ápr 022015
 

Programozó vagyok, így nem csoda, hogy vonzódom a két-három betűs mozaikszavakhoz. Szokás szerint azonban egy másik vonzalmam képezi jelen írásom tárgyát, de ígérem, hogy így is sor kerül a címbéli rövidítések kifejtésére.

Szóval a Balaton kerülés utáni hét eleji regenerálódó futást követően elkezdtem a tavaszi-nyári-őszi idei edzéstervem szerinti futkározást. Ezt azt jelenti főleg, hogy vége a hosszú lassú futásoknak, jöhetnek a résztávok, domb- és tempófutások, fartlekek. Azért még így is marad elég pulzuskontrollos kocogás a héten, de legalább egy futás mindig a tempó növelése érdekében lesz. Hogy ez elég lesz e mondjuk az 1:30 alatti félmaratonhoz, az majd eldől novemberben. Már nem kell sokat aludni, de még sokat kell futni addig. 🙂 Ügyesen elrejtve, de már meg is fejtettük az egyik rövidítést: csütörtökön 4×800 m résztáv (RT) volt a feladat, amit egészen jól sikerült teljesítenem, az első kettőnek az idejét figyeltem, és 3:24 körüliek voltak. Van olyan elmélet, ami szerint a 800 méteres résztáv időből lehet következtetni a maratoni időre. Jó, ehhez valószínűleg kevés négy ismétlés, de kezdetnek nem rossz. 🙂

Szombaton aztán kódorogtam kicsit a környéken, mentem amerre vitt a lábam, igazán jóleső futás volt. A lényeg vasárnap volt, amikor a Vértes Terep Maratonon vettem részt. Meg is van, hogy mi az a VTM. Tíz órakkor volt a rajt, én szokás szerint már jó korán ott voltam, biztos, ami biztos alapon: inkább én várjak, mint rám várjanak a rajttal. 🙂 Szóval átvettem a rajtcsomagot, és amíg üldögélve próbáltam memorizálni az útvonalat, meg a frissítő pontok elhelyezkedését az útvonalon befutottak Rókáék, majd RabiMiki is. A kezdésig hátralévő időt jó hangulatban, öltözködési problémáktól nem mentesen (rövid vagy hosszú nadrág?; hány réteg felülre?) töltöttük el. A rajt előtt nem sokkal befutottak Érdről még ismerősök, akiktől egy gyors közös fotó után búcsút vettünk, és nekiindultunk a körnek.

Rajt előtti fotó

Rajt előtti fotó

Óvatosan kezdtem, hiszen ez volt az első igazi terepfutó versenyem (a Borvidék Félmaratont nem számolom, mert az inkább emelkedőkkel – na jó, nagyon meredek emelkedőkkel – tűzdelt, de főleg aszfalton vagy olyasmi talajon rendezett futás; a Balboa pedig közösségi futás). Most jön a WTF. 🙂 Megfordult a fejemben párszor a nevezés óta, hogy mi a fenét keresek én egy terepfutáson, és ezt a gondolatot csak erősítette, amikor láttam, hogy hogyan készülnek a résztvevők a megmérettetésre. Ivótartályos hátizsákok, kaja, speckó terepes felszerelések; én meg a legtöbb, amit tenni tudtam, hogy a Sparos vizes palackom sima kupakját lecseréltem szopókás (remélem így hívják 🙂 ) kupakra. Nem éreztem magam túl felkészültnek, na.

