jan 272015
 

Van ez a futós esemény minden évben kétszer, január és február végén, amit a finn ötletgazdája kimondottan azért talált ki, hogy télen, amikor jó hideg van, meg egyébként is nincsenek futóversenyek, lehessen egymással virtuálisan megmérkőzni. Virtuálisan, mert egy internetes oldalon lehet regisztrálni a futásokat, és így kvázi bemondás alapján áll elő a sorrend. Lehet 50 vagy 25 km-t teljesíteni, vagy ki mennyit akar. Ez a versengés része. A másik, hogy az év leghidegebb időszakában rendezik meg. Nyilván, amikor a finn srác kitalálta, még gyerekcipőben (természetesen futócipőben) járt a globális felmelegedés, akkor még január végén tényleg hideg volt. Az idősebbek még beszélik, hogy hó is esett. Fantasztikus! Ezzel szemben, például idén télen milyen az időjárás? Hát olyan, hogy az egyszeri futó aggódva tekintget kifelé az ablakon indulás előtt, hogy vajon nem lesz-e sok a hosszú ujjú felső.

De a Yours Truly-hoz zord körülmények dukálnak. És az időjárás meghajtotta magát a népakarat előtt, és lettek zord körülmények. A múlt héten még kellemes kora tavaszi időben lehetett futkározni, mint tettem azt csütörtök reggel is. Könnyedén tartottam 140 alatt a pulzusomat, és most ez valahogy hat percen belüli átlag tempót jelentett. Igazán jó volt. Úgy alakult, hogy csütörtökön délután futottam még egyet, azúttal a munkatársaimmal a Margit-szigeten. Élveztem ezt is, és megtudtam, hogy a munkahelyem oda-vissza, plusz egy szigetkör, az kb 8 km.

A következő szaladgálós nap a szombat volt, amikor is egy Rácalmás-Dunaújváros-Rácalmás vonalat rajzoltam mintegy 20 km-en keresztül. Azért, hogy némi izgalom is legyen benne – meg ugye alapozás van -, lépcsőztem kicsit a tavalyról már ismert szerkezeten. Ezúttal háromszor futottam fel és kocogtam le róla, lefelé mindig szépen megnyugodott a pulzusom, fölfelé meg szépen közelített a max értékhez. Tetszett, meg hasznos, úgyhogy ezen a héten ötször mászom meg.

Vasárnapra aztán kellemes szél, havas-jeges-vizes-valami eső, kicsivel nulla fok alatti hőmérséklet, és némi hó lett. Az időjárás tényleg komolyan vette a Yours Truly-t. És ez így teljesen rendben is van, bár amikor az arcom csapkodta a jeges eső, akkor nem teljesen ez volt a véleményem. Érdre mentem futni, és sokan mások is, a szokásos jó társaság gyűlt össze, igazi örömfutás volt. Mondjuk a második 25 km egy kicsit monoton volt az érdi gáton, még jó, hogy maradtunk páran, így beszélgetve azért könnyebben teltek a km-ek. Végül kb bruttó hat óra alatt lett meg az 50 km, aztán amikor a tapiriik segítségével áttöltöttem az adatokat a Movescount-ról az Endomondo-ra, akkor kikerültek belőle a nem mozgással töltött percek, így látszik, hogy nettó 5:17 óra volt a futás. Azt hiszem többet nem használom az online szinkronizálót, inkább kézzel töltötm majd át az adatokat az Endomondora. Akkor remélem a hat óra az hat óra marad.

A hét első futása ma volt reggel, egészen hidegben, de nem fázva karcoltam 15 km-t, ahol szoktam. A pulzusomat megint könnyedén tudtam 140 alatt tartani, ebből arra következtetek, hogy a múlt heti hasonlóan jóleső, és a megszokott alapozós tempómnál kicsit gyorsabb futás nem egyszeri eset volt. Csütörtökön kiderül.

