meg. Elég pocsék idő volt, mint kiderült a helyszínen már három napja esik az eső, mikor odaértünk is épp szemerkélt, aztán néha jobban rákezdett, néha meg teljesen elállt, és kisütött a nap. Egyik sem volt jó, bár az eső egy fokkal elviselhetőbb volt, mint a gőzölgő föld. Már csak ezért is, mert a “futópálya” olyan állapotban volt, hogy arra épelméjű ember még nagyon óvatosan, gyalog sem merészkedett rá, nemhogy futva. De ki mondta, hogy a futók épelméjűek? 🙂

Több százan vágtunk neki a három körnek. Az első két pocsolyát még megpróbáltam kikerülni, az elején még óvatosan léptem bele a sárba, aztán úgy 500 m után úgy gondoltam, hogy nem táncolok itt fölöslegesen lábujjhegyen, ha ilyen a terep, hát ilyen. Na, innentől volt igazi örömfutás. Nem érdekelt, hogy egy pocsolyában egyszer benntragadt a cipőm, egy másikban egy hatalmasat estem pont pofára, felkeltem, és széles vigyorral futottam. Nagyon jó érzés volt, bár nem tudom, hogy mitől, nem emlékszem, hogy bármilyen tudatmódosító szert beszedtem volna. Az első kör nagyon hamar elment, a másodikban már azt hittem, hogy tudom mire zámíthatok, de tévedtem (ekkor estem el), a harmadik pedig már egy kicsit lassabb levezetés volt. A hivatalos időm 1:46:02 lett, ami pár másodperccel jobb, mint tavaly. Este aztán nem kellett nagyon altatni. Még reggel is elég fáradt voltam, amikor kimentem kocogni egyet, sajnos megint kevesebbet tudtam csak menni a tervezettnél. Ezúttal is az angol vécé utáni vágy hajtott haza, két (!) megtett km után. Nem erőltettem, inkább elmentem kerékpározni. Sikerült egy egészen embereset tekernem, bár nem túl gyorsan, de nagyon élvezetesen. Elgurultam Esztergomig, majd onnan haza. Jó kis bemelegítés volt ez az augusztusi Balaton kerülésre.

Ma pedig szintén a körözős útvonalamon tettem meg szintén 17 km-t, igen egyenletes tempóban, 140-es pulzushatár alatt.

Hát így telnek a napok errefelé.

jún 112014
 

Kicsit lenyugodtak a kedélyeim az UltraBalaton után. Most tehát egy nyugodt futós jegyzet következik. (Mondjuk, ha meglenne már, hogy jövőre mikor lesz az UB, akkor legalább tudnám visszafelé számolni a napokat. 😀 )

Nade tényleg. Voltak futások meg kerékpározások a múlt héten is, ezekről lesz most szó. illetve rögtön egy véletlenül kimaradt kocogásról kell említést tennem, még a balatoni hétvége előtt volt egy átmozgató utam a csömöri lehajtóig, meg vissza. Csak nyugodtan, ügyelve a 140 alatti pulzusra. Aztán átfuttottunk a nyárba, és a tókerülés utáni kedden levezetésként megint meglátogattam a Csömör balra táblát. Szintén a 140-es pulzushatár alatt. Csütörtökön aztán az új, 20 hetes maratoni edzéstervem részeként mentem fartlekezni a patak partra. Kicsit fáradt voltam, ez jól látszik.

A hétvégét aztán egészen sportosan sikerült eltöltenem. Szombaton reggel szaladtam 20 km-t, majd bringára pattantam és meg sem álltam Rácalmásig. Vagyis megálltam, például Ercsiben, ahol észrevettem, hogy az Endomondo nem trackelt semmit az odáig vezető útból. Ezt kézzel pótoltam. Sajnos nem találtam Százhalombatta és Ercsi között normális utat, de néhol még útra hasonlító nyomot sem, így szántóföldön, meg derékig érő fűben csapattam a nem éppen terep biciklimmel. Azért élveztem. 🙂 Főleg, hogy később kiderült, még ez volt a könnyebb része az útnak. Ercsi után megpróbáltam az M6-os autópálya melletti szervízúton haladni – abból kiindulva, hogy, ha Dunaújvárostól Kulcsig van út (márpedig van, ezt korábbi futásaim során már kiderítettem), akkor mindenhol lennie kell -, de hamar rá kellett jönnöm, hogy csak a szántóföldek között vannak közlekedésre többnyire alkalmas útszerűségek. Persze volt, ahol tolni kellett a kétkerekűt, mert öt centit sűlyedt a homokba, néha egy patakon kellett áthatolni némi kerülővel, de végül is elértem Besnyőig, ahonnan már át tudtam haladni Iváncsára. Ott pedig valahogyan kijukadtam a 6-os főútra (pedig nem akartam, hiszen ott tilos biciklivel menni), és a maradék 14 km-t már ott tettem meg. Kemény túra volt.

