aug 122014
 

Olyan régen írtam, hogy Ronald. Most, hogy egyedül maradtam, akkor bele is vágnék. Kedves naplóm! Az van, hogy rohadt sok dolgog történt az elmúlt több, mint két hétben. Kezdem mindjárt ott, hogy még az utolsó bejegyzés hetében köröztem egyet csütörtökön, így, már nem tudom, hogy milyen érzés volt. Aztán pénteken volt egy kis (nagy) elhajlás alkoholügyileg, de ez maximum a teljesítményemen látszott meg, a lelksedésemen nem, mert szombaton azért kimentem kicsit dombozni. Még aznap délután aztán a Balatonig (egészen pontosan Lengyeltótiig) autóztam, ahol egy kellemes (sörben hiányt szintén nem szenvedő) estét sikerült eltöltenem. Viszont kellőképpen kipihentem magam, reggel ezért elfutottam a strandra, ami 12 km-re található a nevezett településtől, még kicsit rá is tettem, haladtam valamennyit az UltraBalaton irányával szemben. Meg nyilván ugyan annyit visszafele is. Az eső nem csöpögött, hanem esett rendesen, de nem zavart, élveztem. Mire visszaértem a strandra az eső is elállt, a nap is kisütött, úgyhogy – kb egyedüliként az egész strandon – lubickoltam egyet a Balatonban. Ezt is élveztem.

Következett egy izgalmas munkahét, amelynek keddjét 6×800 m résztávval indítottam, ébresztő jellegű merénylettel porhüvelyem ellen. Bár nem sikerült olyan jól, mint az előző hasonló megmozdulás, panaszra azért nincs okom. Mivel tudtam, hogy hétvégén nem fogok futni, ezért szerdán munka után kimentem egy laza 10 km-re. Már el is felejtettem, hogy esténként milyen meleg és páradús tud lenni a levegő nyáron. Lényegében nem is futottam, hanem úsztam, többnyire a saját izzadságomban. Csütörtök reggelre 25 km volt betervezve, de a szakadó eső miatt csak fél órával később indultam el körözgetni, így 21 km lett belőle, az sem rossz.

Jött aztán a hétvége, amikor is nyaralni mentem, Mivel jobban szeretem az aktív kikapcsolódást, mint a strandon egy helyben pecsenyére sülést, ezért egy jó kis sportos programot készítettem magamnak: három nap alatt körbebringázom a Balatont. Oda úttal Budapestről, plusz a vissza úttal Budapestre, persze ezt is kerékpárral. Első nap kicsit túltoltam, mert elmentem Siófokig, amikor nem is kellett volna, világosan látszik, hogy Balatonvilágosnál csatlakozhattam volna a kerékpárúthoz, ami körbe visz a nagy tó mentén. 170 km lett a vége, és nem kellett este altatni. Másnap aztán végig a Balaton mellett maradtam, követtem a balatoni kerékpárutat. Nagyon szép helyeken vezet egyébként. Zamárdiig mentem, így kicsit kevesebb lett a táv, mint előző nap. Harmadnap aztán már csak a hazaút várt rám, amit meg is tettem 136 km abszolválásával. Nagyszerű élmény volt, mennék újra bármikor. A legszebb Balaton parti település szerintem Balatonfüred.

A következő héten szabadságon voltam, amit Rácalmáson töltöttem, egy kellemes házfelújítás jegyében. Sikerült a rossz végére állni a kolbinak, négy napon keresztül tapétát vakartam a falról, aztán vakoltam a kivésett áramkábelek vájatait, meg még ahol leesett a vakolat. Na, ez nem volt jó móka, Hétfőn azért kocogtam egy kellemesnek nem mondhatót az aznapi munkálatok után, Kedden jó kis hasmenés tartott otthon, viszont szerán domboztam egyet, ami bár ment túl jól a nagy melegben, azért remélem, hogy hasznos volt. Csütörtökön aztán csak egy könnyed 10 km-t vállaltam, mert gondoltam rápihenek a hétvégére.