Addig is, meg auztán is: végre lehet mínuszban futni, ki kell használni az alkalmat. Lehet, hogy a jövő héten megint tavasz lesz.

dec 092014
 

Tehát megkezdődött az alapozás jövőre. Ennek jegyében a kondis súlyzózás helyett (már egy ideje) köredzés jellegű megpróbáltatásokon veszek részt hetente háromszor. Ez azért is jó, mert, ha megkérdezik, hogy miért nem lesznek izmaim a kondiba járástól (persze csak miután a nevetéstől már szóhoz tud jutni, akivel éppen beszélek erről), mondhatom, hogy nem súlyokat emelgetek, hanem erősítek, nem látványos, de annál fontosabb izmokat. A strandra nem jó, de a futáshoz elengedhetetlen a hát, törzs, csípő, meg hasonlók edzése.

Az alapozásnak másik, sokkal élvezetesebb része a hosszú, lassú futás. Nincs rohanás, nincs résztáv, fartlek, csak a kényelmes kocogás, alacsony pulzussal, jó hosszan. Na ezért jó télen (igazából az alapozó időszakban) futni. Egyelőre még nagyon hideg sincs, az a néhány esőben végzett futás meg direkt jó, hogy az ember tudja feljebb tekerni a hősfaktort. 🙂

Akkor hát szépen sorjában: még az előző bejegyzés hetében, egy kicsit hosszabbat kocogtam csütörtök reggel, kicsit más útvonalon. Aztán szombaton egy még hosszabb utat tettem meg, gondoltam átfutok a Duna túloldalára a Pentele hídon. Így is tettem, az oda-vissza út 42 km-re jött ki. Vasárnap aztán már csak egy Rácalmás-Kulcs-Rácalmás körrel búcsúztattam a hétvégét.

A következő héten a hétköznapok a körözések jegyében teltek, két 20 km-es karika sorozatot rajzoltam, a szokásos kedden és csütörtökön. Tényleg csak lazán, hogy az extrém érzékeny torkom ne fázzon meg. Szombaton aztán – mivel már egy ideje nem volt komolyabb eső -, gondoltam futhatnék földúton is, úgyhogy elindultam Rácalmásról az M6-os autópálya mellett vezető szervíz úton Adony felé. Majdnem el is értem, így lett az oda-vissza út 30 km. Vasárnap pedig újra tudtam menni Érdre, ahol a gáton futkorásztam szintén 30 km-t. Jó kis hét volt, és ezzel véget is ért az ősz és elkezdődött a tél.

Amit egy némileg csökkentett km számú héttel kezdtem. Bár a lelkesedésem töretlen volt a hosszú, lassú futáskotat illetően, időnként (mondjuk minden harmadik héten) kicsit visszább kell venni, ezt írja a szakirodalom azon része amit én olvastam. Ezért kedden és csütörtökön is 15 km-t lassúztam, sőt szombaton is ugyan ekkora távot tettem meg. A hétköznapi futásaimon ismét köröztem, de ezúttal visszafelé. Nem a változatosság, mint inkább a szembe fújó szél miatt. A szokásos irányban ugyanis azt vettem észre, hogy egy elég hosszú szakaszon hideg szél fúj szembe, és az nem kellemes. Az irányon változtatva ez kevésbé zavaró. Szombaton pedig részben a Szilas patak mellett épül új kerékpárúton futottam (ott, ahol egyszer reggel őzikéket láttam). Jó volt.

Vasárnap pedig Mikulásos tókör volt, agárdi rajttal és céllal, a Velencei-tó körül. Az időjárás majdnem tökéletes volt futáshoz, csak egy kicsit több eső esett, mint kellett volna, de legalább szél nem volt. Kellemes hangulatú futást csaptunk az érdi futótársakkal, ezúttal kicsivel több, mint 29 km-en. Idén már harmadszor futok itt, és nem lehet megunni.

Ezen a héten aztán megint kicsit emeltem a távot, így ma a visszafele irányba karcoltam a köröket a reggeli 5 fokban, 20 km-en keresztül. Ez a hét ilyen lesz.

nov 012014
 

A maraton utáni hét csütörtökön megtettem ugyan azt a kört, mint kedden. Ekkor még egészen elviselhető idő volt reggel, rövidnadrág póló+hosszú ujjú felső teljesen elég volt a 140-es pulzussal vánszorgáshoz. Érdekes módon most (még) nem utálom annyira ezt a lassú tempóban futást – ami ugye az alacsony pulzus tartása miatt lesz lassú -, mint tavaly, amikor először igazán komolyan vettem a pulzuskontrollos edzést. Lehet, hogy reggel jobban esik ez a kényelmes kocogás, meglátom majd mi lesz januárban.

