Yours Truly » Keratomié
feb 142015
 

…és dolgozok, mint blogolok. Az utóbbiról nem írnék különösebben most sem, az előbbit azonban igyekszem kifejteni.

A zord időjárási körülmények maradtak még kicsit a Yours Truly után is, ennek ellenére, vagy éppen ezért január utolsó hetének utolsó futós hétköznapján egy emlékezetem szerint jól sikerült 20 km-t adtam az idén futott mennyiséghez. A pulzusom szépen maradt a kívánt 140 alatt, míg az átlagtempó 5:50 körül alakult, meg vagyok elégedve. Január utolsó napja Rácalmáson ért, és, ha már ott voltam, gondoltam befutok Dunaújvárosban, hogy a kedvenc lépcsőmet megtapossam, amolyan szado-mazo jelleggel. Végül egyszer tudtam felfutni a tetejére, mert a napközbeni fagyoknak is köszönhetően annyira jeges volt a felülete, hogy sétálva is balesetveszélyes volt. Gondoltam, hátha másnapig olvad kicsit, és akkor majd jó lesz. Szombatra ezért 21 km-t tudok felmutatni. Vasárnap tehát újra próbálkoztam, de sajnos a körülmények ha változtak is, csak rosszabbak lettek, kénytelen voltam hát beletörődni, hogy ezen a hétvégén nem lesz lépcsőzés. Helyette kocogtam néhányat fel és le a Duna-parton, majd hazatértem. A vége 30 km lett.

A múlt hét a szokásosan indult, kedden reggel 15 km, majd csütörtökön reggel szintén 15 km futást tudtam feljegyezni. A keddi az utóbbi hetek legnehezebb edzése volt, nem tudom, hogy miért, de nagyon nem ment a futás, nehezen, erőtlenül futottam, küzdöttem a pulzusommal, és igazság szerint minden méterrel. Így visszagondolva még most sem tudom, hogy mi lehetett, nem voltam jobban elfáradva, mint máskor, a körülmények is hasonlóak voltak a többi reggelhez, nem tudom. Gondolom néha van ilyen is. Szerencsére nem túl sűrűn, csütörtökön már minden rendben volt. Mondjuk most a Suunto pulzusmérője is az első 1-2 km-en irreálisan magas pulzust mért, de ezt betudom annak, hogy hiába nedvesítem be felvétel előtt a mellkaspántot, nem tudok olyan gyorsan felöltözni, és elindulni, hogy ne száradjon meg, így amíg meg nem izzadok kicsit, addig fals értéket mutat. Amíg csak ennyi a probléma, addig nem zavar különösebben. Csütörtökön délután még a munkatársaimmal futottunk egy kört a Margit-szigeten, cégtől-cégig 8 km lett ismét.

Szombatra hosszú futást terveztem. Ezúttal ezt úgy sikerült megoldani, hogy kifutottam Érdre, ott futottam kicsit, majd hazakocogtam. 69 km lett a vége, bár először hosszabbat akartam menni, de mire a végére értem, sikerült meggyőznöm magam, hogy pont elég lesz ennyi is. 🙂 Egyébként Érden ezen a napon volt egy jelmezes jótékonyági futás, egy súlyosan beteg kisfiú, Ármin gyógyulásáért. Örülök, hogy részt vehettem ezen a rendezvényen, és remélem, hogy nemsokára Ármin is velünk tud majd futni a teljes gyógyulása után.

Vasárnap gondoltam bemegyek kicsit dolgozni, vagyis inkább befutok. Meg is tettem, majd néhány óra múlva visszafelé is letudtam a távot. A kettő között programozgattam kicsit. 🙂 Ez a hét mivel is indult volna, mint kedden egy ébresztő körrel a 15 km-es fajtából, ezúttal kevésbé küzdősen, mint egy héttel előbb. Csütörtökön a 20 km-es távot választottam, és ez megint egy nagyon jól sikerült futás lett. Szinte tavaszias idő volt már korán reggel, kellemes 4 fok, felkelő nap, nagy adag endorfin. Így kellene indulnia minden reggelnek.