Bár nem sikerült túl sokat pihennem, azért szombaton már alig vártam, hogy elindulhassak Szigetmonostorra, ahol a Suhanj! 6 órás éjszakai futást rendezték. Vasárnap 0 órától reggel 6-ig tartott a futkorászás. Gondoltam futok egy könnyed 65 km, az idő is jó, a pálya is alkalmas rá. Nos, nem így lett, másfél óra után kényetelen voltam feladni a küzdelmet. A keddi hasmenés visszatért (vagy el sem múlt), és amikor már csak vánszorogni tudtam, és minden korty víz, amit ittam azonnal távozott a szervezetemből (de nem a megfelelő output nyíláson), akkor úgy gondoltam, hogy nem szenvedek tovább. Az élményért futok, élvezetből, nem pedig a fájdalomért, szenvedéssel. Szóval letettem a lantot, nyugodjék. Valahogy hazavezettem, aztán egész éjjel ültem a WC-n. Kb vasárnap délig viszonylag egysíkú volt a program: fosás-alvás. Délutánra aztán jobban lettem, és azóta is minden ok. Így néz ki egy feladott futóverseny trackje.

Ma azért voltam egy kicsit kocogni, ezúttal sem a tempó volt észvesztő. Most nem köröztem, arra ott lesz még a csütörtök. 🙂

Szóval, úgy nagy vonalakban ezek történtek.

dec 312013
 

Idén is, mint eddig minden évben elékezett az év utolsó napja. Egy kis összefoglalót gondoltam ide, csakúgy, mint tavaly.

Ezt az évet végigfutottam, ha fújt, ha esett, ha borús idő volt, de akkor is, ha hétágra sütött a nap. Szóval mindig, amikor időm volt. Kellett, mert benne volt az edzéstervben, kellett, mert maratont akartam futni négy óra alatt, kellett, mert félmaratont akartam futni egy óra negyvenöt perc alatt, és leginkább kellett, mert élveztem. És valószínűleg ez a legfontosabb. Mert hiába van edzésterv, hiába vannak célok, ha nincs meg az öröm abban amit csinál az ember. Márpedig nagyon sok örömöt találtam idén is a futásban. És ahogy telik az idő egyre jobban élveztem az egyre hosszabb távokat, a (magamhoz képest) gyorsabb km-eket, a helyeket, ahol futhatok, szóval mindent, amit ez a nagyszerű sport adni tud.

Idén tömegsport rendezvényeken (továbbiakban: versenyen) a legrövidebb táv, amit futottam 10 km volt, itt a legjobb időm 45 perc lett. A legtöbb km-t egyben az augusztusi Suhanj! hat órás futáson teljesítettem, 63677 m-t.

A félmaratoni időmet lefaragtam 2013-ban 1:40:34-re. A cél a 1:45 alatti idő volt, úgyhogy ez a terv pipa. Futottam egy maratont is, itt csak annyi elvárásom volt magammal szemben, hogy nagyobb holtpont nélkül végigmenjek, mondjuk 4 órán belül. Ez is abszolválva lett: 3:47:41 alatt futottam keresztül-kasul Budapestet.

Amik nem teljesültek a tavalyi tervekből az a biciklizés elkezdés, illetve egy nem sporttal kapcsolatos dolog: az angol nyelvtanulás komolyabban vétele. Ezek jövőre maradnak. 🙂

Egy kis számmisztika idénről:

– három cipőt koptattam 2013-ban: Nike Pegasus 28-at, Nike Pegasus 29 Shield és Nike Pegasus 29. Elég egyhangú. 🙂 A 29-es Pegában már 1600 km fölött van, szóval lassan ideje váltani. Talán egy Pegasus 30-ra?

– 3590 km-t tettem meg idén futócipőben, a legjobb hónap ezúttal is a december lett 469 km-rel.

És a tervek 2014-re:

– 4028 km lefutása

– mezítlábas, vagy ahhoz közeli cipőben futás rendszeresen

– 3:30 alatti maraton

– 1:30 alatti félmaraton

– legalább három 6 órás futáson indulás

– (majdnem) minden hónapban egy “hivatalos” maraton megfutása

Jövőre indulok egy öt fős csapattal az UltraBalatonon, remélem akkora élmény lesz, mint amilyennek a tavalyi és az idei beszámolókban olvastam. És most már tényleg elkezdek biciklizni. De tényleg.

És a sporton kívül? Minden rendben van. Különösebben nem nem érzem úgy, hogy változtatnom kellene bármin is. A munkám még mindig szuper, a körülmények, a munkatársak szintén, szóval ebben a vonatkozásban csak annyi a terv, hogy a Java-t még jobban elsajátítsam, illetve általánosságban is tanuljak új dolgokat.