Pénteken aztán céges buli volt, aminek folyományaként “kénytelen” voltam kihagyni a szombat reggeli 20 km-t, ami az edzéstervemben szerepelt. Ez egy nagyon érdekes történet (én is csak elbeszélésekből értesültem róla, pedig átéltem 🙂 ), amiben van minden a nem talált lakáskulcstól a nem talált lakásig, igazi hollywood-i forgatókönyv alap.

Nem maradt futás nélkül a hétvége, mert a vasárnapi adagot lenyomtam, igazi futóidőben, napsütéssel, kipihenten, jókedvvel. A következő hét úgy indult, mint bármelyik másik, leszámítva, hogy amikor hétfőn indultam volna az edzőterembe leeresztve találtam a kerékpárom első kerekét. Szerencsére van a közelben egy benzinkút, lementem felfújtam, nem tűnt defektesnek (nem engedte hangosan a levegőt), ezért elmentem vele edzeni. Természetesen mire végeztem újra lapos volt. Hazasétáltunk (a bicikli meg én), és elmentem dolgozni kocsival. Mind az odaúton, mind pedig hazafelé megállapítottam, hogy a Hungária körút (szerintem amúgy tetszőleges út Budapesten hétköznap reggel és este) alkalmatlan a normális közlekedésre, és milyen szuper, hogy biciklivel megyek dolgozni: nincs tömeg, gyorsabb, mint akár az autó, akár a BKV, és közben még mozgok is. Tiszta élvezet. A dugóban ücsörgés nem az. Ennek ellenére kedden és szerdán is autóba kényszerültem, nem is győzöm magam eléggé sajnáltatni. 🙂

Kedden volt reggel futkározás is, a csöpögő esőben keringtem egy jót. Az órám által mért pulzus nyilván itt sem fedi a valós értékeket, érzésre ez is 140 alatt volt, csak az öv, vagy a jeladó (megint) nem volt a helyzet magaslatán. Azért az vicc, hogy ez már a második jeladó-öv kombóm, mióta megvan az óra, pedig még csak egy éve van meg. Eldöntöttem, hogy kipróbálom a Suunto-t, annyi jót hallani róla, remélem a pulzusméréssel jobban meg tud birkózni, mint a Garmin. Most tehát vadászom az akciókat, karácsonyra csak megesik szegény futókon a forgalmazók szíve. 🙂

Csütörtöktől négy nap munkamentesség vette kezdetét, amit arra használtam fel, hogy meglátogassam Németországba távozott barátaimat. Zeitlofs-ba mentem, ami majdnem 1000 km vezetést jelentett. 23-án reggel négykor indultam, és délután fél kettő körül értem oda, aznap már nem volt futás, de volt minimális sörfogyasztás. Pénteken már reggel hétkor felkeltem, hogy a közeli hegyeket bevegyem futva, de még sötét volt, így csak egy óra várakozás után indulhattam neki a természetnek. Könnyű 20 km-t terveztem, élvezve a környezetet, és figyelembe véve, hogy nem vagyok terepfutó. Nagyon jól sikerült futás lett. Nekiindultam egy erdei ösvénynek, és mentem, amerre emelkedett az út. Egyszer csak elértem a csúcsot, és csak egyszer kellett belegyalogolnom, egy véget-érni-nem-akaró emelkedőn. Futottam, nem is tudtam merre, de valahogy jól esett csak úgy menni a nagy fák között, a lehullott leveleken, patakok, legelők mellett. Tisztára romantikus volt, ahogy behatoltam az erdőbe. Azért próbáltam figyelni, hogy egy-egy útelágazódásnál merre kanyarodom – így is tettem egy kört, mert egyszer rossz irányba fordultam. Egy idő után végül kijutottam valamilyen kis településre, ahol megfordultam. Annyira élveztem az egész mókát, hogy a hazaúton megfordult a fejemben, menni kellene még valamerre, itt az erdőben, a számtalan kis ösvény valamelyikén, csak ne haza. De sajnos limitált idő állt rendelkezésemre, mert délután túrával egybekötött sörözésen kellett részt vennem. Így is 21 km lett a vége.