Ma a Balboa Classic elnevezésű közösségi futáson vettem részt, ami a Budai-hegyégben zajlott. A majdnem 19 km-t, és majdnem 800 méter szintet tartalmazó útvonal teljesítését idén nehezítette a hó és a jég, de alapvetően hatalmas élmény volt, nagyon jól éreztem magam, még ha nem is tudtam annyira a tájra figyelni. Viszont közel sem készültem el az erőmmel annyira mint tavaly, tehát vagy okosabban futok terepen vagy jobb kondiban vagyok. Vagy nem vagy, hanem és, ami még jobb. 🙂 Mindegy is, a lényeg, hogy még mindig úgy gondolom, hogy terepen futni jó.

Ami egy kis aggodalomra ad okot, hogy a Nike Alvor terepcipőben a végére megfájdult a talpam, de ez lehet, hogy nem a cipő hibája, mindenesetre nem növeli a komfort érzetet majd gondolom, ha nem 19 km-t, hanem mondjuk 42 kell majd benne futom, és a felétől nem esik jól a lépés.

Egyébként heti kétszer van most már úszás is az edzéstervemben, hétfőn oktatás, szerdán pedig a hétfői gyakorlása. A hátúszás már egész jól megy, a gyorssal még annyi gondom van, hogy valahogyan levegőt is kellene venni. Addig nincs baj, míg nem kell. 🙂 Remélem hamarosan eljutunk ide is az okításban. És akkor…

Holnap viszont síkon futás lesz, gyanús, hogy Érden.

jan 272015
 

Van ez a futós esemény minden évben kétszer, január és február végén, amit a finn ötletgazdája kimondottan azért talált ki, hogy télen, amikor jó hideg van, meg egyébként is nincsenek futóversenyek, lehessen egymással virtuálisan megmérkőzni. Virtuálisan, mert egy internetes oldalon lehet regisztrálni a futásokat, és így kvázi bemondás alapján áll elő a sorrend. Lehet 50 vagy 25 km-t teljesíteni, vagy ki mennyit akar. Ez a versengés része. A másik, hogy az év leghidegebb időszakában rendezik meg. Nyilván, amikor a finn srác kitalálta, még gyerekcipőben (természetesen futócipőben) járt a globális felmelegedés, akkor még január végén tényleg hideg volt. Az idősebbek még beszélik, hogy hó is esett. Fantasztikus! Ezzel szemben, például idén télen milyen az időjárás? Hát olyan, hogy az egyszeri futó aggódva tekintget kifelé az ablakon indulás előtt, hogy vajon nem lesz-e sok a hosszú ujjú felső.

De a Yours Truly-hoz zord körülmények dukálnak. És az időjárás meghajtotta magát a népakarat előtt, és lettek zord körülmények. A múlt héten még kellemes kora tavaszi időben lehetett futkározni, mint tettem azt csütörtök reggel is. Könnyedén tartottam 140 alatt a pulzusomat, és most ez valahogy hat percen belüli átlag tempót jelentett. Igazán jó volt. Úgy alakult, hogy csütörtökön délután futottam még egyet, azúttal a munkatársaimmal a Margit-szigeten. Élveztem ezt is, és megtudtam, hogy a munkahelyem oda-vissza, plusz egy szigetkör, az kb 8 km.

A következő szaladgálós nap a szombat volt, amikor is egy Rácalmás-Dunaújváros-Rácalmás vonalat rajzoltam mintegy 20 km-en keresztül. Azért, hogy némi izgalom is legyen benne – meg ugye alapozás van -, lépcsőztem kicsit a tavalyról már ismert szerkezeten. Ezúttal háromszor futottam fel és kocogtam le róla, lefelé mindig szépen megnyugodott a pulzusom, fölfelé meg szépen közelített a max értékhez. Tetszett, meg hasznos, úgyhogy ezen a héten ötször mászom meg.

Vasárnapra aztán kellemes szél, havas-jeges-vizes-valami eső, kicsivel nulla fok alatti hőmérséklet, és némi hó lett. Az időjárás tényleg komolyan vette a Yours Truly-t. És ez így teljesen rendben is van, bár amikor az arcom csapkodta a jeges eső, akkor nem teljesen ez volt a véleményem. Érdre mentem futni, és sokan mások is, a szokásos jó társaság gyűlt össze, igazi örömfutás volt. Mondjuk a második 25 km egy kicsit monoton volt az érdi gáton, még jó, hogy maradtunk páran, így beszélgetve azért könnyebben teltek a km-ek. Végül kb bruttó hat óra alatt lett meg az 50 km, aztán amikor a tapiriik segítségével áttöltöttem az adatokat a Movescount-ról az Endomondo-ra, akkor kikerültek belőle a nem mozgással töltött percek, így látszik, hogy nettó 5:17 óra volt a futás. Azt hiszem többet nem használom az online szinkronizálót, inkább kézzel töltötm majd át az adatokat az Endomondora. Akkor remélem a hat óra az hat óra marad.