Szóval az elején Rókával haladtunk beszélgetős tempóban, aztán jöttek az emelkedők, és megszűnt a beszélgetés. 🙂 Mindenki ment a saját ritmusában. Én még csak tanulom a terepen futást, próbáltam figyelni a többieket, hogy mikor melyik emelkedőt lehet megfutni, hol kell gyaloglásra váltani. Az első harmad kellemesen telt el így, bár kicsit fáztam néha, de az erdő szép volt, és jól is esett a futás. Az OMG a második harmadban jutott eszembe, főleg Várgesztes után, ahol tartottam egy nem is oly rövid technikai szünetet egy kocsma női WC-jében (a férfi mellékhelységben nem működött az ülőkés WC, és a kétségbeesett arckifejezésemet látva beengedtek a nőibe). Itt vált szét az ultramaratoni és a maratoni táv. Egy ideig egyedül próbáltam futómozgást imitálni, és nem figyelni az egyre erősebb talpfájásomra. Néhányan megelőztek, aztán kezdett múlni a fájdalom, és kezdtem megint örülni a futásnak. Ehhez persze hozzájárult, hogy egyre fogyott a hátralévő táv. Most örültem csak igazán, hogy nem az 50 km-re neveztem. (Majd jövőre. 🙂 )

A végére egészen új erőre kaptam, és néha még mosolygásszerű valamit is sikerült csinálnom.

Mosolygásszerűség

Mosolygásszerűség

Végül is 4:14:31 óra alatt teljesítettem a 38 km-re csökkent távot, és egyáltalán nem bántam, hogy nem kell még négy km-t futnom. A combjaim és a vádlijaim még ma is emlékeznek a terepen töltött időre, szerintem jobban elfáradtak, mint Székesfehérváron. De, mint tudjuk a futókban van egy egészséges (?) mazochizmus, így már be is neveztem a Mátrabérc Trail rövidebb távjára, a Muzsla Trail névre keresztelt 27 km-es mókázásra, ami azért jó, mert másnap Vivicitta félmaraton lesz, amire szintén van nevezésem. Úgy jó az élet, ha zajlik, ugyebár. 🙂

A Vértes tehát megviselt, de csak annyira, hogy még jobban érdekeljen a terepen futás, és mivel az úszás még úgysem megy annyira, idén valószínűleg inkább ezt erőltetném a triatlon kipróbálása helyett.

Ezt a hetet a lábaim állapotára való tekintettel egy könnyű kondival kezdtem, majd kedden reggel körözgettem kicsit futva. Szerdán aztán egy céges futás keretében meglátogattam a Margit-szigetet, pont akkor nem esett az eső aznap, igazán jól sikerült megválasztani a futás idejét. Ma reggel muszáj volt kicsit erőszakot vennem magamon, fartlek volt beírva az edzéstervbe, viszont az agyam és a lábaim nem értettek egyet a megvalósítással kapcsolatban. Végül az agyam győzött, a lábaim meg fájnak. 🙂

Végére is értünk a címbeli betűszavak magyarázatának, a következő bejegyzésben megismerkedhetünk az FTP, NTFS, JDBC és SQL kifejezésekkel is. Na jó nem, inkább ismét futásról lesz szó.

dec 092014
 

Tehát megkezdődött az alapozás jövőre. Ennek jegyében a kondis súlyzózás helyett (már egy ideje) köredzés jellegű megpróbáltatásokon veszek részt hetente háromszor. Ez azért is jó, mert, ha megkérdezik, hogy miért nem lesznek izmaim a kondiba járástól (persze csak miután a nevetéstől már szóhoz tud jutni, akivel éppen beszélek erről), mondhatom, hogy nem súlyokat emelgetek, hanem erősítek, nem látványos, de annál fontosabb izmokat. A strandra nem jó, de a futáshoz elengedhetetlen a hát, törzs, csípő, meg hasonlók edzése.

Az alapozásnak másik, sokkal élvezetesebb része a hosszú, lassú futás. Nincs rohanás, nincs résztáv, fartlek, csak a kényelmes kocogás, alacsony pulzussal, jó hosszan. Na ezért jó télen (igazából az alapozó időszakban) futni. Egyelőre még nagyon hideg sincs, az a néhány esőben végzett futás meg direkt jó, hogy az ember tudja feljebb tekerni a hősfaktort. 🙂

Akkor hát szépen sorjában: még az előző bejegyzés hetében, egy kicsit hosszabbat kocogtam csütörtök reggel, kicsit más útvonalon. Aztán szombaton egy még hosszabb utat tettem meg, gondoltam átfutok a Duna túloldalára a Pentele hídon. Így is tettem, az oda-vissza út 42 km-re jött ki. Vasárnap aztán már csak egy Rácalmás-Kulcs-Rácalmás körrel búcsúztattam a hétvégét.

