nagy közös edzés » Keratomié
Sze 112013
 

Úgy tűnik túltettem magam a vasárnapi szar ügyön, és kezd körvonalazódni a folytatás. Egyrészt ugye megy a maratonra felkészülés az edzésterv szerint, másrészt azt hiszem kitaláltam, hogy mikor futom meg a “tuti” félmaratont.

De repüljünk kicsit vissza az időben, még a múlt hét csütörtökjére, amikor is az utolsót futottam a hétvége előtt. Ehhez egészen a Margitszigetig mentem ezúttal, ahol a DK Team NKE-jén vettem részt. Két kényelmes kört kocogtam, jól esett, nem fáradtam el. Közvetlenül a sportolás után egy kis céges sörözés következett, ami szintén a szigeten volt, úgyhogy minden klappolt. És ezúttal csak annyit ittam, hogy ne ártson meg. 🙂

A balul sikerült félmaraton után tegnap voltam először a patak parton egy laza átmozgató futásra. Reggel már azért hűvös van azt tapasztaltam, ráadásul köd is volt, az eső lába is lógótt, egyszóval csodálatos futóidő volt. 🙂 Kényelmesen, a Tüskevár-t hallgatva tettem meg a 11 km-t.

A futás mellett egyébként viszem a kondi projektet is, egészen jó eredményekkel. Látszani még nem látszik az izom rajtam, de már nagyobb súlyokat tudok megmozgatni, mint az első hetekben. Ez mindenképpen fejlődés. Bár a bal vállamban ismét előjött a fájdalom, ami néha kettlebelen is. Hiába harmincon túl tényleg kezd szétesni az ember.

A 100 fekvőtámasz / 200 felülés kihívást most jegeltem kicsit, előbb erősödök, aztán majd újra nekimegyek a feladatnak. A fegyencedzés hasazása és fekvőtámasza viszont megy, a nem kondis napokon. A kondiba egyébként is van hasazás, ahol nincs, oda meg betettem a nyújtott láb emelést a fegyencedzésből. Szóval hasra gyúrás minden nap van. 🙂

Visszatérve a futáshoz: a cél most már a maraton négy órán belül, előtte már nem lesz félmaraton PB futás. Ahogy azonban a bevezetőben is említettem, kitaláltam, hogy mikor és hol fogok robbantani a 21 km-es távon: novemberben, a siófoki Balaton Félmaratonon. Eredetileg úgy terveztem, hogy idén mind a két napon futok, így lehet ugye itt teljesíteni a maratont: szombaton két részletben 21 km-t, vasárnap pedig egyben még egyszer ugyan ezt a távot. A dolgok azonban másképpen alakulnak valószínűleg: csak vasárnapra megyek, és futok, ahogy tudok. 🙂 A pálya ideális, teljesen sík, egy rövid szakaszt leszámítva aszfalt/beton, az idő kellemesen hűvös lesz remélem, úgyhogy csak tartani/fokozni kell a formám a maraton után. Ehhez keresek majd egy szimpatikus öt hetes edzéstervet.

Teljesíthető tervek szerintem.

Sze 032013
 

A múlt héten folytattam az edzéstervnek megfelelően a felkészülést a Budapest Maratonra és a félmaratonra. Kicsit visszavettem a km mennyiségből, hátha gyorsabban múlik a talp és derék fájás. Meg váltogatom a cipőket is, a shield-es Pega puhábbnak tűnik, mint a nem shield-es Pega. A fájdalom azonban – kiváltképp a derék – makacs dolog, lassan gyógyul. (A fájdalom tud gyógyulni?)

Azért csütörtökön kocogtam reggel egy kényelmeset a Rákos-patak mellett. Délután elmentem a Margitszigetre, ahol a DK NKE-je (Nagy Közös Edzése) volt, már a Nike Budapest Félmaraton jegyében. Volt ismertető a frissítésről, a futás közbeni pulzusról, meg még pár érdekes dologról Marik Balázs és Monspart Sarolta előadásában. Jó volt, itt most a futást kihagytam.

