jan 072015
 

Már vagy tíz perce próbálok értelmes címet kitalálni, de csak ezt sikerült. Megígérhetem viszont, hogy lesz második rész is. Harmadik viszont nem valószínű. Olyan régen írtam, hogy fel kellett daraboljam az emlékeimet, mert egyben még nekem is kicsit sok. Ez a rész a tavaly év végi futkározásaim mementója lesz.

Majnem egy hónapja, december 9-én volt az előző olyan bejegyzés, ami nem karácsonyi, vagy év végi összegző-következő év tervező volt. Még azon a héten csütörtökön megörvendeztettem magam ismét egy 20-as körrel a XVI-ik kerületben, sötétben, ködben, a Szilas-patak parton, az új bicikliúton. Könnyed, 140-es pulzus alatti kocogás volt, még, ha a Garmin által mértek ezt ismét nem támasztják alá. Szombaton aztán munkanap volt, de mivel elfelejtettem beállítani a telefonom ébresztőjét (hétköznapokra be van állítva reggel ötre, de hétvégéken mindig kézzel állítom, ha kell), ezért fél órával később keltem, így az aznapra tervezett 20 km helyett csak 15-öt tudtam összekörözni a szokásos körözős helyemen. Vasárnap gondoltam futok egy hosszabbat, de pont céges ügyeletben voltam, és nem egészen öt km-nél vissza kellett fordulnom dolgozni kicsit. Hazamentem, megcsináltam amit kellett, de utána már nem indultam neki újra. Így lett 9 km az aznap teljesített táv.

Mivel eléggé benne volt a mehetnék a lábamban, ezért hétfőn munka után is szaladtam egyet, ez kicsit tempósabb lett, valahogy jobban fel voltam pörögve. Kedden aztán megint az alapozós pulzuskontrollos csigatempóban hasítottam az aszfaltot, valahogy így. Csütörtökön változatosságra vágytam, így nem egy kört futottam a kerületben, hanem egy oda-visszát, ugyan azon az útvonalon. Ja, mifelénk ilyen a változatosság. Pénteken aztán céges karácsonyi party volt, aminek folyományaként a szombatra tervezett futás elmaradt. Hiába, öregszem; régebben azért egy tízest kimentem volna futni egy átbulizott éjszaka után. Vasárnap azért elmentem Érdre, és nyomtam hat kört a gáton, jó társaságban, nem emlékszem, hogy milyen időben. Ekkor használtam utoljárra (a jelenlegi állás szerint) Edét futáshoz. Ede egyébként Garmin FR 410-es, és amellett, hogy egy szuper futóóra, küzd némi kihívással a pulzusmérés terén. Persze megértem, hogy az nem az óra hibája, ha pulzusmérő öv vagy jeladó nem megfelelően működik, de egy év alatt már a második szett öv-jeladó kombót fogyasztja, ami egy kicsit soknak tűnik. Ezért úgy döntöttem, hogy Suunto-ra váltok, idáig csak pozitívumot hallottam az Ambit2 S-ről. Szép sárga (hivatalosan “lime”) színben tettem magamévá, és idáig tényleg nem sok negatívumot tudok róla mondani. Kicsit szokatlan a Garmin után: nagyobb, rendesen beállítani csak a Movesount oldalon lehet, majd azt szinkronizálja az órára, nekem kicsit halknak tűnik a csipogása – eddig ezek tűntek fel. Viszont jól méri a pulzust, a pánt nem dörzsöli ki a mellkasomat, lehet rá appot írni, totál multisport (van triatlon módja is 🙂 ), és akár 25 órát is bírja egy feltöltéssel, GPS-szel, pulzusméréssel. Mondjuk pont karácsony előtt vált elérhetetlenné a Movescount oldal, ahol a beállításokat lehet megtenni, illetve a futásokat lehet az óráról letölteni, és csak december 26-án lett újra használható. Addig kényetelen voltam az alapbeállításokat használni.

