jún 242013
 

Rendhagyó módon megint a végéről kezdem. Aztán majd haladok össze vissza.

Szóval szombaton volt a Napforulós futás nyári eseménye, amelyre “beneveztem”. Ez abból állt, hogy futni kellett, ki mennyit akart. Én 35 km-t akartam. Rajzoltam egy jó kis útvonalat az Endomondóval a pusztába, aztán végigvezettettem magam rajta a telefonom segítségével. Végül több, mint 37 km lett belőle, de ez igazán nem az én hibám, így adta ki az út. 🙂 Mivel még sosem futottam (sokkal) 30 km fölött, így nem tudtam, hogy miként fogom bírni, milyen lesz a pulzusom, lesz-e fal, éhes vagy szomjas leszek-e, vagy egyszerűen csak összeesek a gabonatábla mellett, és őzikék fognak szomorúan nézni, amígy egy kombájn össze nem aprít. Végül is egyik dolog sem történt meg. Szépen egyenletes pulzussal, nagyjából egyenletes tempóban futottam végig. 20 km fölött fogyott el a magammal vitt fél liter víz, 24-től már eléggé szomjas voltam, de szerencsémre pont egy horgásztó mellett vezetett az utam, és az ott lévő vendégházban fel tudtam tölteni a kis flakonomat. Innentől már csak haza kellett futni, ami nem is volt olyan könnyű, hiszen közben besötétedett. Egyszer túl is futottam a kulcsi leágazáson, de pár száz méter után gyanús lett a dolog, visszafordultam, és jó útra tértem.

Útközen (amíg világos volt 🙂 ) láttam őzeket és nyulakat, követett sok bogár, pár szúnyog meg is csípett, mégis nagyszerűen éreztem magam. Végére értem a Piszkos Fred hangoskönyvnek (már töltődik a Veszetgzár a Grand Hotelben, holnap arra fogok kocogni), az Endomondo jól vizsgázott, és a múltkor megénekelt homloktörölgető csulkószorító is jól szolgált. A futás után csak úgy lebegtem. És nem csak a sörtől. 🙂 Még szerencsém is volt: pont miután hazaértem és lezuhanyoztam (a kettő között volt egy alapos nyújtás, és egy korsó hideg Edelweiss, ebben a sorrendben) szakadt le az ég, estek cseresznye nagyságú jégdarabok, és ment el az áram. A kertben mindent szétvert a jég, de legalább én megúsztam.

Vasárnap aztán egy átmozgató 10 km-t toltam le, Rácalmáson belül maradva, az előző esti vihar maradványait szemlélve. Nem volt túl kellemes, a hőmérséklet is magas volt, a pulzusom is, és még vizet sem vittem, mert gondoltam ilyen rövid távra nem kell. Majd leírom százszor, hogy melegben mindig kell folyadékot vinni magunkkal, ha futni megyünk.

A múlt héten a sérülésre rápihenve szerdán egy 4×1-es résztávot futottam, csütörtökön pedig 15 km-t. A térdem meglepően jól bírta, akkor sem, és azóta sem fáj különösebben, most már kijelenthetem, hogy az egy hét pihenő hasznosnak bizonyult.

Sajnos kettlebel sem a múlt hét pénteken, sem ma nem volt. A mait pótoljuk szerdán, a péntekit még nem tudom, hogy mikor. Közben csinálom szorgalmasan a 100 fekvőtámasz, 200 felülés programot, most tartok a második héten.

A futóhét holnap kezdődik, most pedig… úgyvan. 🙂

jún 182013
 

A múlt hét futás szempontjából elég eseménytelenül telt. Nagyon nehéz volt tartóztatni magamat, de muszáj volt. Így csak szombaton futottam egy 10-est Rácalmáson, illetve kicsit Kulcson, és vasárnap 15-öt a (majdnem) szokásos Rácalmás-Kulcs-Rácalmás útvonalon. A hét többi része a térdem pihentetésével, munkával, kettlebellel telt.

Mind a két kocogás lassú, pulzus kontrollos mozgás volt, bár igen nehéz volt a 30 fokos hőségben tartani a 140-es átlagot, szombaton nem is sikerült. Ezt leszámítva meg voltam elégedve az eredménnyel, a térdem csak kicsit fájt, remélem elég volt neki az öt nap pihenő.