Szombaton azonban nem, ekkor volt a III. Folyóparti Futóparti az Óbudai Futókör SE szervezésében. A táv 13500 m volt, gondoltam megnézem, hogy 5 perces km-ekkel mennyire fáradok el. Ebből akartam következtetni a félmaratoni állapotomra. Végül is csak valamivel több, mint 12 km lett a hossz, és végig 5 perc/km alatt teljesítettem. Nem mondom, hogy a végére nem fáradtam el, viszont nem frissítettem sehol futás közben, plusz gyorsabban is mentem, mint amit a 21 km-re tervezek. Összességében tehát azt mondhatom, hogy a főpróba jól sikerült, jöjjön az előadás! 🙂

A vasárnapi hosszú futást azért nem hagytam ki, bár most nem is volt olyan hosszú, és nem is keltem korán. Egy kicsit újítottam is az útvonalon: most először futottam túl az M3-ason a Rákos-patak mentén. Elkocogtam egészen az irodáig, ahol dolgozom, meg vissza. Jó kis futás volt, és most már azt is tudom, hogy kényelmes futással 53 perc alatt érnék be a munkahelyemre. Majdnem gyorsabb vagyok, mint a BKV. 🙂

Ma is volt egy kis reggeli frissítő mozgás, sötét is volt, a szél is fújt, úgyhogy jól beöltöztem: a pólóra vettem egy polár futó pulóvert, arra meg egy széldzsekit. Ez kb úgy 1,5 km-ig kényelmes is volt, aztán elkezdett meleg lenni. Azért végigtoltam a patak kört, de legközelebb lehet, hogy lengébben kell öltözni.

Viszont már nem sokáig. Az ősz itt van, és nem csak a futószezon jött el vele, hanem a sötét és egyre hűvösebb reggelek is. Azért még egyelőre nem kell hosszú nadrág, de felülre már kell a két réteg (a három ugye sok, mint kiderült 🙂 ). Azért nyomon továbbra is a reggeli edzéseket, minél zordabb az idő, annál jobban lehet csavargatni felfelé a hősfaktort.

A héten lesz még egy átmozgató két Margitsziget kör csütörtök este, aztán vasárnap Nike Félmaraton. A fehér lufik környékén megtalálható leszek.

Júl 292013
 

Futás kánikulában címet akartam adni ennek a fejezetnek, de az nem állta volna meg a helyét. Ugyanis annyira nem szeretnék a tűző napon futni, hogy még hétvégén is felkelek korábban, csak, hogy a kellemes hajnali 25 fokban teljesíthessem a napi penzumot. Hétköznap meg ugye egyébként is 5 körül indulok a patak partnak.

Mint például a múlt hét kedden, amikor egy laza 11 km-t mentem a szokásos utamon. Itt visszafelé már másodmagammal kocogtam, mert egy idősebb úr csatlakozott hozzám, és a Kerepesi útig végigbeszélgettük a távot. Többször láttam már a reggeli futásim közben, de mindig csak köszöntünk egymásnak, aztán futott, ki merre látott. Most egészen szórakoztató történeteket mesélt a fiatal futó éveiről. Hihetetlen, hogy mennyi ember mellett “futunk el” nap mint nap, anélkül, hogy belegondolnánk: milyen érdekes élete lehet, milyen sok minden történhetett vele az elmúlt években, mennyi tanulságos, meglepő, szomorú, felemelő, erőt adó dolgot tudna mesélni magáról, a megélt élményeiről. Én most egy futótárséba belepillanthattam 5 km erejéig.

Szerdán aztán fartlekeztem kicsit, nem is olyan rossz eredménnyel, aztán csütörökön két lazább futásom volt reggel, illetve délután. A reggeli a szokásos Rákos-patak parti volt, a délutánit pedig a Margitszigeten abszolváltam a DK Team edzésén. Itt rendeltem DK-s pólót, úgyhogy remélem az augusztusi Suhanj!6 órás verseny (egy részét) már abban futhatom.

Szombaton egy Rácalmáson belüli 10 km-t teljesítettem, vasárnap pedig a Rácalmás-Dunaújváros-Rácalmás körömet mentem, dombostúl, lejtőstűl. Jó volt mind a kettő, meg az idő is, ugye, mert direkt kicseleztem a meleget. Azért szombaton is kaptam ízelítőt a hőségből fűnyírás közben, meg vasárnap is a hazaút alatt a kocsiban. Ma pedig az irodából hazafelé tartva “esett jól” a szaharai meleg.

Nemsokára azonban kezdődik a lehűlés az előrejelzés szerint, titkon remélem, hogy holnap reggel még esni is fog egy kicsit. Jó lenne esőben futni egyet!

Júl 222013
 

… rég nem írtam beléd. Vagyis írtam egy eseményről, de a többi történést méltatlanul elhallgattam előled. Most pótolom ezt a mulasztást.