A hét első futása ma volt reggel, egészen hidegben, de nem fázva karcoltam 15 km-t, ahol szoktam. A pulzusomat megint könnyedén tudtam 140 alatt tartani, ebből arra következtetek, hogy a múlt heti hasonlóan jóleső, és a megszokott alapozós tempómnál kicsit gyorsabb futás nem egyszeri eset volt. Csütörtökön kiderül.

Addig is, meg auztán is: végre lehet mínuszban futni, ki kell használni az alkalmat. Lehet, hogy a jövő héten megint tavasz lesz.

jan 202015
 

Nagyon tetszik az új 15 km-es köröm, ezért most reggelenként azon futkosom. Mivel a múltkori összefoglaló hetében éppen szombaton is munkanap volt, ezért reggel ismét arrafelé szaladgáltam, valahogy így. Vasárnap aztán mentem Érdre, és gyakoroltam a gátfutást, az alapozás, és a pulzuskontroll jegyében szépen lassan. Hétfőn aztán elmentem úszni. Egészen pontosan úszás oktatásra, mert amit a vízben művelek az nagy jóindulattal sem nevezhető úszásnak. Úgy gondoltam tehát – pedig kőműves suliba sohasem jártam -, hogy az alapoktól kell elkezdeni az építkezést, ennek megfelelően a derékig érő melegvízben gyakoroltam a hason és a háton siklást. Azóta voltam már még egy alkalommal, és már a gyors- és hátúszás kar- és lábtempóját is vettük. Nem mondhatnám, hogy lassú a tanmenet. Mondjuk kicsit reménykedtem is ebben, azt tervezem, hogy március közepére eljutok egy olyan szintre, hogy tudok viszonylag helyesen, és nem három karcsapás után kifulladva gyorsúszásban haladni a vízben.

Kedden reggel aztán rámentem ismét a körömre futva, a pulzusom ezúttal egészen könnyedén maradt 140 alatt. Mint ahogy csütörtökön is, bár akkor egy oda-visszát futottam, 10 km-nél fordultam, és ugyan azon az úton tértem haza.

Pénteken nem bírtam magammal, és vettem egy terepfutó cipőt. Nem kell semmi komolyra gondolni, egy alap Nike Alvord 10-est tettem magamévá, és szombaton már ki is próbálhattam, hol máshol, mint Érden. Éppen a hónap harmadik szombatja került megrendezésre, és, mint mindig, most is egybeesett a hendikep futással. Kicsit előbb érkeztem a helyszínre, gondoltam kocogok egy bemelegítő kört, kipróbálom a cipőt, ilyesmi. Mire végeztem jöttek a többiek, és kocogtunk még egy bemelegítő kört. Ekkor már kicsit lazább volt a talaj felső 1-2 cm-e, kezdett megjelenni a sár. A harmadik kör valamivel gyorsabb tempóban indult, de én kb a felénél elengedtem az 5 percen belüli ezreket. Úgy látszik ezen a szombaton ennyire futotta. Persze minden rosszban van valami jó (és ahol egy ajtó becsukódik, ott kinyílik egy másik; és a lónak négy lába van mégis megbotlik), szóval legalább a következő hendikep futáson könnyedén tudok majd javítani az eredményemen. A cipő egyébként jó, bár kétszer kikötődött a fűzője, de majd máskor jobban figyelek a bekötésnél.

Vidáman az erdőben

Vidáman az erdőben

Vasárnap persze megálltam hazafelé menet Érden, és kocogtam egy hosszabbat, teljesen jó volt. A hétfőn úszni voltam, ma pedig a 15-öst koptattam ismét.

Hétvégén pedig Yours Truly, már alig várom.

Már 012014
 

Tavasz van. Naptár szerint is, meg az időjárás szerint is.