Futottam persze így is, már csak azért is, mert az év hátralévő részében szabadságon voltam, ami közben főleg Rácalmáson időztem. Kondizni így nem tudtam menni, és a családi programok mellett (vagy miatt) minden nap tekeregtem pár órát a szabadban. December 22-én például 15 km-t, majd ugyan ennyit másnap is. A hét további részére igazi csemegét eszeltem ki magamnak: 6 nap, hat futás, minden nap az előzőnél 10 km-rel több, 10 km-ről indulva. Szóval 10-20-30-40-50-60 km, szépen sorban. Csak, hogy szokjam a sorozat terhelést. Az első három nap felhőtlen boldogságban telt, 10 km Rácalmáson, 20 km Ráaclmás és Dunaújváros között, 30 km Rácalmás és Adony között. Minden nap más útvonalon, minden nap figyelve a pulzusra. Tökre élveztem. A negyedik nap a Rácalmás-Pentele híd útvonalon tudtam le a 40 km-t, itt már azért éreztem a lábaimat, és itt most nem a szagára gondolok. Vasárnap aztán nekimentem a 50 km-nek, de itt már erősen kellett koncentrálnom, hogy futáshoz minimálisan hasonlító mozgással tudjak haladni. Sokat segített, hogy ezúttal Dunaújvárosban az alsó Duna parton kocogtam oda-vissza, ahol egy jó darabig együtt futottam egy sporttárssal, beszélgetve azért gyorsabban mennek a km-ek. Délután aztán egy időre visszatértem Budapestre, mert egy csomó sör volt beígérve, ha így teszek. Az este tehát jó hangulatban telt, másnap ennek megfelelően indultam neki a 60 km-es távnak. És ennek megfelelően futottam csak 10 km-t. 🙂 Nem volt olyan testrészem, amelyik ne tiltakozott volna a mozgás ellen, és nem tudtam megállapítani, hogy az esti sörök, vagy a megelőző napok futásai könyörögnek hangosabban megállásért. Legtöbbször figyelmen kívül hagyom az apró jeleket, amelyek kedvenc tevékenységem abbahagyására ösztönöznek, ezúttal azonban fejben is gyenge voltam, nem csak testben. Említettem már, hogy öregszem? 🙂

December 30-a pihenőnap volt, ki is használtam, nem mozogtam semmit. Szilveszter napján aztán ismét Érdet vettem célba, ahol második alkalommal rendezték meg a találóan “Szilveszteri futás”-nak keresztelt eseményt. Ez egy kis jótékonysági futás, ahol nem egészen 4 km-t kell (lehet) futni. Ezt teljesítettem tehát az érdi futótársakkal, valahogy így. Előtte még bemelegítésként kocogtam egyet Érd központjától a gátig, meg vissza, most már tudom, hogy ez a táv majdnem 6 km.

Ezzel lassan vége is van a tavalyi évnek, de nem léphetek úgy át 2015-be, hogy el ne mondjam: párosban neveztem az UltraBalatonra. Most, hogy kicsit emelték a távot, ez 110 km futást jelent fejenként, non-stop. Nem lehetetlen, már csak azért sem, mert “a lehetetlen nem létezik”.

dec 312014
 

Megint vége az évnek, megint összegzés következik. Idénre a tervek ezek voltak.

Ami pedig megvalósult belőlük:

– 4028 km lefutása: 4197 km lett a vége.

– 3:30 alatti maraton: 3:28:08 alatt futottam 42,2 km-t.

– legalább három 6 órás futáson indulás: öt 6 órás futáson vettem részt, ha nem számolom a másfél óra után feladott Suhanj!6 versenyt. Nem számolom.

Ami nem valósult meg:

– mezítlábas, vagy ahhoz közeli cipőben futás rendszeresen: mikor olvastam a Futni születtünk című könyvet, akkor nagyon lelkesen azt gondoltam, hogy muszáj úgy futnom, mint a tarahumarák. Azóta rájöttem, hogy nem vagyok indián. Mondjuk ettől függetlenül, ha lesz majd a jövőben lehetőségem rá, kipróbálnám az ilyen futást, mert erősíti a lábat, meg segíti a helyes futóstílus rögzítését.