Másnap aztán gondoltam még nem volt elég a pusztából, és kimentem egy kicsit futni a szántóföldekre. 30 km volt a terv, de valahol rosszul fordultam, és kicsit eltévedtem. Így a vége 33 lett, dög melegben, másfél liter vízzel. Porosan, izzadtan, büdösen értem haza, és tettem magamévá egy jól behűtött Edelweiss-t. (Ja, és igen érdekes alakú lett az útvonal. 😛 ) A vasárnap további része aztán meghitt fűnyírózással és cseresznye szedéssel telt.

Hétfőn pedig várt rám a hazaút, de előtte még összeizzadtam az UB-s pólómat, amit kedden sikerült a helyes méretre cserélnem. Szóval először volt rajtam. De nem utoljárra. A haza kerékpározás sokkal komfortosabb volt, mint az odafele, szinte végig aszfalton mentem, és bár nagyot kerültem, és meleg is volt, azért nagyon élveztem a tekerést. 5 és fél óra alatt tettem meg a 94 km-es utat. Nem siettem.

Ma pedig a hétvégi bicikli túra tanulságait levonva vettem egy puhább nyerget, hétvégén a K&H után főpróba. Addig azonban lesz még holnap egy jó kis résztávos futás. Reggel, még a hőguta előtt.

máj 282014
 

Már kicsit uncsi ez a cím, de mit csináljak, ha éppen azon az órán hiányoztam a suliból, ahol a kreatív címadást tanították. Biztos futottam akkor is.

Mint (ahogy a címből is kiderül) futottam szombaton is és vasárnap is. A hétvége első napján Pusztaszabolcsra látogattam el, ahol a Négy Évszak Maraton tavaszi fordulóját tartották. Ennek a lényege, hogy minden évszakban egy negyed maraton lehet futni. A matek szakosok már tudják, hogy ez egy évben pont egy maratonnyi távot jelent. Jó kis családias hangulatú rendezvényről van szó, a pálya szinte sík és végig aszfaltos. Ideális terep egy 10 km-es PB-hez. Amit ezúttal meg is futottam: 43:16-et mutatott Ede a 10-ik ezer méter végén. Boldogság, elégedettség. Az pedig külön megtisztelő volt számomra, hogy egy pályán futhattam Szekeres Ferenccel. A pályafutásáról egyébként a Futóblogon is volt egy három részes sorozat. Érdekesség, hogy ennek a sorozatnak a szerzője is részt vett a szombati futáson. Csupa nagyszerű dolog, ugye?

Aztán vasárnap várt Érd, és egy jótékonyági futás a gáton. Ez valamivel több, mint 5 km-t jelentett, de bemelegítésként kocogtam még két kört, az akkor még nem túl verőfényes időben. Mire a tényleges rendezvény elkezdődött a nap is kisütött, talán túlságosan is. Meleg is volt, meg iszonyú pára is, nyeltük a vizet rendesen. Rrrókával indultam neki a távnak, és majdnem féltávig tudtam is tartani a tempóját. Aztán Ő fokozatosan elkezdett távolodni tőlem, gondolom kezdtem izzadságszagú lenni a nagy loholásban. 🙂 Végül életemben először dobogóra állhattam (volna, ha van dobogó): 3-ik lettem, 21:31-es idővel. 20:45 alatt volt meg az 5 km, ami új PB. Boldogság, elégedettség újratöltve.

Vasárnap délután kerékpároztam még egy jót (két részletben), például ki a Camponához, ahol végre sikerült összeülni az UltraBalatonos csapattársakkal, és megbeszélnünk a tókerülés részleteit. Itt eldőlt, hogy kb 50 km-t fogok futni, három részletben: délelőtt, délután, és éjszaka. Jó lesz, már nagyon várom.

A hetet aztán a szokásos mókákkal kezdtem: hétfőn egy kis kondi, kedden pedig a csömöri lehajtóig tartó útvonalamon szaladtam egyet.

Ma pedig nem bírtam tovább, hogy valami nyikorog a biciklim első fogaskerekeinél, és elvittem szerelőhöz. Szét kell szedni az elejét, és ez sajnos több napos esemény, szóval a hétvégére ott kell hagynom Lédit. Még szerencse, hogy pont a Balatonnál fogok futkározni, így tudom nélkülözni a kétkerekűt.