Másnap persze nekiindultam megint, kicsit más irányban, de szintén csodálatos helyeken. Ezúttal 20 km-t tettem meg a hatalmas fák között, és az élvezeti faktor egy szemernyit sem csökkent. Érdekes idáig – úgy gondoltam – jobban szeretem az aszfalton futást, igaz, hogy csak néhány alkalommal merészkedtem terepre. Most viszont kezdek vágyni az emelkedőkre, a lejtőkre a jó levegőjű csodálatos tájra, a fákra, az illatokra és érzésekre, amit egy városi futás közben nincs alkalmam átélni. És elkezdtem terepfutó cipőket nézegetni. 🙂

De gondolom ez a táj bárkit megigézett volna:

Fák

Fák

Út a fák között

Út a fák között

Látszik az ég a fák között

Látszik az ég a fák között

Szép

Szép

Hideg

Hideg

A legelők egy része így volt elkerítve

A legelők egy része így volt elkerítve

Patak és köd

Patak és köd

A fák fölött a ködben folytatódik a hegy - vagy az már csodaország?

A fák fölött a ködben folytatódik a hegy – vagy az már csodaország?

Híd

Híd

Vasárnap egész nap a hazaúttal ment el, így a következő futásra egészen keddig kellett várni. Ekkor csak a közelbe mentem körözni, figyelve a pulzusra. Szerdán extra izgalmas nap volt, mert defektet kaptam megint a biciklimmel, ezúttal a hátsó kerék adta meg magát. Mivel úgy is aktuális volt a tél előtti átvizsgálás, ezért elvittem szervizbe, ahol a belső cserén kívül a váltót és fékeket is beállították, így most már jöhet a tél. Már csak néhány téli kerékpáros ruhát kell beszereznem, hogy ne csak a bicikli, de én is túléljem a mínuszokat. Este pedig az idei utolsó Nike Futóklub edzésen vettem részt a Margit-szigeten, kicsit a hivatalos edzésen kívül, de jót futva.

Csütörtök reggel sapkában, kesztyűben indultam neki a XVI-ik kerületnek, és kocogtam egyet, persze a pulzuskontroll jegyében, és csak magamban puffogva, hogy már megint milyen pulzus mér az a sz…óra.

Az októberben megint 300 km alatt teljesítettem, és meg is fordult a fejemben, hogy pénteken kimegyek este futni még egyet, de nem így történt. Ma viszont mentem egy jót csak még nem töltöttem le az óráról az adatokat, így erről majd legközelebb. Ahogy a holnapi Achilles-napi futásról is, aminek kapcsán végre megint megyek Érdre.

Jó lesz.

Júl 152014
 

Mindenféle mulatságos dolgok történtek a hétvégén, az időrend miatt azonban előbb kell kezdenem. A múlt  héten közhírré tettem, hogy 31 lettem, és ennek örömére 31 km-t mentem, de nem kedden, hanem vasárnap reggel. Na jó, abbahagyom, a vége már úgysem jött ki. Szóval csütörtökön körözgettem 17 km-t a közeli utcákban. Ahogy említettem mostanában tökre élvezem ezeket a körbe-körbe futásokat. Szombaton aztán lebuszoztam a Hortobágyra, ahol a Délibáb Félmaratont rendezték meg. Elég pocsék idő volt, mint kiderült a helyszínen már három napja esik az eső, mikor odaértünk is épp szemerkélt, aztán néha jobban rákezdett, néha meg teljesen elállt, és kisütött a nap. Egyik sem volt jó, bár az eső egy fokkal elviselhetőbb volt, mint a gőzölgő föld. Már csak ezért is, mert a “futópálya” olyan állapotban volt, hogy arra épelméjű ember még nagyon óvatosan, gyalog sem merészkedett rá, nemhogy futva. De ki mondta, hogy a futók épelméjűek? 🙂