Szóval ezek voltak az óévben, és remélhetőleg ezek lesznek az újévben. Most már csak bulizni kell, az meg megy. Mondjuk akartam még szólni néhány dologról, de közben ittam néhány sört, és majd inkább holnap. 🙂

Boldog Új Évet Kívánok!

Utóirat: megint töltöttem fel néhány képet a facebook-ra.

aug 282013
 

A vasárnapi hosszúfutás után aztán nem pihentem – ahogy egyébként szoktam – hétfőn, hanem kocogtam 11 km-t Rácalmás és Kulcs között. Ezt végül is élveztem, nem volt semmi gond. Kedden nemzeti ünnep volt, és én ennek megfelelően indultam neki az aznapi 11 km-nek. Bár Pesten voltam, nem a patak part felé vettem az irányt, hanem a Kerepesi (később Veres Péter) úton indultam neki. A végén azért volt egy kis patakpart is, mert ott jól lehet nyújtani. Majdnem 12 km-t futottam végül, és ez is jól esett, bár a talpam, és a derekam azért fájt utána.

Szerdán reggel mentem kondizni, majd munka után kocogtam egyet a Rákos patak mellett. Ez már kevésbé volt jóleső. Azért csak belesűrítettem a hétbe a másik két kondit is csütörtökön és pénteken, majd ugyan ezen a napokon az esti órákban még egy kis futás is belefért. Csütörtökön 8×300 m résztávot nyomtam viszonylag jó eredménnyel, szuper talp és derékfájással. Pénteken csak egy szokásos tizenegyes volt a penzum, amit már nem örömmel teljesítettem. Azonban, ha az edzéstervben ez van, akkor ezt kell csinálni. 🙂 Szombaton immár reggel, munka előtt mozogtam, itt este volt egy kis pihi a másnapra tervezett 35 km tiszteletére.

Végül is azért írtam ilyen részletesen a talp- és derék fájásokról (amihez szombaton egy idő után csatlakozott egy kis szúrás a hátsó combomban, mind a két lábamban), mert sokat töprengtem vasárnap óta, hogy mi okozta, hogy csak 17 km tudtam végül futni a tervezett 35 helyett. Már szombaton cipőt cseréltem, és a Pega Shield-ben futottam, ebben indultam neki vasárnap is. A talpam valahogy kevésbé fájt benne. Most először nem teljesítettem edzést ebben az évben, és nem esett jól. Annyira, hogy vasárnap még délután ki akartam menni lefutni a maradék 18 km-t, de szerencsére győzött a józan eszem.

Több dolgot sikerült azonosítanom, amik okai lehettek (akár együtt is) a történteknek:

– kevés (szinte semmi) pihenés a Suhanj! 6 után

– nem tartottam pihenőnapot hétfőn sem

– belesűrítettem három napba a három kondit, így nem tudtak regenerálódni az izmaim (ráadásul itt minden nap van valami láb gyakorlat is: vádli, első comb, hátsó comb)

– gondoltam háromszor megyek oda vissza a patak parton, de már az első körben untam: igazából feladtam fejben.

Hát ezeket sikerült azonosítanom. A tanulság? Több pihenés hosszú futás után, hagyni időt az izmoknak regenerálódni. Változatos útvonalra tervezni a futást.

A jövőben ezeket majd szem előtt tartom. Például a Nike Félmaratonig hátralévő két hétben: kicsit visszavettem a heti km-ek számát, remélem teljesen helyrejön minden alkatrészem addigra. Igazából a derékamon kívül már nem érzem a többi helyen a fájást, és ahogy észreveszem ez is múlik szépen.

A héten tegnap voltam egy kis résztávos edzésen, 10×200 m volt előírva, és szépen megfutottam. Holnap reggel lesz egy kényelmes kocogás, aztán majd csak hétvégén.