Az utolsó rögzített futásom óta (nem számolva a Hortobágyit) azért összekocogtam néhány km-t. Például még azon a héten csütrötökön mindjárt kétszer 10-et: egyet reggel a patak parton, egyet pedig délután a DK Team Nagy Közös Edzésén (NKE). A reggeli egy harmadolós futás volt, meg voltam elégedve, jól ment. A délutánit lazára terveztem, nem akartam nagyon széthajtani magam a Délibáb előtt. Végül a két szigetkört 5 perces átlaggal sikerült megfutni, úgy, hogy közben nem is hajtottam (nagyon 🙂 ). Szóval ezzel is maradéktalanul elégedett voltam.

Szombaton aztán irány a Hortobágy, majd vasárnap kocogtam egy levezető 11 km-t. Ettől féltem egy kicsit, az előző napi félmaraton miatt, de végül nagyon élveztem a mozgást, jól is esett.

A következő hét kedden 10×500 m résztáv volt a penzum, amit megint csak egészen jól teljesítettem (magamhoz képest 🙂 ), csak az Endomondo bosszantott fel egy kicsit, amikor két és fél km után sikerült leállnia. Már másodszor játssza el ezt, igaz mindig ezeknél az 500 m-es résztávoknál, amikor nyomkodom futás közben a telefont, mert hát tudnom kell, hogy mikor van 500 méter. Ezt valószínűleg nem szereti, és leállással büntet.

Szerdán aztán futottam egy tisztességes 11 km-t a Rákos-patak partján, itt minden rendben volt. Pénteken muka után volt még egy harmadolós futás, és magam is meglepődtem, hogy problémák nélkül sikerült teljesíteni. Főként azért volt ez érdekes, mert elkezdtem kondi terembe járni, és pont a pénteki nap reggelén volt láb edzés, és eléggé fájt a combom munkába menet. Azt hittem, hogy délutánra csak erősödni fog az izomláz és a fájdalom, de nem, szinte teljesen elmúlt. Ennek nagyon örültem, mert szombaton 21, vasárnap pedig 30 km volt az edzéstrevbe felírva, és ami ott van, azt ugye teljesíteni kell, akár mennyire izomlázas is az ember lába. Szóval féltem egy kicsit a hétvégétől, de aggodalmam feleslegesnek bizonyult, az összes előírtat megfutottam. Mind a két nap reggel indultam neki, figyelve a pulzusra. Szombaton a Kincsem-parkot kerültem meg háromszor mielőtt a patak partra tévedtem, vasárnap pedig a 16. kerület egy résztét hódítottam meg. A vége itt is a Rákos-patak volt.

A héten folytatódik a kondi-futás kombó, plusz csinálom továbbra is a 100 fekvőtámasz 200 felülés programot. A fekvőtámasz egyre rosszabbul megy, de legalább a felülésben fejlődtem. Már harmadszor megyek neki a harmadik hétnek. És nem azért, mert meseszám.

A kondiról csak annyit, hogy egy hét után még nagyon tetszik. Tudom, hogy húst kéne ennem az izmok fejlődéséhez, de amíg nyár van elvagyok gyümölcsökön is. Aztán majd meglátom.

Szóval kedves naplóm! Behoztam a lemaradást.

jún 042013
 

Egészen pontosan: futás Németországban. Szóval nem elfutottam addig, hanem csak futottam kettőt ott. De két milyet! Igazi hősfaktor állítósat. Volt szakadó eső, erős szél, meredek emelkedő, durva lejtő, és ezek kombinációja. Tehát nem kellemes, de (remélem) hasznos futások voltak.

Időrendi sorrendben haladva az eseményeken, megvolt az utolsó bejegyzés végén emlegetett kettlebel, Star Trek nézés és alvás. Aztán volt még azon a héten csötörtökön egy reggeli és egy esti futás, a Rákos-patak mentén és a Margitszigeten. Az utóbbi a DK Team NKE-je volt. Mind a kettőn alacsony pulzussal futottam, élvezve a mozgást. Pénteken aztán kettlebel, majd hazaút következett, futás nem volt. Annál inkább szombaton! Ekkor volt ugyanis a Négy Évszak Maraton Pusztaszabolcson, aminek keretében futottam egy 45 perces 10km-t. Ez 4:30-as ezer métereket jelent, ezt a tempót most először sikerült ilyen hosszú távon fenntartanom. Nagyon elégedett voltam, azért is, mert éreztem, hogy tudtam volna még tovább menni. Ez egy elég jó állapotfelmérő volt az 1:45-ös félmaratonhoz vezető úton. Vasárnap aztán egy levezető 21 km-t teljesítettem, 140-es pulzus alatt, a Rácalmás-Dunaújváros-Rácalmás útvonalon. Egy kis izomlázat éreztem az előző napi nagyobb tempójú futás után, de végül is hamar elmúlt.