– 1:30 alatti félmaraton: 1:34:14 jött össze idén, és ezzel elégedett is vagyok. Jövőre persze már nem leszek. 🙂

– (majdnem) minden hónapban egy “hivatalos” maraton megfutása: hát, lehetőség az lett volna, de annyira elvitt az ultra vonat, hogy erre nem jutott idő. Viszont minden hónapban futottam egyben 42 km-t, ha nem is “hivatalos” maratonon.

A tervek jövőre? Vannak, és megvalósíthatók. Persze, majd egy év múlva meglátjuk. Szóval:

– 1:30 alatti félmaraton. Vágyom rá, mint lepkék a fényre. Csak nehogy megégessen a villanykörte.

– Javítani a maratoni időmön. Mondjuk jó lenne 3:25 alá menni. Csak, hogy érezzem a fejlődést.

– 6 óra alatt 70 km fölé menni. Akár csak egy méterrel. De fölé.

– 12 órás futást teljesíteni. És, ha az megvan, akkor legalább 110 km futni fél nap alatt.

– Többet futni terepen. Mondjuk, annál, amennyit idén futottam terepen csak többet lehet.

– Ezt csak halkan írom, de, ha lesz rá időm, akkor kipróbálnám magam triatlonban is. Persze csak valami spirnt távon. Először.

Hát ezek lennének, de a fő cél persze továbbra is az, hogy élvezettel tudjak futni. Mert végül is a teljesítmény-, az idők-, a versenyek hajszolása mögött mindig annak az érzésnek a űzése van, amit csak futás közben lehet elérni. (Vagy állítólag heroinnal, de akkor már a futás tényleg olcsóbb.)

Tavaly még leírtam, hogy milyen cipőket használtam, hát idén sem történt nagy változás: Pegasus 29, Pegasus 30, Pegasus 30 Shield. Plusz két tavalyról áthozott Pega, még az év elején. Márkahű vagyok, na.

Nos, ez volt az év utolsó naplóbejegyzése, jövőre jövök a további (meg az idénről elmaradt) futás beszámolókkal is.

Boldog Új Évet Kívánok!

jan 082014
 

Ha valaki lemaradt volna… Én nem, volt minden, ami az óév lezárásához és az új elindításához kell. Főleg futás meg buli.

Szilveszter napján az előző kettőből mindjárt három is, hiszen voltam délelőtt Érden futni. Kétszer. A “hivatalos” futás után még rátettünk pár km-t, kellemesen, kocogva. Jó volt.

Aztán jött az esti buli, ami elég jó sikerült szokás szerint. 🙂

Majd immár 2014-ben mivel is indíthattam volna, mint egy (józanító) 21 km-rel? Na jó, kicsit több lett, mert Székesfehérváron futottam, ahol eddig még soha sem, és csak úgy mentem, amerre vitt a lábam. Alig találtam vissz a kocsihoz. 😀

Másnap a végére értem a “téli szünetnek”, már ami a Rácalmáson tartózkodásomat illeti. Ennek bánatára mentem egy kört Dunaújvárosban is. Vagyis többet, mert lépcsőztem is vagy háromszor, aztán a vége 36 km lett. Szép lassan. Próbáltam itt is tartani a 140-es pulzushatárt, de a lépcsőn mindig elszállt. Ez van.

Meg az, hogy a következő négy napban nem tudtam futni, mert céges síelésen vettem részt valahol Ausztriában. Eléggé tartotttam attól, hogy – mint tavaly – nagyon és sokáig fog fájni a térdem a téli havas sport után, de idáig minden rendben lévőnek tűnik. Tegnap kocogtam egy újévi átmozgató Rákos-patak kört reggel, és nagyon jól esett.

