cover letter example for legal secretary essay about the differences in popularity between hinduism and buddhism cover letter examples uk engineering administrative assistant cover letter examples 2019 smu global business plan competition essay about cyberbullying on social media formato de curriculum vitae en mexico
nov 012014
 

A maraton utáni hét csütörtökön megtettem ugyan azt a kört, mint kedden. Ekkor még egészen elviselhető idő volt reggel, rövidnadrág póló+hosszú ujjú felső teljesen elég volt a 140-es pulzussal vánszorgáshoz. Érdekes módon most (még) nem utálom annyira ezt a lassú tempóban futást – ami ugye az alacsony pulzus tartása miatt lesz lassú -, mint tavaly, amikor először igazán komolyan vettem a pulzuskontrollos edzést. Lehet, hogy reggel jobban esik ez a kényelmes kocogás, meglátom majd mi lesz januárban.

Pénteken aztán céges buli volt, aminek folyományaként “kénytelen” voltam kihagyni a szombat reggeli 20 km-t, ami az edzéstervemben szerepelt. Ez egy nagyon érdekes történet (én is csak elbeszélésekből értesültem róla, pedig átéltem 🙂 ), amiben van minden a nem talált lakáskulcstól a nem talált lakásig, igazi hollywood-i forgatókönyv alap.

Nem maradt futás nélkül a hétvége, mert a vasárnapi adagot lenyomtam, igazi futóidőben, napsütéssel, kipihenten, jókedvvel. A következő hét úgy indult, mint bármelyik másik, leszámítva, hogy amikor hétfőn indultam volna az edzőterembe leeresztve találtam a kerékpárom első kerekét. Szerencsére van a közelben egy benzinkút, lementem felfújtam, nem tűnt defektesnek (nem engedte hangosan a levegőt), ezért elmentem vele edzeni. Természetesen mire végeztem újra lapos volt. Hazasétáltunk (a bicikli meg én), és elmentem dolgozni kocsival. Mind az odaúton, mind pedig hazafelé megállapítottam, hogy a Hungária körút (szerintem amúgy tetszőleges út Budapesten hétköznap reggel és este) alkalmatlan a normális közlekedésre, és milyen szuper, hogy biciklivel megyek dolgozni: nincs tömeg, gyorsabb, mint akár az autó, akár a BKV, és közben még mozgok is. Tiszta élvezet. A dugóban ücsörgés nem az. Ennek ellenére kedden és szerdán is autóba kényszerültem, nem is győzöm magam eléggé sajnáltatni. 🙂

Kedden volt reggel futkározás is, a csöpögő esőben keringtem egy jót. Az órám által mért pulzus nyilván itt sem fedi a valós értékeket, érzésre ez is 140 alatt volt, csak az öv, vagy a jeladó (megint) nem volt a helyzet magaslatán. Azért az vicc, hogy ez már a második jeladó-öv kombóm, mióta megvan az óra, pedig még csak egy éve van meg. Eldöntöttem, hogy kipróbálom a Suunto-t, annyi jót hallani róla, remélem a pulzusméréssel jobban meg tud birkózni, mint a Garmin. Most tehát vadászom az akciókat, karácsonyra csak megesik szegény futókon a forgalmazók szíve. 🙂

Csütörtöktől négy nap munkamentesség vette kezdetét, amit arra használtam fel, hogy meglátogassam Németországba távozott barátaimat. Zeitlofs-ba mentem, ami majdnem 1000 km vezetést jelentett. 23-án reggel négykor indultam, és délután fél kettő körül értem oda, aznap már nem volt futás, de volt minimális sörfogyasztás. Pénteken már reggel hétkor felkeltem, hogy a közeli hegyeket bevegyem futva, de még sötét volt, így csak egy óra várakozás után indulhattam neki a természetnek. Könnyű 20 km-t terveztem, élvezve a környezetet, és figyelembe véve, hogy nem vagyok terepfutó. Nagyon jól sikerült futás lett. Nekiindultam egy erdei ösvénynek, és mentem, amerre emelkedett az út. Egyszer csak elértem a csúcsot, és csak egyszer kellett belegyalogolnom, egy véget-érni-nem-akaró emelkedőn. Futottam, nem is tudtam merre, de valahogy jól esett csak úgy menni a nagy fák között, a lehullott leveleken, patakok, legelők mellett. Tisztára romantikus volt, ahogy behatoltam az erdőbe. Azért próbáltam figyelni, hogy egy-egy útelágazódásnál merre kanyarodom – így is tettem egy kört, mert egyszer rossz irányba fordultam. Egy idő után végül kijutottam valamilyen kis településre, ahol megfordultam. Annyira élveztem az egész mókát, hogy a hazaúton megfordult a fejemben, menni kellene még valamerre, itt az erdőben, a számtalan kis ösvény valamelyikén, csak ne haza. De sajnos limitált idő állt rendelkezésemre, mert délután túrával egybekötött sörözésen kellett részt vennem. Így is 21 km lett a vége.