Hogy milyen eredménnyel az majd kiderül. 🙂 Az összefoglalónak ezzel vége, reményeim szerint sűrűbben fogok írni a jövőben.

aug 262013
 

Németországból visszatérésem másnapján hazamentem Rácalmásra, ahol a felújítandó kutya kennel és nyári konyha alapanyagainak beszerzése után, este kilenc óra körül indultam neki a 10 km-esre tervezett távnak. Igazából lett volna időm futni napközben is, de ki akartam próbálni, hogy milyen sötétben, fejlámpával menni. Erre azért volt szükség, mert nem a hétvégi Suhanj! hat órás futáson akartam rájönni, hogy nem tudom hordani a rendezvényen kötelező kiegészítőt. Még Németorszában vásároltam egy új lámpát, megörülve annak, hogy olcsóbb, mint itthon. Aztán az első bekapcsoláskor ért a meglepetés, hogy lehet, hogy olcsó, de nem is jó. Merthogy nem kapcsolódik be (pedig elemet is tettem bele 🙂 ). Ennyit a német minőségről. Olcsó húsnak ott is híg a leve. Viszont volt otthon egy nagyon hasonló fejlámpa, aminek a világítós része volt kicsit elörve, így az sem volt használható (ezért kellett másik). Végül a kettőből fabrikáltam egyet, vettem három garnitúra elemet (három ceruza elemmel működött), és mentem tesztelni.

Ami kiderült, hogy aszfalton jól használható, nem kényelmetlen, nem izzadok be alá nagyon, szóval elviselhető. Ellenben terepen nekem nem jött be, mivel nem érzékeltem benne a talaj szintkülönbségét, így simán előfordult, hogy beleléptem egy gödörbe. Ez azért is rossz, mert, ha kitöröm a bokám, akkor nem tudok futni. Úgyhogy gyorsan elhagytam a földutat. Így néz ki Endomondóban a fejlámpa teszt futás.

A következő napon – immár világosban – futottam még egy laza tízest, aztán pihentettem a futófelületeimet. Elég sok munka volt a fent említett építményekkel, úgyhogy a keresztedzés azért megvolt.

Szombaton már viszonylag korán elindultunk Budapestre a húgommal, mert még volt néhány családi program amit le kellett tudni aznap, és még pihenni is szerettem volna kicsit, meg szénhidrátot tölteni is jó lett volna. Végül a pihenésből nem sok lett – kb 40 se nem alvás, se nem ébrenlét állapotban töltött perc után inkább ettem kesudiót. 🙂 Fél hétkor indultunk Szigetmonostorra, ahol a rendezvény volt, kényelmes egy óra alatt oda is értünk. Nézelődtük, sétálgattunk, neveztem a versenyre, majd megpróbáltam a kocsiban megint pihenni egy kicsit, itt is felemás sikerrel.

Közben átvettem a DK-s, névre szóló pólómat, ami eddigre lett kész, és amiben a futást terveztem megejteni. Most már messziről felismerhető DK-s lettem! Végül eljött az éjfél, és ezzel a rajt ideje. Viszonylag hamar sikerült beállnom egy kényelmes tempóra, ami olyan 5:30-5:50 körüli km-eket jelentett. Zene nélkül futottam, de a fülembe benne volt a fülhallgató, hogy mindig tudjam az aktuális infókat a megtett távról, sebességről, időről. Nagyon jól éreztem magam futás közben, az első félmaraton két órán belül lett meg. Sikerült a megfelelő módon frissítenem és a jó tempóban futnom, mert a második félmaraton sem viselt meg nagyon, viszont nagy lökést adott mentálisan, hogy lefutottam életemben először egy maratont, kicsitvel négy óra fölött. Innen még kb egy órát élveztem a futást, aztán az utolsó hatvan perc már nem volt annyira kellemes. Itt már minden körben megálltam inni egy-két pohár vizet. Az jó volt, hogy kivilágosodott, így a fejlámpát levettem.

Végül 61677 métert futottam hivatalosan, amit az Endomondo kicsit többnek mért, de nem azon a pár méteren múlik. 🙂

Sikerült 6 órát folyamatosan futnom, és ehhez csak kb három banán, két liter víz, és két alkoholmentes citromos sör kellett. A sört a húgom hozta a pályához olyan kettő és négy óra körül, nagyon jólesett, és nagyon jót tett. A húgom egyébként végig ott volt a pálya mellett, szurkolt, meg hozta a sört, szóval köszi Neki. 🙂

A futás után reggel kicsit nehezen ment a járás (érdekes, amíg futni kellett nem volt gond – vagy legalábbis nem akkora, mint séta közben), meg még haza is kellett vezetni. Otthon aztán kis pihenő után strandoltunk egyet, majd Rácalmás felé vettük az irányt, hogy folytassuk a felújítási munkálatokat.

Természetesen futás is volt, kiderül hogy miként sikerült regenerálódni a hat óra után.