Megint megvolt a Yours Truly, megint Érden, megint 50 km, és megint nagyon jó hangulatban. Ugyan azzal a módszerrel mentünk, mint januárban, kicsit kevesebben, de ugyan olyan lelkesen. Most egy kicsit lassabb lett, és egy kicsit jobban el is fáradtam. Ennek ellenére (vagy éppen ezért 🙂 ) jó kis futás volt, az alapozó szezon utolsó igazán hosszú szeánsza.

Kedden és csütörtökön a szokásos körömet futottam meg. Azaz mégsem, mert ezúttal nem a Rákos-patak partján hasítottam, hanem a XVI-ik kerület felé vettem az irányt minkét alkalommal. Ennek főképpen egy útlezárással kombinát vasúti felüljáró felújítás volt az oka. Mindegy, valami hihetetlenül jó érezem magam mind a két futáson. Kellemes idő is volt, nem kellett túlöltözni, illetve ezúttal úgy gondoltam, hogy a nagyon alacsony pulzusomon egy (kicsit) gyorsabb tempóval segítek. bejött, és élveztem a futást. Kicsit még túl is mentem a tervezett 15 km-en, mind a kétszer 17 km-t tettem meg. Így meg így.

Ma pedig beköszöntött a tavasz, és ennek megfelelő időben mentem 30 km-t a szokásos Rácalmás-Dunaújváros útvonalamon. Jó esett ez is, szerintem egész jó tempót mentem, nem fáradtam el. Megvolt 3 órán belül.

Ami említésre méltó még, hogy vettem egy biciklit, főleg munkába járás céljából. Pénteken tekertem haza vele először, gyorsabb mint a BKV :).

Holnap még egy könnyed 30 km vár rám, aztán hétfőtől nagyüzemben munkába meg haza biciklizés lesz. Hétvégén pedig 6 órás futás Székesfehérváron.

Izgalmas hét napnak nézek elébe. Ja, és TAVASZ VAN!

feb 222014
 

Csütörtökön a szokásos 15 km-rel melegítettem a Balboára. Az elején Ede még nem találta a ritmust, ez elég gyakran megesik mostanában vele, hogy az első egy-két km-en jelentősen fölé mér a pulzusomnak. A másik megoldás, hogy tényleg 160 fölött zakatol a szívem a kezdeti 10 percben.

Szombaton aztán várt a Balboa Classic és a szürke melegítő. Mint az alábbi képen is látszik, a futás előtt még különösebb problémám nem volt, bár itt már megmásztam egy emelkedőt, csak hogy eljussak a rajt helyszínéig. Valahol mélyen sejtettem, hogy ennél azért lesznek meredekebb feladatok is. Talán ennek köszönhető a morcos nézés is. 🙂

balboa_elott

Az idő nagyon jó volt, az útvonal szép helyeken vezetett, már amennyire meg tudtam figyelni, amikor éppen nem azon gondolkodtam, hogy hol vágjak magamra még egy lukat, amin lehet levegőt beszívni. Nincs összehasonlítási alapon, mert nem szoktam terepen futni (a Rácalmás-Kulcs közötti szántóföldön futást nem minősíteném annak…), de néhány helyen nem hogy futásra, de még gyaloglásra is alkalmatlan volt a pálya a rajta helyet foglaló sártakaró miatt. Gyaloglásból pedig akadt néhány már az első felében is a menetnek. Egyébként 19 km volt a táv (nekem 18,5-öt mért az óra), és 829 m szintemelkedést tartalmazott. Meg sok sarat. Az elején még azt gondoltam, hogy szépen lassan megkocogom az emelkedőket. Erről viszonylag gyorsan letettem. 🙂 Amikor elrendeztem fejben, hogy a terepfutás nagyjából arról szól, hogy felfelé “kilépős” gyaloglás, lefelé vágtatás, akkor már egészen élveztem. A lefelé vágtatást. Persze én közel sem mertem olyan tempóban ereszkedni, mint a tapasztaltabb futótársak, mert féltem, hogy rálépek valamire, vagy elcsúszok, vagy csak szimplán kitöröm a bokám, azért volt endorfin rendesen a lejtőkön. Felfelé meg volt időm gondolkodni, hogy milyen sör(öke)t fogyasztok majd el, ha hazaértem. Egyébként fél liter vizet vittem magammal, ami elég kevésnek bizonyult, pótolni pedig csak visszafelé a Szépjuhásznénál tudtam. Azért mondom, hogy “visszafelé”, mert a táv fele, egyben legmagasabb pontja az Erzsébet-kilátó volt. Végül 2:25 alatt teljesítettem a távot, amivel valahol a középmezőnyben szerepeltem. Otthon aztán megvoltak a sörök is.