Másnap persze nekiindultam megint, kicsit más irányban, de szintén csodálatos helyeken. Ezúttal 20 km-t tettem meg a hatalmas fák között, és az élvezeti faktor egy szemernyit sem csökkent. Érdekes idáig – úgy gondoltam – jobban szeretem az aszfalton futást, igaz, hogy csak néhány alkalommal merészkedtem terepre. Most viszont kezdek vágyni az emelkedőkre, a lejtőkre a jó levegőjű csodálatos tájra, a fákra, az illatokra és érzésekre, amit egy városi futás közben nincs alkalmam átélni. És elkezdtem terepfutó cipőket nézegetni. 🙂

De gondolom ez a táj bárkit megigézett volna:

Fák

Fák

Út a fák között

Út a fák között

Látszik az ég a fák között

Látszik az ég a fák között

Szép

Szép

Hideg

Hideg

A legelők egy része így volt elkerítve

A legelők egy része így volt elkerítve

Patak és köd

Patak és köd

A fák fölött a ködben folytatódik a hegy - vagy az már csodaország?

A fák fölött a ködben folytatódik a hegy – vagy az már csodaország?

Híd

Híd

Vasárnap egész nap a hazaúttal ment el, így a következő futásra egészen keddig kellett várni. Ekkor csak a közelbe mentem körözni, figyelve a pulzusra. Szerdán extra izgalmas nap volt, mert defektet kaptam megint a biciklimmel, ezúttal a hátsó kerék adta meg magát. Mivel úgy is aktuális volt a tél előtti átvizsgálás, ezért elvittem szervizbe, ahol a belső cserén kívül a váltót és fékeket is beállították, így most már jöhet a tél. Már csak néhány téli kerékpáros ruhát kell beszereznem, hogy ne csak a bicikli, de én is túléljem a mínuszokat. Este pedig az idei utolsó Nike Futóklub edzésen vettem részt a Margit-szigeten, kicsit a hivatalos edzésen kívül, de jót futva.

Csütörtök reggel sapkában, kesztyűben indultam neki a XVI-ik kerületnek, és kocogtam egyet, persze a pulzuskontroll jegyében, és csak magamban puffogva, hogy már megint milyen pulzus mér az a sz…óra.

Az októberben megint 300 km alatt teljesítettem, és meg is fordult a fejemben, hogy pénteken kimegyek este futni még egyet, de nem így történt. Ma viszont mentem egy jót csak még nem töltöttem le az óráról az adatokat, így erről majd legközelebb. Ahogy a holnapi Achilles-napi futásról is, aminek kapcsán végre megint megyek Érdre.

Jó lesz.

aug 252013
 

Még valahol a múlt hónap végén felejtettem el írni. Egyszerű volt, akadt egy csomó más dolog, meg nem is voltam itthon, de ezek bizony mind csak kifogások. Ez most egy olyan “bocsi naplóm” indítás volt.

Túlesve a nyitómondato(ko)n, elmondom, hogy mi lesz. Egy nagyon hosszú beszámoló, az lesz. Azonban, hogy legyen kedvem majd később végigolvasni, több részletben adom át az örökkévalóságnak létem elmúlt négy hetének történéseit. Most következzen az első etap, amiben elutazok (megint) Németországba.

A múltkor ott maradt abba a mese, hogy meleg van, és jó lenne egy kis eső, ami felfrissít, az sem baj, ha futás közben is hullik a víz. Hát, minimális hőmérséklet esés volt csak égi áldás nélkül, úgyhogy a kedd reggeli kocogás ennek megfelelően ment. Szerdán rá is pihentem (kondi azért volt).  Csütörtök reggel aztán fartlek volt, ez jól ment, bár a hőmérséklet már ekkor 20 fok felett járt. Este aztán volt a szokásos céges ivászat, ami még másnap reggel is éreztette a hatását, no azért nem annyira, hogy ne menjek el kondizni, majd futni. Végül is elfutottam az edzőteremig, lenyomtam a Szent Edzéstervben lévőket, majd hazafutottam, letettem a kondi cuccot, felvettem a futás kütyüket, és mentem a patak partra. Nem mondom, volt már részem jobban eső 11 km-ben is. Mivel ezen a napon már szabadságon voltam, így a futás után indultam Rácalmásra. Már ekkor nagyon meleg volt, és a hétvégére még magasabb hőmérsékletet jósoltak. Szuper. 10-12 órát aszalódni az autóban remek mulatság.