Több százan vágtunk neki a három körnek. Az első két pocsolyát még megpróbáltam kikerülni, az elején még óvatosan léptem bele a sárba, aztán úgy 500 m után úgy gondoltam, hogy nem táncolok itt fölöslegesen lábujjhegyen, ha ilyen a terep, hát ilyen. Na, innentől volt igazi örömfutás. Nem érdekelt, hogy egy pocsolyában egyszer benntragadt a cipőm, egy másikban egy hatalmasat estem pont pofára, felkeltem, és széles vigyorral futottam. Nagyon jó érzés volt, bár nem tudom, hogy mitől, nem emlékszem, hogy bármilyen tudatmódosító szert beszedtem volna. Az első kör nagyon hamar elment, a másodikban már azt hittem, hogy tudom mire zámíthatok, de tévedtem (ekkor estem el), a harmadik pedig már egy kicsit lassabb levezetés volt. A hivatalos időm 1:46:02 lett, ami pár másodperccel jobb, mint tavaly. Este aztán nem kellett nagyon altatni. Még reggel is elég fáradt voltam, amikor kimentem kocogni egyet, sajnos megint kevesebbet tudtam csak menni a tervezettnél. Ezúttal is az angol vécé utáni vágy hajtott haza, két (!) megtett km után. Nem erőltettem, inkább elmentem kerékpározni. Sikerült egy egészen embereset tekernem, bár nem túl gyorsan, de nagyon élvezetesen. Elgurultam Esztergomig, majd onnan haza. Jó kis bemelegítés volt ez az augusztusi Balaton kerülésre.

Ma pedig szintén a körözős útvonalamon tettem meg szintén 17 km-t, igen egyenletes tempóban, 140-es pulzushatár alatt.

Hát így telnek a napok errefelé.

Júl 092014
 

Ez van, eltelt egy év megint. Hogy valami jó is legyen a dologban, annyi km-t futottam vasárnap, ahány nyarat éltem meg idáig. Hasonlóan a tavalyi szülinapi futásomhoz, ezt is nagyon élveztem, Dunaújváros Duna partján kocogtam fel-le, meg egy kicsit Rácalmás és Dunaújváros között ide-oda. A vigyorgás most is letörölhetetlen volt az arcomról, és nem csak az előző nap elfogyasztott töméntelen sörnek köszönhetően. Meg a nem töméntelen töménynek. (Most nem ittam, de tényleg.)

Azért is volt jó, hogy jólesett a futkározás, mert előző nap a rácalmási dombok kínálta lehetőséget kihasználva, – meg az edzéstervet betartva – 5×400 m-t futottam fölfelé, meg persze majdnem ugyan annyit lefelé. Na ez nem volt jó. Egyrészt már pénteken volt némi sörözgetés – úgy délután háromtól kb. este kilencig. (Mondjuk közben volt két alkoholmentes óra, amikor vásárolni voltunk.) Másrészt – és itt lehet ok-okozati összefüggés az egyes ponttal – a gyomrom is rendetlenkedett kicsit, meg is kellett néznem közelről egy szimpatikus valamilyen fát, melynek tövében eddig csak csalánok nőttek, de most már van még valami.

Visszafelé haladva az idősíkon érkezünk el a csütörtöki naphoz, ami persze futással indult, nem mentem messzire, de ott megtettem tíz kört. Érdekes, hogy mostanában valamiért élvezem ezeket a körbe-körbe menéseket. Kedden is ezt tettem, de akkor egy 400 m-es pályán, 3×1000 m résztávval fűszerezve az amúgy sem ízetlen menüt.

Egyébként egyre jobban bírom a CrossFit-es mókát is, bár ezen a héten nem dolgozunk lábra. Ez azért is jó, mert a hétvégn lesz a Délibáb Félmaraton, és az tök jó lenne, ha képes lennék futómozgást produkálni.

Most csak ennyit akartam közölni az ország népével, és a világ közvéleményével.