Ma a kondi is elkezdődött, és végre sikerült összehozni a találkozást egy személyi edzővel, szóval mostantól egy “igazi” kondis edzésterv alapján nyomom. Szuper!

Haladnak tehát a dolgok.

dec 312013
 

Idén is, mint eddig minden évben elékezett az év utolsó napja. Egy kis összefoglalót gondoltam ide, csakúgy, mint tavaly.

Ezt az évet végigfutottam, ha fújt, ha esett, ha borús idő volt, de akkor is, ha hétágra sütött a nap. Szóval mindig, amikor időm volt. Kellett, mert benne volt az edzéstervben, kellett, mert maratont akartam futni négy óra alatt, kellett, mert félmaratont akartam futni egy óra negyvenöt perc alatt, és leginkább kellett, mert élveztem. És valószínűleg ez a legfontosabb. Mert hiába van edzésterv, hiába vannak célok, ha nincs meg az öröm abban amit csinál az ember. Márpedig nagyon sok örömöt találtam idén is a futásban. És ahogy telik az idő egyre jobban élveztem az egyre hosszabb távokat, a (magamhoz képest) gyorsabb km-eket, a helyeket, ahol futhatok, szóval mindent, amit ez a nagyszerű sport adni tud.

Idén tömegsport rendezvényeken (továbbiakban: versenyen) a legrövidebb táv, amit futottam 10 km volt, itt a legjobb időm 45 perc lett. A legtöbb km-t egyben az augusztusi Suhanj! hat órás futáson teljesítettem, 63677 m-t.

A félmaratoni időmet lefaragtam 2013-ban 1:40:34-re. A cél a 1:45 alatti idő volt, úgyhogy ez a terv pipa. Futottam egy maratont is, itt csak annyi elvárásom volt magammal szemben, hogy nagyobb holtpont nélkül végigmenjek, mondjuk 4 órán belül. Ez is abszolválva lett: 3:47:41 alatt futottam keresztül-kasul Budapestet.

Amik nem teljesültek a tavalyi tervekből az a biciklizés elkezdés, illetve egy nem sporttal kapcsolatos dolog: az angol nyelvtanulás komolyabban vétele. Ezek jövőre maradnak. 🙂

Egy kis számmisztika idénről:

– három cipőt koptattam 2013-ban: Nike Pegasus 28-at, Nike Pegasus 29 Shield és Nike Pegasus 29. Elég egyhangú. 🙂 A 29-es Pegában már 1600 km fölött van, szóval lassan ideje váltani. Talán egy Pegasus 30-ra?

– 3590 km-t tettem meg idén futócipőben, a legjobb hónap ezúttal is a december lett 469 km-rel.

És a tervek 2014-re:

– 4028 km lefutása

– mezítlábas, vagy ahhoz közeli cipőben futás rendszeresen

– 3:30 alatti maraton

– 1:30 alatti félmaraton

– legalább három 6 órás futáson indulás

– (majdnem) minden hónapban egy “hivatalos” maraton megfutása

Jövőre indulok egy öt fős csapattal az UltraBalatonon, remélem akkora élmény lesz, mint amilyennek a tavalyi és az idei beszámolókban olvastam. És most már tényleg elkezdek biciklizni. De tényleg.

És a sporton kívül? Minden rendben van. Különösebben nem nem érzem úgy, hogy változtatnom kellene bármin is. A munkám még mindig szuper, a körülmények, a munkatársak szintén, szóval ebben a vonatkozásban csak annyi a terv, hogy a Java-t még jobban elsajátítsam, illetve általánosságban is tanuljak új dolgokat.

Szóval ezek voltak az óévben, és remélhetőleg ezek lesznek az újévben. Most már csak bulizni kell, az meg megy. Mondjuk akartam még szólni néhány dologról, de közben ittam néhány sört, és majd inkább holnap. 🙂

Boldog Új Évet Kívánok!

Utóirat: megint töltöttem fel néhány képet a facebook-ra.