Másnapi levezetésként gondoltam egy nagyot, és az edzéstervben lévő 40 km-es etapot egy kis város- és Margitsziget nézéssel terveztem kombinálni. Az volt, hogy kifutottam a szigetre, köröztem ott négyet, majd hazakocogtam. Nem csoda, hogy nem nagyon esett jól a futás az előző napi megterhelés után, de a főbb gond inkább az volt, hogy – arra számítva, hogy a Margitszigeten majd lesz kút – nem vittem magammal folyadékot. Pechem volt, mert minden kút téli álmát aludta. Végül vettem vizet az egyik árustól csilliárdokért, majd hazafelé menet megittam egy citromos alkoholmentes sört is. Jót tett. 🙂 Otthon aztán megittam a maradék sört (amiben volt alkohol). Így néz ki egy ilyen kocogás.

A héten pedig szokás szerint reggelente ébresztgettem magam két 15 km-es körrel a Rákos-patak partján. kedden és csütörtökön. Nagyon nem estek jól most ezek a mozgások. Fáradt is voltam, meg szerintem kicsit túlfutottam magam ezen a télen (vagy mi volt az elmúlt három hónapban). A pulzusom nagyon alacsony volt, tudom, ilyenkor gyorsabban kellene futni, de egyszerűen nem kívántam. Még van egy hét az alapozásból, aztán egy jelentősen csökkentett heti km számmal (viszont minőségileg magasabb szinten /értsd: gyorsabban/) kezdem meg a szezoni edzéseket.

Ma viszont futottam egy jóleső 25 km-t, még egy kicsit azt is kipróbáltam, hogy tudok-e “rendesen” futni még. Jelentem: tudok. Mentem egy 4:30-as km-t, és nem estem szét. Nyilván egyetlen 1000 m-ből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de azért jó volt érezni, hogy tudok (magamhoz képest) gyors lenni még. Végül is ez volt a célja az egész téli alapozásnak. Hát még ha rápihenek! 🙂

Említésre méltó még, hogy a héten csak két kondi edzés volt, mert péntek reggel, mikor mentem volna edzésre (megint) nem indult az autóm. És ez (megint) nem az autó hibája. Még novemberben, mikor olajcserén volt a kocsi szóltak, hogy az akkumulátor a végét járja. Igazuk volt, pénteken már egyáltalán nem volt benne szufla. Így az 5:45-től 8:45-ig terjedő időszak alkatrész vadászattal telt el, boldog meghittségben. Először a legkézenfekvőbb megoldásként az utca túloldalán lévő benzinkútra mentem be, ahol potom 30 ezerért árulták a nekem kellő darabot. Ezt eltettem talonba, és körbejártam a környék szóba jöhető boltjait. Végül egy másik benzinkútnál találtam egy pontosan ugyan olyan darabot, mint az első helyen, csak 16000 Ft-ért. Ennyit számít egy kis keresgélés. Végül csak 6 percet késtem a munkából. Hazafelé aztán rájöttem, hogy még az sem biztos, hogy tönkrement az akksi, lehet hogy csak lemerült. Ugyanis sötétben észrevettem, hogy ég a kocsiban a belső világítás, ami egy hét alatt simán leszívhatta az akkumulátort.

Volt róla szó, hogy vettem egy új Pegasus 29 futócipőt, ami pont olyan, mint a régi. Na, ezt a régit nyugdíjba küldtem, kimostam, már meg is száradt. Ugyan így tettem a Balboa után a shield-es Pegámmal is, úgyhogy most csak az új cipő van. Még nem döntöttem el, hogy egy Free-t veszek mellé vagy egy 30-as Pegát.

Ami viszont nem kérdés: holnap Yours Truly ráadás, és én ott leszek Érden ismét! Juhé, és jó futást!