Másnap (szombaton) korán keltem, hogy még a kánikula előtt letudjam az aznapra rendelt 21 km-emet. Ezt élveztem is, felüdülésnek hatott a reggeli 25 fok a délutáni 38-hoz képest. Minden relatív, ugye. A futás után teherautót pakoltunk, ami vitte ki a bútorokat és egyéb dolgokat Németországba. Ide költözött ki a barátom pár hónapja dolgozni, és most a családja is követte. Szóval a bútorok a teherautón a család (két kisgyerek, feleség, kutya /magyar vizsla!/) pedig velem utazott majd 1000 km-t. Délután négyre terveztük az indulást, de szerencsére kicsit ez eltolódott, így már a legnagyobb melegek után 19:30 vágtunk neki az útnak. Egész éjjel ment a vezetés, a gyerekek főleg aludtak, a kutya csak egyszer próbált az ölembe mászni, szóval minden rendben ment, és két megállással, 11 óra alatt teljesítettük a távot.

Voltam már nem is olyan régen arrafelé, és akkor futottam is két egészen kellemeset, amiből az egyik ráadádul életem második 30 km-es távja volt. Most ugyan arra a környékre, csak pár km-rel arréb volt a bázis, egy Zeitlofs nevű kisvárosban. Itt egy kicsivel több a sík terület, mint a múltkor Gerodában, így a futás is jólesőbb. Már annak, aki a nagy emelkedőket és lejtőket nem szívleli annyira. Mondjuk, mint én.

Szóval reggel 6:30-kor érkeztünk meg, már világos volt, én meg nagyon elgémberedett tagokkal szálltam ki a kocsiból. Gondoltam jól esne egy kis futás. 🙂 Jól is esett, közvetlenül a “welcome sör” után (- reggel fél hétkor sörözni? – miért ne?). 10 km volt a terv, így mentem öt km-t oda, meg ugyan annyit vissza. Egy bicikli úton próbáltam maradni, ami sikerült is a 4-ik km-ig. Ott aztán válaszút elé kerültem, és a rossz irányba haladtam tovább, ami csak azért volt kellemetlen, mert egy olyan emelkedőn kellett felfutnom, ami elfért volna a Borvidék Félmaratonon is simán. A közepe tehát erősre sikerült az edzésnek. Meg közben (valahol a hegyre felkaptatás alatt) megindultak a tolófájások, ami nagy dolgot jelez, és egy idő után nem vicc. Végül is rendben megvolt a táv, a nyújtás meg az ürítés. Innentől már csak sörözés, pakolás, lazítás volt a program. Este azért nem kellett altatni kb 40 óra ébrenlét után. 🙂

Másnap reggel viszonylag korán keltem, és amíg a többiek aludtak én elindultam az előző napi útvonalon az előző napi távra, de most már figyelve arra, hogy a kijelölt bicikli úton maradjak. A levegő kellemes 16 fokos volt, ember alig volt az úton, nagyon szép helyen futottam, élveztem. A nap további része ismét pihenéssel és sörözéssel telt. Sikerült beszabadulnom egy olyan ital áruházba, ahol nagyon sokféle sört forgalmaztak, és ezen belül is jónéhány búzasört. Nyolc félét válogattam össze, volt itt bio, barna meg pár sima is. Jól telt a délután, főleg, hogy volt egy kis pálinka is. 🙂

Másnap délelőtt indultam Budapestre, ahova egy kis kitérő (elnéztem egy autópálya lejárót, 300 km pluszban) meg is érkeztem. Ezen a napon futás nem volt, vezetésre edzettem.

Összességében tehát jó kis futások voltak, érzem, hogy a Zeitlofs-i környékben van még lehetőség, remélem tudok még ott futni hamarosan. Idáig gondoltam az első részét a beszámolónak. A következő epizódból kiderül, hogy mennyit tudok 6 óra alatt futni.