Hétfőn aztán futás pihenő volt, de a kettlebel azért nem maradt el. A hét további része a szokásos módon telt: reggel futottam, a nap többi részében meg dolgoztam. Kedden egy 140-es pulzusos 11 km-t mentem, szerdán egy fartlekkel tarkított 11 km-t tettem meg, csütörtökön pedig ezúttal csak reggel futottam 11 km-t lazán. Este nem tudtam menni a Margitszigetre, mert másnap reggel 3-kor kellett kelnem, hogy időben kiérjek Gerodába, ahol egy barátomat látogattam meg, aki nemrég költözött ki. Az út a Google szerint valamivel több, mint nyolc óra, a valóságban egy reggelizős és egy tankolós megállással inkább 9 óra volt. Egész Ausztiában szakadt az eső, szóval nem sokat láttam kifelé a kocsiból, főleg, ha mentek előttem és felverték a vizet. Azért tudtam tartani az autópálya tempót. 🙂 Németországba átérve jobb volt a helyzet, mind időjárásilag, mind sebességben. Ahol lehetett kihasználtam, hogy lehet menni viszonylag korlátozás nélkül. Két óra körül érkeztem meg, ekkor még  normális volt az időjárás, bár már lógott az eső lába. Gyorsan felfrissítettem magam két sörrel, majd elmentünk megnézni a kreuzberg-i apátságot, ahol helyben főzött sör van literes korsóból. Itt egyből két korsóval is megnéztünk, majd a már megeredt esőben igyekeztünk hazafelé. Kicsit megálltunk Geroda egyetlen italmérő helyiségében, ahol a Kreuzbergben megvásárolt kupát tele kértük, majd vidáman sétáltunk a szállás felé. Itt aztán magunkhoz vettünk még néhány sört, és a Magyarországról magammal vitt törköly aszú pálinkából vagy három felest. Reggel egészen frissen ébredtem. 🙂

Kelés után magamra szedtem a futós gúnyámat, és másodmagammal az addigra ismét szakadó esőben nekiindultunk a hegynek. Merthogy ezen a részén Németországnak sík terület nincs egy szál se. Van viszont emelkedő, majd lejtő. Úgyhogy mentünk felfelé 2 km-t, majd lefelé 2 km-t, majd felfelé 3 km-t, majd lefelé 3 km-t. Igazi hullámvasút, kellemesen hűsítő vízfüggönyben. Én azért élveztem: a táj szép volt, és jól is esett az előző napi alkoholizálás után egy frissítő futás. A nap további része sétálással, városnézéssel, és sörözzéssel telt. Vasárnap még indulás előtt akartam futni egyet. Indulás 8-ra volt tervezve, és én 30 km-t szerettem volna futni. Ennek megfelelően 3:45-kor keltem, majd sötétben és viharos szélben indultam neki. Végül kivilágosodott, a szél is mérséklődött egy idő után (persze az utolsó km-ekre megint rákezdett), a tempó sem volt túl gyors, úgyhogy teljesítettem a tervezett távot. Életemben másodszor futottam egyben 30 km-t!

Végül nem nyolckor, hanem kilenckor indultunk visszafelé, és 12 óra alatt sikeresen landoltunk Rácalmáson. Ausztriában a változatosság kedvéért szakadt az eső (meg Németország nagy részén is), ráadásul valami miatt fél órát kellett állnunk az autópályán, pedig látszólag semmilyen rendkívüli forgalmi helyzet nem volt.

Hétfőn a szokásos kettlebeles futásmentes nap volt, aztán ma kocogtam 15 km-t, alacsony pulzuson. Meglepően jól ment, nyomát sem éreztem fáradtságnak, pedig hétfőn hazafelé majdnem elaludtam a metrón, annyira álmos voltam. Mondjuk már 21:30-kor lefeküdtem aludni, ezek szerint sikerült kipihenni magam.

Holnap egy 6×0,5-ös résztávos edzés lesz, csütörtökön pedig – mivel a Margitsziget le van zárva az árvíz miatt – 25 km-t futok reggel. Kíváncsian várom, hogy hogy fog menni.