A következő héten a hétköznapok a körözések jegyében teltek, két 20 km-es karika sorozatot rajzoltam, a szokásos kedden és csütörtökön. Tényleg csak lazán, hogy az extrém érzékeny torkom ne fázzon meg. Szombaton aztán – mivel már egy ideje nem volt komolyabb eső -, gondoltam futhatnék földúton is, úgyhogy elindultam Rácalmásról az M6-os autópálya mellett vezető szervíz úton Adony felé. Majdnem el is értem, így lett az oda-vissza út 30 km. Vasárnap pedig újra tudtam menni Érdre, ahol a gáton futkorásztam szintén 30 km-t. Jó kis hét volt, és ezzel véget is ért az ősz és elkezdődött a tél.

Amit egy némileg csökkentett km számú héttel kezdtem. Bár a lelkesedésem töretlen volt a hosszú, lassú futáskotat illetően, időnként (mondjuk minden harmadik héten) kicsit visszább kell venni, ezt írja a szakirodalom azon része amit én olvastam. Ezért kedden és csütörtökön is 15 km-t lassúztam, sőt szombaton is ugyan ekkora távot tettem meg. A hétköznapi futásaimon ismét köröztem, de ezúttal visszafelé. Nem a változatosság, mint inkább a szembe fújó szél miatt. A szokásos irányban ugyanis azt vettem észre, hogy egy elég hosszú szakaszon hideg szél fúj szembe, és az nem kellemes. Az irányon változtatva ez kevésbé zavaró. Szombaton pedig részben a Szilas patak mellett épül új kerékpárúton futottam (ott, ahol egyszer reggel őzikéket láttam). Jó volt.

Vasárnap pedig Mikulásos tókör volt, agárdi rajttal és céllal, a Velencei-tó körül. Az időjárás majdnem tökéletes volt futáshoz, csak egy kicsit több eső esett, mint kellett volna, de legalább szél nem volt. Kellemes hangulatú futást csaptunk az érdi futótársakkal, ezúttal kicsivel több, mint 29 km-en. Idén már harmadszor futok itt, és nem lehet megunni.

Ezen a héten aztán megint kicsit emeltem a távot, így ma a visszafele irányba karcoltam a köröket a reggeli 5 fokban, 20 km-en keresztül. Ez a hét ilyen lesz.

Sze 252014
 

Azt hiszem a blog történetének leghosszabb bejegyzés címét sikerült létrehoznom. És a leghosszabb megmagyarázását a leghosszabb címnek. És a leghosszabb megmagyarázásnak a… na mindegy.

Mivel egyre közelebb jön a maraton – nemrég hozták egy nappal előbbre -, ezért visszahoztam a heti futásaim közé a gyorsító edzéseket is. Egy hete csütörtökön például a 6×800 m résztávot kombináltam egy kis dombra futással, a már közel sem olyan kellemes reggeli időben. Azért jó volt, főleg, hogy ezúttal nem a 400-as körpályán rohangásztam, hanem egy parkban, ahol van egy 800 m-es rekortán csík. Az egyik oldalán a parknak fel kell futni egy dombra, a másikon meg le, a többi része viszonylag sík. Jó terep egy kis ébresztő jellegű résztávozáshoz.

Legközelebb szombaton húztam futócipőt, amikor is Dunaújvárosban futkorásztam egy “Spar futás” nevű eseményen. Ez arról szólt, hogy fussunk úgy körbe a városban, hogy érintjük az összes Spar üzletet. Hát fussunk. Sikerült ezzel egy 11 km körüli kört megtenni. Kétszer. Előtte és utána már csak egy kicsit kocogtam, és így jött össze a 27 km. A napos időben jó esett a mozgás, és ebben is volt egy kis szint, remélem ezek dombos futkosások, majd jól fognak jönni a 35-ik km után a maratonon.