Még a múlt hét előtti héten sikerült beújítanom egy izzadság törölgető csuklópántot a Spuriból, most volt alkalmam totál éles körülmények között tesztelni (értsd: rekkenő hőségben), nagyon bevált. Sokkal kényelmesebb, mint a tavaly magammal cipelt törölköző. 🙂

Ezen a héten aztán újra pörög az edzésterv, annyira, hogy ma reggel futottam egy könnyed 11 km-t a Rákos-patak mentén, Piszkos Freddel a fülemben. A térdem köszöni jól van, ezúttal a pulzust is sikerült 140 alatt tartanom. A holnapi nap lesz majd érdekes térdügyileg: 4×1000 m résztávot mond az edzésterv. Érdeklődve várom. 🙂

Említésre méltó még, hogy a fegyencedzés helyett elkezdtem a 100 fekvőtámasz, és a 200 felülés programot. Hat hétig tart, szerintem nekem majd azért több kell a cél eléréséhez. De meglesz.

Addig is mi jön? Igen: Star Trek és alvás. 😀

Ja, és imádom a nyári gyümölcsszezont!

jún 122013
 

Ha címszavakban kellene összefoglalnom az elmúlt hetet, akkor a fent olvasható három szóval tenném.

Valahol ott maradt abba a történetvezetés, hogy lesz egy 6×0,5-ös résztáv, és egy hétköznap reggeli hosszúfutás. Nos, megvolt mind a kettő, levontam a megfelelő tanulságokat. A szerdai résztávozás jól ment, az idő jó volt, és csak néhányszor zavarta a gyors szakaszokat egy-egy keresztben vezetett autóút, amiknél lassítani – vagy akár megállni – kellett. Ezzel együtt jó időt mentem, mindent rendben lévőnek találtam. Nem úgy a következő nap, amikor a Margitsziget lezárása miatt egy edzésbe sűrítettem össze a 15+10 km-t, ami az edzéstrevben volt. Valószínűleg ezt nem kellett volna. Az akcióhoz négykor keltem, és szép lassan, 140-es pulzussal indultam egy kis XVI. kerületi városnézésre. Az idő futáshoz tökéletes volt, csak az erőnlétem nem. Mivel már egy ideje hétköznaponként csak gyümölcsöt eszem, és abból sem túl sokat, ezért csütörtökre már eléggé elfogy az energiám, főleg úgy, hogy hétfőn kettlebelezek, kedden és szerdán futok, illetve mostanában viszonylag sokáig bent vagyok a munkahelyemen is, ami egy adag fáradtsággal járul hozzá a teljesítményhez. Száz szónak is egy vége, a futás ugyan nem volt rossz, de a végére elkezdtem érezni a bal térdemet, ami már tél végén is rakoncátlankodott, ki is kellett hagynom miatta majdnem egy teljes hetet. Napközben aztán a futás utáni fájdalom erősödött, és ez nem volt jó jel a hétvégére nézve.

Főleg azért nem, mert vasárnap rendezték a 20. K&H olimpiai maraton és félmaraton váltót, amin én is részt vettem egyéni félmaratonban, és egy céges csapat tagjaként a maraton váltó két körében. Pénteken ezért elmentem még egy átmozgató 10 km-re, főleg azért, mert az edzéstervben benne volt. 🙂 A futás jól ment, a térdem fájt, viszont új élménnyel gazdagodtam. Kipróbáltam, hogy milyen hangoskönyvet hallgatva futni. Az első benyomás nagyon pozitív. Rejtő Jenő Piszkos Fred a kapitány című művét választottam, egyrészt mert valami általam már ismerttel akartam kezdeni, másrészt mert egy könnyed témájú irományt szerettem volna. Nos, nemhogy vigyorogva futottam, hanem néhányszor hangosan felnevettem futás közben, a Rákos-patak partján éppen akkor sétálók szeme és füle hallatára. Gondolom nem nézték épelméjűnek a srácot, aki fut, és közben néha-néha nyerít egyet. Ha végre tudok menni megint futni, folytatom a könyvet, nagyon nagy élmény.