Holnap azért még futok egy átmozgató 17 km-t, aztán pedig pihi. UB után jelentkezem!

máj 152014
 

Izgalmas hét telt el. A múlt hét szombat ugye munkanap volt, így ezen okból sem látogattam meg Rácalmást ezúttal. Viszont kimentem a 400 m-es pályára, és nyomtam 10×800 m résztávot. Egyáltalán nem esett jól. Fáradt is voltam, sok is volt a megelőző két hét edzés és munka szempontjából is, szóval mentem, ahogy tudtam, de inkább csak a fejem vitt előre, mint a lábam. Meg is lett az eredménye, azóta fáj a bal térdem. Nem baj, majd elmúlik…

Másnap aztán ugyan oda tértem vissza körözni. 35 km volt betervezve, aztán megvalósítva. Nem számoltam, de ez kb 75 kört jelentett. Plusz az oda-vissza 2-2 km. Eléggé változó hangulatban futottam: hol a tököm tele volt az egésszel, hol eufórikus állapotban haladtam. Nagyjából, mint az aznapi időjárás. Szerencsére az eső csak kis mértékben volt jelen ebben a négy órában. Akartam még aznap biciklizni is, de egyrészt későn végeztem, másrészt meg jelen lett az eső. 🙂

Nem futás, de azzal kapcsolatos események is történtek, például vettem egy új cipőt. Az újat úgy kell érteni, hogy még nem használta senki, nem úgy, hogy új típust. Maradtam a jól bevált vonalon, csak a verziószámot emeltem. Így most három Nike Pegasus 29 (két normál meg egy shield-es) után egy Pega 30-at koptatok ezentúl. Az utolsó 29-esben már 1100 km van. Most nem húzom nagyon túl, gondoltam 1500-ig hordom, az csak 300 km plusz az ajánlotthoz képest. 🙂 (Asszem kicsit sok lesz a szmájli. :P) Egyébként a Hervisben volt egy kiváló akció, melynek keretében 25%-kal olcsóbban jutottam a lábbelihez. Aztán majdnem vettem egy Lunarglide-ot is, azt már a Spuriban, mert egy 4-es pont a méretemben 20000 Ft-ra volt leértékelve. Aztán közbejött Ede, és nem lett Luanrom. Elmondom.

Valószínűleg írtam már, hogy kb február óta elég változatos pulzus értékeket mért a Garminom (aki Ede). Cseréltettem a mellkaspánt jeladójában elemet, de az sem segített. Végül a múlt héten elvittem a NaviGate-hez, ami a magyarországi hivatalos Garmin partner meg szervíz. Itt egy napig tesztelték a pántot és a jeladóját, majd megállapították, hogy a pánt a rossz. El is mentem még aznap (péntek) egy Polár üzletbe, mert kigugliztam, hogy van olyan mellkaspántjuk, ami kompatibilis a Garminos jeladóval. És fele annyiba kerül. Ezért már megérte volna bebiciklizni a Teréz körútra, he nem derül ki a helyszínen, hogy nem mutat jó pulzust a Polar-Garmin kombó. Szomorúan futkároztam tehát a hétvégén a mozgás közbeni pulzus értékem ismerete nélkül. Mondjuk nem dőlt össze a világ, csak majdnem. Hétfőn aztán visszamentem a Garminhoz azzal a keserű tudattal, hogy 13000 jó magyar forinttól fognak megszabadítani nemsokára. De nem így lett. Ugyanis rátéve a jeladót egy pántra…hibás értéket mért! Ekkor tudományosan meg lett állapítva, hogy a jeladó is rossz. Szóval vehettem meg az egész szettet, ami 18000 Ft-ba fájt. Na így lett működő pulzusmérőm, és nem lett Lunarglide-om.

Kedden és csütörtökön (azaz ma) aztán felavattam az új cipőt és az új mellkas egységet is. Mindkettő remekül szuperál. 15 és 10 km volt a táv. A hét elején a XVI-ik kerületi körömet futottam, ma pedig a Rákos-patak mentén zúztam. Könnyed, jó eső kocogás volt mind a kettő, 140-es pulzushatár alatt.

A mai napon pedig még egy hatalmast kerékpároztam az esőben, mindenkinek ajánlom, remek mulatság. És ezt nem szarkasztikusan írom, hanem tényleg így van. Nem tudom mitől, de ma hazafelé végig vigyorogtam az utat, pedig hideg volt, fújt a szél és esett az eső. Perverz vagyok, mi? 🙂

Holnap kondi lesz, aztán szombaton irány Paks, és irány a marATOM 6 órás futás! Jó móka lesz, remélem.