Szombaton aztán Kulcs felé vettem az irányt, és az ott lévő dimbes-dombos tájon kocorásztam 15 km-t. A nap most is sütött, a kedvem pedig most is jó volt. Éljen.

Ezen a héten szokás szerint kedden kezdtem a futkorászást, méghozzá egy kis Rákos-patak menti fartlekkel. Hideg volt és sötét, de ez csak az első tempósabb részig zavart. Mire végeztem ki is világosodott. Melegebb mondjuk nem lett. Tegnap aztán hosszú idő után újra meglátogattam a Margit-szigetet, meg a Nike futóklubot, és, ha már ott voltam kocogtam 10 km-t. Mivel pont most túrták fel a futókör pesti oldalra eső részét, így sikerült egy kis terepezést is vinni a programba. Így jár, aki bemegy a lezárt területre. A futóklubos edzést csak egy kicsivel lekésve, néhány kört a MAC rekortánján megtéve zártam a szerdai napot.

És 15 km-rel indítottam ma, amit egy részben új, izgalmas útvonalon tettem meg. Fogok még erre futni azt hiszem, mert az egyre hidegebb reggeli levegő ellenére is kellemes meghittségben futottam magammal az ébredező 16-ik kerületben, de olyan helyeken is például, mint a frissen elkészült Szilas-patak parti kerékpárút. Itt – amellett, hogy tiszta, friss levegőt lehet a tüdőbe tölteni – még három őzikét is láttam. A jövő héten tuti visszamegyek megnézni őket. 🙂

A hétvégi hosszú futást ezúttal a Velencei-tónál fogom abszolválni, az őszi tókör keretében.

Maratonra fel!

Sze 022014
 

Az időjárás ezúttal egészen pontosan követte az évszakváltást, hétfőn csak kétszer áztam szarrá biciklin. Úgy kell nekem. Az van, hogy a nyarat némi futással, meg bulival búcsúztattam, panaszra semmi okom, jól sikerült mindkettő. Csütörtökön résztávoztam, ami csak kicsit lett rosszabb, mint az eddigi legjobb 6×800 m-em. És még – a körülményekhez képest – jól is esett. Pénteken kondival indítottam a napot, majd munka után kikerékpároztam Érdre, ahol a futó csapat tartott edzést. Állóképességi edzés volt a javából, viszont ezúttal nem a futócipő játszotta a fő szerepet, hanem a bográcsban készült ételek, és a hordóban érlelt borok. Nagyon jól éreztem magam, annyira, hogy tőlem egészen szokatlan módon éjjel egy óra körül indultam csak haza. Biciklivel. Érdről. Csak a tényszerűség kedvéért említem meg, hogy kerékpár irányítására alkalmas állapotban voltam. Szerintem. A többiek nem teljesen értettek egyet, de azért valahogy csak meggyőztem őket. mert sikerült elindulnom. És épségben haza is értem. Az út kb ugyan annyi ideig tartott, mint odafele, a GPS track alapján minden rendben volt. 🙂 Miután kialudtam magam hazakocsikáztam Rácalmásra, ahol délután még futottam egy kellemes tízest. Miután még jobban kialudtam magam, futottam egy szintén kellemes húszast Dunaújváros és Rácalmás között. Aztán már nem aludtam, csak festegettem még egy kicsit (nem képet, hanem ajtótokot), majd visszatértem Budapestre. A nyár többi része eseménytelenül telt el.

Nem úgy az ősz első napjai! Mint futólag említettem, hétfőn kétszer beleszaladtam a nagy esőbe kerékpárral. Ma reggel pedig bicikli nélkül futottam 10 km-t, csak úgy ébresztő jelleggel, tartva a 140 alatti pulzust. Erre a hétre csak ilyen laza 10 km-eket terveztem – mondjuk nem túl sokat, szám szerint kettőt – hogy aztán kellően kipihent legyek a hétvégi Optivita 6 órás futásra.