Most viszont kényszerpihenőn vagyok. Vasárnap még lefutottam a fent említett rendezvényen a rám eső részt, ami egészen jól sikerül, annak ellenére, hogy aznap reggel még az ágyból kikelést is a pokolba kívántam, nemhogy a futást. Szombaton ugyanis elmentem homokzsákot pakolni a Dagály strand területére, ahol az áradó Duna elleni védekezés folyt. Keresztedzésnek tökéletes volt a láncban homokzsák továbbítás, homokzsák pakolás, homokzsák töltés, és pihenésképp homokzsák kisteherautóra pakolás. Az idő szép volt, a hangulat remek, akkor és ott minden rendben volt. Minden tiszteletem és megbecsülésem azoké az embereké, akik a szabadidejükből áldozva a védekezésben részt vettek, jó volt látni, hogy mennyi féle-fajta ember képes együtt dolgozni a bajban. És külön maximum riszpekt a tűzoltóknak, akik napok óta talpon vannak, irányítanak, rakják a zsákokat, döngölik, hogy gát legyen belőlük. Hihetetlen munkabírásuk van ezeknek az embereknek. Én csak egy hat órás műszakot toltam, de délután, amikor eljöttem már éreztem a végtagjaimban, a derekamban a fáradtságot, és az izomláz jeleit. Ezek nem a legjobb tünetek voltak a másnapi 21 km előtt.

Végül is megvolt a futás, döcögve, de beindult a gépezet. Az útvonalat az utolsó pillanatban megváltoztatták, kivették belőle a Dózsa György- és Andrássy úti részt, hogy ne akadályozzák indokolatlanul a forgalmat. Így az egész verseny a Városligeten belül volt, egy öt km-esre sikerült kört kellett teljesíteni. Félmaratonon négyszer, a váltóban pedig az eredetiek szerint hatszor. Ez ugye azt eredményezte, hogy a váltó nem 42 km lett csak 31 körül. Érdekes, hogy egy alapvetően váltóversenynek hirdetett rendezvényen inkább az egyénieknek “kedveznek”. 🙂 A szervezés szerintem tökéletes volt, nagyon sok futó vett részt az eseményen, de sikerült megoldani, hogy ne legyen tömegnyomor , az egész útvonal teljesen jól futható volt. Mindenhol voltak a pálya mentén szurkoló emberek, a hangulatra sem lehetett panasz.  Persze a térdemet még sokkal jobban tönkre tettem, és két valamilyen csípés is lett a bal bokámnál. A Google segítségével kiderítettem, hogy valószínűleg egy darázs csípett meg, kétszer. Ebben a felimerésben segített az is, hogy találtam egy elpusztult példányt a szobában tegnap előtt este. Szóval nem elég, hogy a bal lábam térde fáj, még a csípések miatt kétszeresére dagadt a bokám, viszket, és persze fáj. A futást ennek megfelelően hanyagoltam a héten. Az edzéstervet átírtam, lecsökkentettem a km-eket. Holnapra be van tervezve egy óvatos 10-es, de, ha a térdem nem lesz legalább 91%-os, akkor inkább még pihentetem.

A tanulság: reggel nem futunk 25 km-t, ha nem megfefelő a kondíciónk. Ezt majd leírom százszor.

Így telik tehát a hét, mennék már nagyon futni, de most az önfegyelem erősebb. Lesz még sok rendezvény, amin szeretnék részt venni térdfájás nélkül.

Addig is: kettlebel, fegyencedzés, munka.

Már 262013
 

Egyre inkább olyan leszek, mint az angolok, már ami az időjáráshoz állásomat illeti. Naponta többször megnézem az Időkép és a Köpönyeg előrejelzéseit, bízva abban, hogy végre jön a tavasz. De még nem jön. Olyannyira nem, hogy kint most is esik a jó. Hétvégén pedig már április lesz. Meg húsvét. Meg óra állítás. És sajnos most nem tudok menni a Vissza a jövőbe a futásra.

Egyébként egész jókat futok mostanában, múlt csütörtökön például esőben mentem egy Rákos-patak kört, a Napfordulós Világfutás alkalmából. Hétvégén pedig volt két hosszú menetem Rácalmáson, lényegében ugyan azon az útvonalon szombaton és vasárnap, csak az irány volt ellentétes. Az idő csak szombaton volt kedvező, vasárnap nagyon hideg volt, ami széllel párosítva már egyáltalán nem volt kellemes. De azért én csak futottam, amivel megint emeltem a hősfaktoromat. 🙂

Ez a hét idáig teljesen alkalmatlan volt a futásra, ezért ma reggel kocogtam egy nagyon kényelmes tízest a friss hóban. Érdekes, hogy a hó kevésbé riasztja el a futókat a szabadban mozgástól, mint az eső: ma reggel elég sok sporttárssal volt szerencsém összefutni a patakparton.