Ezek történtek.

aug 262014
 

Nyugi, ez nem egy forradalmi felhívás, csak munkaszünet volt. Egy plusz egy hétig. Azért nem kettőig, mert közben dolgoztam egy hetet. Csak úgy pihenésképpen. Amikor a fonál legutóbb elveszett, akkor pont a munkás hetemet töltöttem. Mondjuk úgy, hogy egy fokkal jobb volt, mint tapétát vakarni a falról. Nade. Volt az a csúnya éjszakai futásom – már ha lehet futásnak nevezni azt, hogy siettem a WC-re -, ami után megfogadva azt a sokszor elhangzó hülyeséget, hogy “ha leestél a lóról ülj rá vissza minél előbb”, szóval ennek megfelelően kerestem valami hosszabb futós megmérettetést, hátha megint ledob a ló. Ígérem, kijövök a totális képzavarból. Két dolgot sikerült tennem hirtelen felindulásból: beneveztem a szeptemberi budapesti Optivita 6 órás futamra (igen, arra, ami egy héttel lesz a Wizz Air félmaraton előtt, amit még elején egyik célversenyemnek jelöltem), illetve szombaton elmentem egy négy órás futóversenyre Dunaújvárosba. Lehetett volna 6 órára is nevezni, de akkorát nem akartam esni. 🙂

Na jó, végül is nagyon élveztem azt a négy órát. Végre nem volt semmi bajom, az idő is csak kicsit volt meleg, szóval minden jól sikerült. Ja, és második lettem, 42,18 km-rel. 🙂 Vasárnap aztán hosszú idő után eljutottam ismét Érdre, ahol a Wizz Air félmaratonra felkészítő futás volt. 15 km-t kellett megtenni az érdi gáton. Itt már éreztem azért a fáradságot a lábaimban, de élveztem is nagyon a futást. Mint mindig, most is volt remek hangulat, lelkes futók, jól futható pálya, napsütés, mi kell még? Ja, és már az új “Érdi futó vagyok” pólómban hasítottam a gáton. Tök jó érdi futónak lenni. 😀

A hét a csütörtöki futással együtt volt teljes, amikor is 4×1600 m résztávot toltam, felejthető eredménnyel. A következő hét (a múlt hét, csak az összezavarás kedvéért) tehát munkaszünettel telt. Hétfőn és kedden Szarvason voltam, kedden futottam is egy jót reggel. Napfelkelte, meg a Holt-Körösök látványa tette nehezen felejthetővé a kocogást. Szerdán aztán egy jó kis Budapest-Nagymaros-Visegrád-Budapest kerékpár túrán vettem részt, ami a borongós-esős idő ellenére is nagyon élvezetesre sikerült, bár kellett magamról vakarni a sarat rendesen mikor hazaértem. Csütörtökön folytatódott a rácalmási házfelújítás projekt, szerencsére már egészen a végén tart a dolog, csak a festők után kellett takarítani, meg ajtótokokat festeni. Ezért csak pénteken reggel kocogtam egyet Rácalmásról Dunaújvárosba, és vissza. Erre is úgy emlékszem, hogy jó volt.

Szombaton Pusztaszabolcson jártam, ahol a Négy Évszak Maraton nyári futamát rendezték meg. Szeretek itt futni, mert a jó minőségű pálya szinte sík, lehet rajta teperni 10,6 km-t. Most egy kicsit fáradtabb voltam, mint tavasszal, de így is – magamhoz képest – egészen jó időt mentem. Vasárnapra egy hosszabb futás volt betervezve, amit a Velencei-tó Szupermaraton elnevezésű eseményen abszolváltam. Egy kört mentem, így inkább a “szupermaratonka” elnevezés illene a művemre. Ha a természet nem szólít ki kétszer, igencsak meg lennék elégedve az eredménnyel, így csak egy négyes alát tudok beírni magamnak.

Ma a hűvös reggelt 17 km-rel üdvözöltem, amit 140-es pulzushatár alatt kocogtam le.

És újra megy a kondi is. Most már tényleg fegyvert csinálok a testemből, aztán kiáltok vidáman. 😛