Az úszást továbbra is hanyagolom, helyette futok, például holnap reggel is. A térdfájásom szinte teljesen elmúlt, ha végre jobb idő lenne, akkor elkezdhetném rendesen terhelni. A kettlebell még megy, de egyre inkább gondolkodom valami más sportban (is). Hogy miben? Leírom majd, ha biztos lesz. 🙂

Addig is, megyek Rockyt nézni.

Már 202013
 

Évszak szerint mindenképpen, időjárás szerint meg inkább nem, mint igen. Ma például nagyon szép idő volt, de holnapra megint lehűlést és esőt jósol az Időkép. Remélem azért reggel még jó idő lesz, mert futnék egy jót. A múlt héten elég sok munkám volt, így írni sem tudtam, de minjárt felvázolom, hogy miket futottam. Sikerült minden hétköznapi sporttevékenységemet reggelre átteni, így nyugodtan maradhatok este dolgozni, nem megy az edzés rovására. Csak a szerdai úszást cseréltem le a futásra, mert még mindig nincs sok kedvem átszelni a várost azért a kis mozgásért. Viszont nem akarom elhagyni azt sem, csak kicsit szüneteltetem a dolgot.

A legutóbbi írás óta futottam szombaton egy hosszút, vasárnap egy még hosszabbat, szigorúan sík terepen, térdkímélés okán. Már szinte teljesen rendbe jött a térdem, de még nem merem dombra vinni. Viszont jó érezni (aztán látni a számokat), hogy könnyedén tudok futni 6 perces tempó alatt. Még sokat kell gyorsulnom, hogy meglegyen az 5 perc, de idén meglesz. A múlt héten aztán ötször is futottam, sorrendben: kedden, csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap.  Ezek mellett volt még kettlebel hétfőn és szerdán. Szóval sok munka és sok mozgás volt. A hétközbeni futások a péntekit leszámítva a szokásos Rákos-patak parti körök voltak, szép időben, jó hangulatban, kicsit kevés energiával, mert a hétköznapi evési hajlandóságomat még nem sikerült teljesen visszanyernem. Viszont csütörtökön volt céges sörözés, és azt hiszem az ivási hajlandóságom kezd visszatérni. 🙂 Pénteken a nemzeti ünnep miatt nem kellett menni dolgozni, így aznap indultam haza Rácalmásra. Pont a legnagyobb hóviharok közepette. Végül szerencsésen megérkeztem kis falumba, és egy kis hólapátolást követően futottam egy kellemesnek nem nevezhető tízest a hóban-fagyban-szélben. Azt azért megállapítottam, hogy futva könnyebb volt közlekedni azon a napon, mint autóval.

Hétvégén elég hideg volt, de a nagyobb problémát a teljesen lefagyott utak okozták.  Így lett a szombatra tervezett 15 km-ből 12, az is esve-kelve. Mivel azért napközben a hideg ellenére folyamatosan olvadt is a hó és jég (fene se érti ezt: hőmérő szerint mínusz fokok vannak mégis olvad – bolond világ!), vasárnap már tudtam menni egy rendes Rácalmás-Kulcs-Rácalmás kört. Az útvonal némileg eltért a megszokottól, és távban is kicsit több volt, de legalább tapadt rendesen az út.

Ezen a héten idáig kettőt tudtam menni tegnap és ma, mindkettő kicsit szenvedős, de “lesz ez még jobb is” érzésű kocogás volt. Holnap reggel biztosan lesz még egy torna, akár esik, akár fúj, már csak a Napfordulós Világfutás miatt is.

A mai napon kaptunk engedélyt a munkahelyemen, hogy benevezzünk a K&H Maraton váltóra, lesz céges póló meg minden, nagyon szuper! Úgy néz ki, hogy hárman megyünk, 14 km-eket futunk. Én szeretnék tovább is menni és egyéniben teljesíteni a félmaratoni távot.

Holnap pedig kezdődik a BSI Balaton Szupermaraton, amin nem indulok, de nagyon jó futást kívánok azoknak, akik igen!

U.i.: ja, és megkaptam az állapotfelmérés eredményét, nagyjából minden rendben van…szóval…minden rendben van. 🙂